Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

zatását kívánt módon végezhette. A Rohlfs kísérőjének Dr. Steckernek számára kért királyi jóváhagyás, hogy az, utazási nyomozását tovább folytathassa, készséggel megadatott. Épen oly készséggel nyílvánitotta Negus arra való hajlamát, hogy német művészeket, kézmiveseket, és tudósokat vegyen fel országába, mivel nagyon kívánja, hogy országa a miveltség hasonló lépcsőjére emelkedjék, melyen az európai országok állanak. Csak azt nyilatkoztatta ki, hogy keresztyén hittérítőket, legyenek protestánsok vagy kathólikusok, nem tűrhet országában, mivel azok dogmatical visszavonásai csak össze- zavarólag hatnának az ő alattvalóira, úgyis általában mivel az abissiniaiak már keresztyének. „Én az én népemmel sem kathólikus, sem protestáns nem akarok lenni, hanem mi a mi hitünkben akarunk maradni. . . . Miért jönnek a hittérítők épen mi hozzánk ? Miért nem téritik csak a muhammedán egyiptomiakat? Miért nem téritik Jeruzsálemben a törököket?“ (Rohlfs levelei Sokotából, Debra Táborból stb. Norddeutsche Allgemeine Zeitung. Ápril 29. 1881.) Roh 1 fs, ki ez évi május elején érkezett Suezbe, Negustól azon megbízatást nyerte, hogy ő közte és az egyiptomi Khedive közt eszközöljön békét, a mire ha hajlandósága van, menjen Kairóba, hogy e fontos küldetést megoldja. Talán ez utóbbi tudósítás még megerősítésre vár. Minden esetre, nagyban és egészben, a helyzet Abissiniában ez idő szerint még ugyan az, a mely volt ezelőtt mintegy egy évvel, és a minap Suezböl elterjesztett hire János király halálának, valótlannak bizonyult.

Negus azon határozott idegenkedését, mely szerint nem fogad be országába keresztyén hittérítőket, kénytelen volt, egyébiránt Fiad, kornthali hittérítő is érezni, minapi kísérleténél, midőn a Falascha-missziót erősíteni és az abissiniai kormány és papság védelmét kinyerni törekedett. Épen nem volt szabad neki abissiniai területre lépni, és minthogy ama misszióhoz tartozók közül a határon túl senki nem bocsáttatott ö hozzá, bevégzetlen ügygyei tért vissza Európába. Lásd levélbeli közleményeit De le Roi lelkészhez intézve, a „Dibre Emeth“ 5. számában g4. lapon.

— Algírból jelentik, hogy a Flatter missziójából megmaradt egyének, egy barlangba menekültek, hol tizenöten, (köztük Pobéguin altiszt) részint éhség miatt meghaltak, részint a túlélők által felemésztettek. A franczia alsó-házban indítványozta