Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

9-10. füzet

sem, hanem halálos tétlenségben és bárgyú hallgatásban nagy férfiakat nyernek lelkipásztorul? Vagy talán azzal vágjuk itt ki magunkat: volenti non fit injuria ? Nem úgy uraim! mert egy az, hogy azokból a volentesek-böl éppen legtöbbször az intelligenczia hiányzik; más az, hogy az igazságtalanság igazságtalanság marad, akár magam, akár más viszi rajtam végbe, azzal a különbséggel, hogy egyik esetben magam, másik esetben más csap arczul. Én az öngyilkos kezéből, szabadságát nem respectálva, ha tehetem, kiragadom a fegyvert. — Igazság-e az, hogy a kit ifjú korában semmi csábos kép le nem téritett a kötelesség útjáról, ki lelki tehetségeit fárasztó nehéz munkával megedzette, kiképezte, hogy aztán hasson, alkosson az egyházi élet mezején, — a munkatérről a tolakodó üres fe- jiiség által leszorittatik ? — Igazság-e az, hogy az olyan lelki- pásztor, ki Írói hivatással, tehetséggel bir, küzdve csüggesztő nyomorral az ország egy félreeső zugában tengődik, — mig az, ki talán az ő eszméivel páváskodik, ki egy azok közül, kikre rá illik: nos numeri sumus fruges consumere nati, — gazdag és nagy egyházban fényeleg, vagy inkább homályoskodik ? — Igazság-e az, hogy a kit az ékesszólás hatalmával áldott meg Isten, ki a fásultságot, fagyosságot lángra gyújtani, a közönyösséget szép tettek végbevitelére serkenteni képes, csak azért nem haladhat elébb pályáján, mert a falu vagy város határán túl nem látó tudatlanság nem képes azt felfogni, megérteni, vagy hinni, hogy az ő aranyszáju jelöltjénél, valahol még különb szónok is lehetne? —-Igazság-e az, hogy a ki egy kisded szegény egyházban, nélkülözések között küzdött a vallás erkölcsi élet felvirágoztatásán, kinek tapintatos működését hangosan hirdeti a kivívott siker, ki az élet nagy iskolájában elméleti képzettségét hasznos tapasztalatokkal gazdagította, a zátonyra jutott reménytelenségével nézzen örömtelen jövőjébe, tudva azt, hogy minden érdemet ellensúlyoz, a boros poharak között kötött barátság, egy üde arczu nőtlen ifjú házassági ajánlata? — Nem gondolnám, hogy volna valaki, a ki vonakodnék beismerni, kivéve talán azokat, kik a mostani állapotból hasznot húztak, hogy mind ez, égbe kiáltó igazságtalanság. Az igazság az, hogy minden egyház olyan lelkészt birjon, minőt műveltsége, népessége és gazdag javadalmazásánál fogva méltán igényelhet, és minden lelkipásztor olyan egyházba jusson, a minőre képessége és érdemei jogosítják. — Tehát osztályozzuk az egyházakat és lelkipásztorokat? Igen, de ettől sokan vissza-