Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
9-10. füzet
395 cl a 1 mi életben a téslettséget, a tudományban a kételkedést, s általában az ünösség legkövetkezetesb kifejlődését s uralmát fogja létesíteni. S immár, ha majdan mindez czélhoz jutott, ha az emberek állami zsarnokság által leigázva, társadalmi fes- lettség következtében elcsigázva, elerötlenitve, istenellenes kéteskedés dölyfében kétségbeesve, Isten nélkül, vigasz nélkül, tehetetlenségök érzetére jutandnak, s érezni fogják, hogy ők magok szándékosan rohantak e remény nélküli örvénybe: nem lesz-é ekkor lelkiállapotuk ép a helyes hangulatban, hogy nyomorúságuknak épen a Hartmann tanácsa szerint gyors véget vessenek? Ez tehát az emberiség jövőjének képe, ha a keresztyénség nélkül vagy épen ellenére akar utján haladni. Ne mondja senki, hogy e kép sötétebb, mintsem igaz lehetne. Mit bizonyít hát az ó-népek története? Mi észszerű ok kedvezne azon feltevésnek, hogy a keresztyénellenes népek jövője jobb lesz, mint a nemkeresztyén népeké volt? Maga a történelem hazudtolná meg azt, ki az istenellenes emberiség jövőjét szebben akarná kiszínezni. Hiszen saját bölcseik sem tudnak kellemesebb jövőt* s korunk egyéb korypthäusai, az istenellenes természettudósok nem is beszélnek egyebet, minthogy, majdha bolygónk halandó nemzedékével együtt életfolyamát már végig futotta, akkor el fog enyészni, hogy a természet egy más alkotásának adjon helyet. VENÉTZIÁNER SÁNDOR. 27» T
