Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

31

És szent igéd mondásai,

Nekem javamra válnak.

Vezérelj hát utadban,

Hogy mindig biztos lehessek.

Részesíts javaidban

Hogy majd jutalmat vehessek.

Oh légy irgalmas én nékem,

Mert igen gyarló vagyok.

S ne engedj többé vétkeznem

Bűneim már is nagyok.

Boldog ki ösvéuyiden

Iliven és igazságban jár;

Mert őt itt ez életben,

Nem éri szemmi vész és kár.

Jó Istenünk, ki Téged fél

Törvényidet megtartja,

Az tetteinek a mig él,

Gyümölcseit aratja.

Segélj meg hát engemet,

E földi életemen át;

S ha elérem végemet,

Add meg tetteim jutalmát!

XLII. Z s. átirata.

Mint a hűs csermely vizének,

Enyhét vándor óhajtja.

Lelkcmet én Istenemnek,

Jósága úgy áthatja.

Azért édes Istenem!

Ke rés lelkem szüntelen.

S magasztalja dicsőséged,

Mindvégiglen áldva téged.

Ha bánat éri lelkemet,

Akár nappal vagy éjjel

S gondok terhelnek engemet,

Vagy ha küzdők veszélylyel.

Azért én nem csüggedek,

Intésednek engedek,

S szentházadban a hívekkel,

Dicsérlek szent énekekkel.