Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
erősitök, bátorítok s vigasztalók legyenek a gyakorlati élet bármely pontján! immár ezekből következtetve, a felveendő énekek tartalmi és alaki minősége önkényt következik, ha az megnem felel a jelzettem igényeknek, akkor az czélját tévesztett anyag marad, minden művészi kidolgozás mellett is, mint a minő jelen Énekeskönyvünk béltartalmának kiváló része. Xem szükséges mondanunk, hogy akármely költői mű, belbecsét, tartalma fönséges voltától örökli, tehát egy oly magas rendeltetésű és irányú könyv becse is, minő egy Isten tiszteletére rendeltetett énekeskönyvé szokott lenni, a szövegek helyes, érzelem teljes, formaiságban nem kirívó, inkább egyszerű kidolgozása, berendezése s átalában kifogástalansága után Ítélhető meg. Egy énekeskönyv, melynek rendeltetése egy gyülekezet lelki buzgóságát, ihlettségét fokozni, nem szerkeszthető úgy tapintatosan, hogy az egyszersmind magánosok olvasó könyve is legyén, mert más egyesek szellemi érdeke, buzgósága, mint egy lélekben és szívben átszellemült, egygyé olvadt gyülekezeté! Vegyük csak komolyan gondolóra, egy gyülekezetben mily különböző életviszonyig körülményü, felfogású tag öszpontosul! Ha ezek mindegyikének saját egyéni álláspontját, szellemi képességét kellene a szövegek szerkesztésekor figyelembe venni, mily óriási énekkészletre volna szükség, s vájjon; az ily nézet alatt szerkesztett tömör énekeskönyv megfelelne-é czéljának ? Tehát nem tartalmi bőség, s változatos formaiság teszik az énekeskönyv belbecsét: hanem a szövegben rejló szellemi kincs! Ezért egy uj énekeskönyvben oly eszközt óhajtunk látni, mely a lélekben és szívben égfelé vágyakozó, törekvő g y ü 1 e k e z e t szellemi 1 á t k ö - rét tisztán földerítse, bevilágítsa, annak érdekét egy g y ú p o n t r a irányozza, s magasztos ezé lja- felé azt biztosan vezesse! így az ének szerzeményeknél, legkevésbbé sincs jogos helye oly sok oldalú kitéréseknek, melyek a szivet hidegen, érintetlen hagyják, mivel igy ama czél einem érhető, mely által az említett eszköz létrejöhessen. Az énekek tartalmi fenségét, beható erejét, nem a túl áradozó egyéni bajok, állapotok, szenvedélyek felsorolása s egyoldalúsága alkotja, hanem az a méltóság, melynek egy valóban vallásos ihlettségü gyülekezet szellemében lenni kell, s melyet a tartalomnak mindig vissza kell tükröznie. Egy gyülekezetben különböző életviszonyok által sújtottak, de más részről földi