Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
241 rént kívánnák vallásokat változtatni, és a reformáta ekklézsiá- nak társaságába visszamenni, e szerént készek a 6 heti oktatásra rendeltetett időt kiállani. Az említett 'J'. plebanus ur, először ugyan kemény beszédeket szóllott, de ugyancsak azután ilyea rendelést teve, hogy Csiszár István T. P. Francis- canusok claslromába, Pataki Mihály pedig a T. P. Piaristák collegiumában töltenék ki a 6 heteket. Melyre nézve mind a ketten y-a may, a nekik rendeltetett helyre elmentenek, a parancsoltatok 6 hetet ki töltötték, az oktatások etc. melyeket körülöttük véghez vittek a T. szerzetesek, magának a tiszt, plebánusnak, sőt a váczi püspök Szerdahelyi ur eö nagyságának (ki az idő alatt itt megfordulván, mind a kettőjüket a clastromokban maga szemei eleibe hivatta) kérések, intések, elébbeni feltételektől el nem mozdíthatták, azért is ió-a juny a T. plebanus mind a kettőjüket elbocsátotta ilyen Testimo- nialissal (következnek a Testimonialisok). Ezen említett személyek mind ketten azon napnak estéjén Testimonialisokkal megkeresték prédikátor Vég Veresmarti Sámuelt és kérték, hogy őket a reformata ekklesiának kebelébe venné bé, melyre is a prédikátor igy szóllott: Édes Atyámfiái! ez a dolog néminemű publicitást kivan, azért jöjjetek holnap után az ekklesia házához, és ott a szent ekklesiának egynéhány érdemes elöljárói előtt, dolgotokat közönségessé teszem, és feleletet vesztek. Annak utánna azért harmadnapra 18 juny az első prédikátor Vág Veresmarti Sámuel maga, mivel nem volt otthon tiszt, collegája tiszt. Gobol Gáspár, 7 óra után reggel bement az ekklésia házába, a hol már az ekklesiának érdemes elöljárói kozzül 8-an megjelentek, u. m. Ns. idősbb és ifjabb Sárközy János urak, Nztes Rozgony István, idősb Deák Mihály, Csáktornyái Ferencz, llerczeg János, Curator ifjabb Deák Mihály és Kis Pál uraimék, és ugyan akkor Csiszár István és Pataki Mihály is megjelentek, és a magok kérését a prédikátor által a sz. ekklesia jelen levő Elöljáróinak tudtokra adták. Ez igy lévén, az ekklésiának képében igy szóllott nekiek a prédikátor : Édes Atyámfiái, a ti dolgotokat mindnyájan tudjuk, szándékotokat értjük, kivánságtokat is keresztyéni kötelességünk szerént kívánjuk teljesíteni, de minthogy eleitől fogva szokás volt az a keresztyénéi-: között, hogy a midőn valakit a magok bkklésiájoknak kebelében bevettek, valami kérdést tettek eleibe: cn is azért ezt el nem mulasztom. Olvassuk Act. 8. 5y ■
