Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
7. füzet
György. Ezen felosztás által azt érnénk el, hogy az esperesek, szuperintendensek vagy püspökök nem lévén a kimerülésig elfoglalva, több gondot fordíthatnának egyes egyházak ügyeinek bölcs elintézésére, gyakrabban meglátogathatnák az egyházakat, s bölcs tanácsukkal sokszor még kezdetén orvosolhatnák annak később bonyolulttá vált ügyeit. Az egyházkerületek idöszerinti püspökei nem félszázad alatt, mint a mostani tiszántúli, legalább egy vagy két évtized alatt meglátogathatnának minden egyes egyházat, s megjelenésükkel az egyház szent ügye iránti érdekeltséget fokoznák, a gyülekezeteket lelkesítenék ! Hogy a központok, mily hatással vannak egyes vidékek egyházi életének gyarapodására, mutatják e század elején és később felállított római katholikus püspökségek. Csak a hozzánk legközelebb eső szatmári püspöki megyét emlitjük fel. Ennek, midőn 1805-ben felállittatott 45 pa- rochiája volt. Ma 100-an felül van. Népessége három annyi mint kezdetben volt. Honnan? Vegyes házasságok és más módon való téritgetések által nagyrészt közülünk magyar reformátusok közül. Hason arányban gyarapodtak az újabban felállított római kath. központok vagy püspökségek is. Intő példa ez nekünk, mely megérdemli, hogy felette komolyan gondolkozzunk! Az idő utal, a szükség kényszerit több gondosságra egyházunk ügyvitele körül. Ezt egyrészt az egyházmegyék és kerületek czélszeriibb beosztása, illetőleg kisebbítése által érhetjük el. A mi pedig a jogot illeti, ha az 1821-ki generális konventnek volt joga, hogy az egyházmegyéket coordinálja egyetemes szempontból czélszeriibben ossza bé: akkor az öszszel összesülendő alkotmányozó nemzeti országos zsinatnak is kétségbe nem vonható joga, sőt kötelessége lesz, hogy az egyházmegyék s kerületek czélszeriibb beosztását tanácskozása tárgyává tegye s aztán végrehajtsa. A protestáns egyház növekedését és virágzását, tehát
