Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1882 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

9

Belmiss^iói képek.

Wiehern János Henrik, a belmisszió atyja.

I.

Wiehern, mint hét testvér legidősbike, született 1808. év ápril 21-kén Hamburgban. Atyja nagy nyelv ismerő volt, mert beszélt és irt hét idegen nyelvet, s mint ilyen alkalmazva volt Hűbbe közjegyző és hajó könyvelőnél, eleinte mint segéd, utóbb mint üzlettárs s e mellett a város is rá bízta a nyilvános és meghitelt fordító tisztét. Anyja, Wittstock Karolina volt azon nő, kinek társaságában W. az első szegény gyermekeket fogadta be ama szalmafedelü gunyhóba, melynek ősi neve volt „das rauhe Haus.“ Mint fiú kimondhatlan szeretettel csüggött atyján, kivált mikor a franczia okkupáczió idején atyjában látta családja természetes védőjét. Menekültek Buxtehudéba, Han- noverába.

A veszély elmúltával, a hat éves Henrik Ehlers fóta- nitó iskolájába járt, hol tanuló társai közül többen barátaivá lettek és maradtak teljes életén át. Barátai mellett azonban mégis leginkább ragaszkodott atyjához. Misem ért föl előtte azzal, ha szabad volt neki estenként atyjáért menni a hivatalba, a mikor az hazamenet, tanulságosan szokott volt beszélgetni fiával. Sőt atyja, mint zeneértő, örült azon, hogy napi munkája után zongorára taníthatta fiát és egy-egy dalt énekelhetett előtte. Innen vette Wiehern a zene és ének iránti előszeretetét, mely utóbb a „Rauhes Haus“-nak is előnyére vált. Algymna- ziumi iskoláit, tehetségénél és szorgalmánál fogva, már 15-dik évében végezte, mikor édes atyja, rövid betegség után, 182 3- ban meghalt. A komoly irányú ifjút mélyen meghatották a halálos fájdalmak, az elválás és az örökkévalóság körüli g'on- dolatok.

E halál eset nagyot változtatott a család viszonyain. Eddig tűrhető és rendezett volt helyzete, most hiányzott a kenyérkereső, vagyon nem maradt és a sok gyermek mellett csak hamar beállt az ínség. A fiú tehát tanóráin kívül zongoraórákat kezdett adni, melyek óránként 8 schillingjével fizettettek. Utóbb latin, görög, franczia órákat is adott a család fenntartása végett s tanulmányait éjjel végezte. Minden egyes schillinget átadott anyjának. így tanulta megismerni az ínség