Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
vény alatti mélyedés a sehonnan nem hiányozható újságírók számára volt fentartva. Néhány intézetbeli ifjú, tengerész öltönyben, arra volt kirendelve, hogy kit kit udvariasan helyére vezessen, mi a vendégek nagy száma miatt, nem kis ügyességet igényel. Délután hat órakor vette kezdetét az ünnepély. A gyermekek orgona és zenekiséret mellett egyházi dalokat énekeltek, méltóságos, építő hatású, komoly fölemelő volt ez ének: ..Come, sing arioh holy gladness-1 „jertek, énekeljetek szent örömmel.1- Ezt követé egy megnyitó ima, mit ismét ének váltott föl, mel) et már az egész vendégsereg együtt zengett. Hatalmas volt a benyomás, mit három ezernyi férfi, nő és gyermek éneke tett; mintha lehullott volna minden korlát, mi az embereket egymástól elválasztja, midőn minden ajak Krisztust vallá egyedüli Megváltónak. A közös ének után, a lord kancellár vázolá egyszerű világos beszédben, az intézet állapotát czélját, s az ünnepély fontosságát ; szavai szívhez szólók valának. Majd az igazgató olvasta föl évi jelentését, mely olykor az emberi nyomor megrendítő képének fölmutatásával, megrázó, meginditó hatású volt. Többen beszéltek még ezután buzditólag s adakozásra serkentve s utóbbit már adakozási iv körözése által stante pede foganatosítva is; egy szép ének zárta be az évi ünnepélyt. NAGY IMRE.-A- régiek. A kecskeméti reform, egyházmegye jegyzőkönyvéből. Dicsőségesen uralkodó királyunk, a Felséges Il-ik József, egyszersmind Római Császár Ao. 1780 Die 17-a febr. a F. Pozsonyi Ltle Consilium által, ilyen K. Parancsolaiot publicálta- tott az egész országban : „Sacratissima Suattas in Apostasiae Casibus pro Norma stamendum decrevit stb. stb.“ Történt ez után e mi városunkban, hogy két lakos, úgymint Csiszár István és Pataki Mihály, kik az előtt egynéhány esztendőkkel a reformáta vallást, melyben születtettek és neveltettek, oda hagyván, a római catholica hitre által mentenek, e k. parancsolatnak currentáltatása után magokat jelentették az ide való T. plebanus urnái, Horthi Sándornál, ki egyszersmind Archi Diaconus, hogy ok a k. parancsolatnak ereje sze*
