Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)
5-6. füzet
186 Toy teszi az absolut necmtivitás magú! az azonságot, O J O O o 7 s az azonság a negativitást örökké. A szellemnek, mint Önmagáért! létében önmagára vonatkozó általánosságnak kiilönzöisége egyszersmind az ö önmeghatározása. A — A s igy egyszersmind önmani- festatis, önkijelentés. Ezt Hegel (383. §.) igy fejezi ki. „Saját meghatározása, és tartalma (a szellemnek) nem más, mint önkijelentése, s igy az ö lehetősége már közvetlenül végtelen absolut valóság (Wirklichkeit) IX. Az immanens negatio tehát iitere a fogalom fejlemének, alapelve a Hegel-rendszer mozgásának. Ez tompítja el élét a Pantheizmus azon vádjának, mely még Schelling bölcsészetét terheli. Ez mutatta fel a szellemet, mint absolut általánosságot, a mely midőn magát szabadon meghatározza, magát jelenti ki, magát teszi absolut való- sággá. Most Hegel a szellemtan általánosságából a részletességekre megy át, mint további fejlemre, a mi megannyi önmeghatározási, önkijelentési mozzanat. A szellem bölcsészeiének első része az alanyi szellem fogalomfejleme. A szellem mint öntudat, önbizonyosság a negatio, vagyis a természetből önmagához visszatérés utján lett, tehát levés az ö előfeltétele. Előfeltétele lett azon önmagához visszatérés, mely által a természeti kiillegesség, a testi lét kiilönfélesége bellegességgé, s egységgé lett. Ezen előfeltétel lett az ö kezdete, a mely állásponton a szellem még nem szellem. . . hanem csak lélek. Ide mutat Hegel világosan Encyclopaediája 388 §-ban, midőn az Anthropologiát teszi az alanyi szellem tanának első részévé.
