Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

A márczius 1 /»-kén megindult uj lapnak már 31-dik száma fekszik előttünk. Négy nagy fólió lap, vastag, szembe ütlő rósz papirou, nehezen megfejthető ezimképpel, egy repülő sast ábrázolva, egy lobogó nyéllel, melynek hegye alatt egy koszorúban a Krisztus monograminja lobog, — ünnepnapok kivételével minden nap megjelenik. Előfizetési díj egész évre Olaszországban 20 lira; a világ postaegyletéhez tartozó külföldre 35 lira. — Vezérczikk, gyakran magától Campellótól van benne, sürgönyök, római krónika, sok kivonatok, idegeit országi, különösen német lapokból, tárcza és hirdetések képezik a napi számok tartalmát. A programul, mely minden számban ismét lenyomutik, tartózkodás nélkül a C a v o u r jelmondatára áll : szabad egyház szabad államban, (le ezen forradalmi jelszavak megújítása mellett : „szabadság, egyenlőség, testvériség," a szabad állam részére és azon megjegyzés mellett, hogy Olaszországnak czélzott „demokr..tiája“, a „jelenlegi bölcs, vitéz és loyalis- uralkodúház alatt semmi rövidséget nem szenved. A mi az egyház szabadságát illeti, arra nézte a menynyire mi láttuk, — a „Szekták“ létjogosultsága mellett és érdekében még idáig egyetlen egy szót se nyilatkoztatott. — Mind* azáltal polemizál a lap, nagy buzgalommal a jezsuitáivá lett pápaság és azon iga ellen, melyet Kóma a leltekre rak? Az előttünk fekvő számok egyike azt állítja: „A reformáeziót“ cziinti ezikkben, hogy a reformátorok törekvései Olaszországban semmi talajt nem találhattak, mivelhogy ..egyfelől Olaszország bölcsészei azon időszakban az ő tudományos vizsgálódásaikban már messze túlhaladták a német reformátorokat, (!) s másrészről az olasz népnek más természete és más erkölcsei vannak, mint az északi nemzeteknek.“ A fődolog szerint úgy látszik a „Krisztus morál--ja, a mit (’nmpelló Olaszországra nézve, és a világra nézve törekvése czéljárá tett. — De a „protestáns szekták“ kívánalmaikkal és reményeikkel erre teljességgel nem szorítkozhatnak.

M int a _K. Z." jelentette, gróf Campelló előlegesen egy csapat lelkészszel, kik még a római egyház kötelékében állnak, és számos parlamenti tagokkal a következő programban egyesült: „Visszatérés az osztatlan egyház egyetemes zsinatainak talajára. Püspökök, papok, és diakónusok a lelkészi hivatal viselői. — A lelkészek választása a gyülekezetek által eszközöltetik, a püspökök választása a klérus és a nép által foganutosittatik. A római püspök nem több, mint minden más püspök, és csak külső rang szerint az első. - Az isteuitisztelet nyelve a nemzeti vagy