Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
17 magasztosabb, mi Jézusé és Isten igéjéé. Hivő és imádó élete volt forrása azon szeretetnek is, mely által gyermekek közt gyermekké lett keblét és szavát dalhonná változtatta. Nem a véletlen müve, hogy az, ki egy nemzethez intézett emlékiratot, a régi rauhes Haus óriási gesztenyefája alatt a gyermekekkel madárként énekelt. Csak 1871-ben, mikor az evangyéliomi egyháznak a jelenkor sociális ügyeiben való, közreműködéséről beszélt Berlinben : csak akkor volt észrevehető, hogy ereje hanyatlik. Mert nem egyedül a munka, hanem a bánat is megtörte öt. Legifjabb fia halálával, ki a csatatéren veszett el, saját élete is hervadóit és szeretett vejének, Friedrichs tanárnak kora halála még tá- tongóbbá tette szívsebét. Mélyen érezte, hogy a munkaszünet közel van. És hogy erőt gyűjtsön, ott kellett hagynia berlini munkáját s visszatérnie a rauhes Hausba, hol az Istentől még neki szánt idejét a gyermekeknek és fivéreknek kivánta szentelni s hol óhajtott meghalni. Betegsége 7 évig tartott s azon idő alatt Isten igéje volt mindennapi eledele, megenyhitője és vigasztalója. Naponta végezte övéivel a reggeli ájtatosságot, sőt mikor betegsége alatt hangját elvesztette, ajkai mégis imát rebegtek. A szentirás, a herrnhutiak minden napi jelmondatai, elköltözéséig minden napon voltak kezében. „Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik stb.“ volt megtört lényének zsoltári imája. Négy évvel halála előtt adott át családjának egy bepecsételt iratot azon meghagyással, hogy azt csak holta után bontsák fel. Magában foglalta ez irat „végső rendeletéit,“ melyek kezdete e következő: „Ha Isten rendelése, hogy hozzá menjek, akkor tudjátok, kedveseim, hogy egyedüli imádságom volt, hogy boldogságot és örök békét adjon nekem. Mindenkor őt vallottam, de gyarlóságom nagy volt. Azonban, hogy bűneimet meg fogja bocsátani, — azt remélem szereteténél és vére értem is történt ki- ontásánál fogva. Vajha engem ott egyesítene mindazokkal, kiket szerettem, mikép azt János 17-ik részében foglalt imája tartja!“ Meghalt 1881. ápril 7-kén és eltemettetett ápril 1 i-kén husvét előtti nagyhétben. Hamm egyházának temetőjében, közvetlen közelében a Rauhes Hausnak, anyja és egyik gyermeke mellett, Sieveking Syndikus és a hires szegényápolóné, PHOT. EGYH. ÉS ISK. FIGYELŐ. 2
