Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
hallani. Ezen eljárás, a szerző részéről, a dallamainkkal való teljes ismeretlenséget tanúsítja. — Egy szöveget ajánlani, két egymástól nagymérvüleg elütő méretű dallamra: horrendum! Mi a kivitelt illeti, a forditásnál,- az, annyira egyoldalúságban tévedező gyarló mű, hogy tulajdonképen a lélek és szív emelő énekszövegek torzképének mondható. A szerző úgy lát. szik nem birt teljes tudatával annak, hogy mi egy ihlettségtől áthatott gyülekezet szellemi igénye ! mert akkor a keresztyéni ernelkedettebb nézetekkel egyenest ellenkező héber szellemű és szolgailag utánzóit kifejezéseket nem alkalmazta volna, egy gyülekezet részére készítendő énekeskönyv számára. Minő ki. fejezések vannak pl. a io. 11. számok alatt! Lehet ilyet egy gyülekezet szájába adni? Ez az a hires műfordítás? Van ebben egy szó, egy betű, mi a gyülekezetei tisztelete fönséges tárgyához emelné? Szégyenletes dolog volna, és nagy lelki szegénységet árulna el ily dolgozatot még csak gondolattal is templomi énekül elfogadni. a) b) XXIII. Zsoltár. 10- ik lap. Mind a két jelző alatti kidolgozása a XXIII. Zsoltárnak a valódi magyar ref. szellemtől eltérőleg' történt, alsó fokú, népies s a gyülekezeti énekek vonzó jellegétől elütő müvek, héber zamattal fűszerezve, mintha valamely falusi zsidó gyülekezet részére lettek volna megrendelve. Hogy mily szépen alkalmazható ez gyülekezeti éneknek, kérjük figyelembe vételét a „Vasárnap“ czimü lap 6. sz. közlött átiratnak. a) b) III. Zsoltár. 11- ik lap. Ezen éneknek cstk a dallama bir jelentőséggel, mert a szövege semmi körülmények közt sem való templomi éneknek, és sajátságos a műköltők eljárása, hogy ezen zsoltár szövegét méhrajként körül vették, mint valami kiváló belbecsü, s nagy értékű müvet. — Ily mű fordítás templomi énekül tekintve, alól áll a bírálaton, a szerző magas költői képességgel bírhat, de érzéke nincs a valódi vallásos énekek alkotásához. Szegénységi bizonyítványt adnánk ki magunkról, ha e fajta értéktelen anyagokból összetákolt énekekkel akarnánk szolgálatára lenni a nagyfontosságu ének ügynek. XC. Zsoltár. 12- ik lap. A valódi emelkedett, átható, vallásos szellemben írott énekek iróniája. Sajátságos irály, pórias nyelvezet! a héber esetlen fogalmak tömeges productiója, hatás nélküli, egyoldalúságban tévedez, merev betű és szótömeg az egész mű • PROT. EGYH. ÉS ISK. FIGYELŐ. i ti
