Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

5-6. füzet

241

metiből s hozatott ugyanezen évben papnak Nagybányára; az említett év október havának i.3-dikán már itt volt. — Lampe azt irja róla, hogy az 1642-dik évben választatott seniorrá (esperest) i64g-ben pedig superintendenssé; — a nagybányai számadási jegyzőkönyvek azonban már 1643-ban, s innen kezdve, a következő években, következetesen s folytonosan superinten- densnek, püspöknek nevezik. — Jelen volt s talán éppen elölülője volt azon, Debreczenben i65o. ápril 3-kán tartott egyházkerületi gyűlésnek, mely a debreczeni tanuló ifjúság s tanítók, valamint a városi elöljáróság között kiütött s véres összeütközésre is okot adott, szomoritó egyenetlenség eligazítására volt hivatva. — Mely egyházi gyűlés bevégeztével Hodászi haza jővén, itthon alig pihenheté ki testi s lelki fáradalmait, már ugyanezen ápril hó 28- vagy 30-kán i65o-ben az örök nyugodalom helyére költözött. — Tizenegy évi itteni paposkodása után, a legszebb férfikorban, 44 éves korában halt meg itt Nagybányán; május 4-kén temettetett el, a temetési költségeket a város viselte, s a temetésére összegyűlt számos paptársai mindnyájan a gyászoló város vendégei voltak; özvegyet hagyott maga után.

1642-ben bizonyos „Simon pap“ emlittetik, kinek neve a későbbi években is előfordul olykor, azonban nem állítható bizonyosan, hogy a város rendes lelkésze lett volna. — Egész neve Kádár Simon. Ez gyakran betegeskedvén, a papi folytonos szolgálatra már ennélfogva is alkalmatlan volt; több éven keresztül a város segélyezte ; ételéről, italáról, ruházatáról is a város gondoskodott, s szolgálatát csak esetenként vette igénybe, mikor t. i. a város pap nélkül, vagy csak egy papja —■ mint 1646-ban is, Hodászi Miklós volt. —K á d á r alkalmasint előbb vagy giród-, vagy alsó-tótfalusi pap volt, s mint elöregedett s elbetegesedett ember húzódott be Nagybányára rokonaihoz, hol hosszú ideig, lehet: haláláig, a város jótékonyságát élvezte. Mikor halt meg? feljegyezve nincsen. Az 1642-dik évben innen eltávozott Szántai M. Mihály helyére, még ugyanezen évben meghívta a város Ványai Jánost Nagy kálióból; ez azonban a meghívást nem fogadta el; minek folytán még ugyanezen

i642-dik évben elküldötte követeit Belényesbe: (fi dófalvi Balázshoz, ki a város meghívását szívesen jvévén, azt el is fogadta; azonban — késő lévén az idő, — deczember hó körül, s az utak is megnehezedvén, daczára annak, hogyr a város mindent beszerzett számára, egészen a „200 fő besózni