Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

13

életét, megtépte még Istenben, az igazság örök jó kútfejében vetett bizalmát is. — Az 1861-dik év csak egy futó sugár volt Magyarország életében. Utána a finomabb zsarnokság következett, mely még jobban megrontotta a nép jellemét, s azt a kevés erkölcsi öntudatot, mi még egy jobb remény képében számára fennmaradt. 1867. után eleintén azon tény, hogy a nemzet jogos várakozásának némileg elégtétetett: használt a nép és nemzet erkölcsi öntudatának, de midőn élni kellett volna az alkalommal, az értelmesebbek, a nemzet vezérei, a vallásfelekezetek, a nép erkölcsi emelésével nem törődtek oly mérvben, hogy az ellensúlyozta volna a felszabadított nép természetes indulatait. Nemcsak, de a politikai pártok félrevezették, felhasználták a népet, megzavarták annak értelmi és erkölcsi fejlődését, a népleikében meghamisiták a jog és szabadság fogalmát, szóval és tettel lerontottak hitet, tekintélyt, becsületet, hazafiságot.

Mélyen tisztelt képviselő Ur! Magyarország lakossái- nak az u. n. intelligencziának épen úgy, mint az alsó és közép osztálynak anyagi elszegényedését nem is tekintve: szomorú képet nyújt Magyarország erkölcsi állapota. Nem gyarapodás, hanem pusztulás van minden tekintetben. Vallás, erkölcs, becsület, haza és felebaráti őszinte szeretet, a lelkűkből hullanak, vesznek, mint az őszi falevél. Ily helyzetben, már a még épen levő s a vallásfelekezetek által ápolt társadalmi rend kötelékeit feloldani, s az erkölcsi pusztulás felé indult egyéneket, melyek teszik a nagyobb társadalmat felszabadítani arra, hogy ha tetszik Istent is higyjen, ne higyjen, legyen baptista vagy naza- rénus, terjesszen állam és társadalom, a jól felfogott ke- resztyénséggel ellentétes nézeteket: meggyőződésem szerint, czélra nem vezető. Egy nagy hatalmas egységes nemzet állam, mint Anglia-, Franezia-, Németországban, egyes rajongó kis népcsoport nem zavarja meg a társadalmi rendet, de nálunk igen. Azért ámbár szükség, hogy