Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

20

legtöbben kicsiny termetünk, görbe lábunk; orruk lapos, ajkuk vastag- és szemük mongol módra rézsutosan basitott. Leberetválják szemöldeiket, feketítik fogaikat s a mellett jóindulatú ugyan a tekintetük, de kifejezésük semmitmondó.

Az élet megdrágul, a Tokióban való kormány-gépnek mozgásban tartása sokba kerül; az adószedő megjelen minden aratás után és az ország lakói csak a haladás költségeit ismerik, de áldásait nem.

Különben úgy tapasztalta, hogy még a legszegényebb emberek is nyájasak és udvariasak, és durva vétkektől mentek. Mi legyen „a bűn“, azt nem tudják. Az „örök élet"- előttük inkább átok, mint áldás. A hazai vallások elvesztették értéküket.

A „Ckiu KuwaD azaz „Az Ur Jézus Krisztus japáni anya- szentegyházának“ egyesült zsinata, mely Skótia egyesült presbyteri amerika ref. egyházát és a „presbyteri board ■‘-ot képviseli, kiadta

4-dik évi tudósítását. Ezen egyesitett missziónak vau l(i ordinált külföldi és 12 ordinált belföldi misszionáriusa, 21 szervezett és 1263 taggal (178 keresztelt gyermekkel) biró egyháza, mely 3900 frt egyházi adományt gyűjtött. Mindjárt szervezés alkalmával fölmerült az önfentartás kérdése. A lélekszám növekedésével lassanként megszűnik a külsegély és átveszik az egyházat a benszülött lelkészek és vének. — Imaliasi nevű, 12,000 lakost számláló városban alapított a benszülött Ize nevű lelkész 1879-ben egy egyházat, mely csakhamar 7-ről 40 tagra és 300 áttérni hajlandó pogányra szaporodott. Ezek, templom épitését elhatározván : 3 nap alatt 300 frtot raktak össze e czélra.

Annak bizonyságául, hogy a keresztyén misszió hatalommá vált Japánban, tekinthető azon szervezet ellenségeskedés, mely ellene támadt. így pl. számos polgára Kioko városának, társulatot alkottak oly őzéiből, hogy soha nem térnek keresztyén hitre. A ki az esküt megszegi, számkivettetik.

Szúrna trán szép haladást tett a rajnai missziói társaság, a mennyiben 2 év alatt 2400 hívők 5000-re és 2000 kereszteléshez tanuló egyénre szaporodott. Fő állomásuk 11, vidéki 25.

Dél tenger. T api tue a, a Gilbertszigetek egyikén, verekedés támadt a sziget déli részén lakó keresztyének közt. A déliek ugyanis meg akarták gátolni az északiakat a kókuszdió-aratás felszedésében. A keresztyének, kik megtérésük után elpusztították volt fegyvereiket, most buzogányokkal mentek megtámadóik ellen és vagy 200-át az iszákosságnak hódoló pogányoknak ütöttek agyon. De minden a kereskedőktől ered, kik a misszióra neheztelnek, mivel-