Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1881 (3. évfolyam, 1-12. szám)

3-4. füzet

ismételt rósz aratások következtében. Deggeler lelkész Lesnoi- Karamyschban, megdöbbentő rajzát adja a „Szentpétervár evangy. Vasárnapi lap“ szerkesztőjéhez intézett levelében, az ottani népesség vigasztalan helyzetének. Deggeler lakhelyén, mely 7000 lelket számlál, legfeljebb 5 vagy 6 ház van olyan, melynek lakói képesek a kolduló szegényeknek valamit adni. Egészben véve, Deggler lelkész a szükségben szenvedők számát 200,000 lélekre teszi. Ezen rettenetes szükség enyhítésére a rendelkezésére álló eszközök elégtelenek; Deggler naponként csak 21"-j rubelt nyújthat ebédre 60—70 személynek. A „Szt.- pétervári evangyéliomi hetilap“ e levél alkalmából következő segélyre felhívást bocsájtja ki: „A mi országunk némely vidékein, névszerint a szaratówi és samarai kormányzóságokban előállt nagy szükség sürgetve kívánja a tüstént nyújtandó segélyt, ha csak azt nem akarjuk, hog'y a mi keresztyén társaink közül betüszerint ezrek haljanak meg az éhség miatt. A német gyarmatokbóli tudósítások oly sötéten hangzanak, mint soha nem hangzottak; a sürgetőleg várt és esdett egyenes segély a korona részéről még mind eddig meg nem érkezett. Hát vájjon ama szorgalmas és hasznos lakosok, kik 2 évi teljesen rósz aratás által koldusbotra jutottak, most valósággal az éhhalál martalékai legyenek? Az ember még sem állapodhatik meg abban, hogy azt higyje, miszerint nálunk épen az történhetik, a mi Törökországban, Persiában és Chinában, hol a kormányok tétlenül nézték, miként lesznek alattvalóik tömégesen áldozatai az éhhalálnak, és a hol ángol és r.émet segélybizottságok kénytelenek pótolni azt a gondoskodást, melyet a hazai kormányok tunya érzéketlenségökben elmulasztottak. Vajha elvégre a vészkiáltás olyan fülekre találna, a melyeknél a segélynyújtásra való akarat és hatalom egyesülve vannak.“

— London. Folyó évi január 5-én fogadta Londonban, a basutók közti párisi protastáns misszió képviselőit Kimberley lord, a gyarmatok minisztere, hogy az ángol kormányt megkeresse, hogy a jelen háború bevégződésével és a basutó földön a béke helyreállása után, egy bizottságot küldjön ki. Kimberley lord azt válaszolta, hogy a kormányban semmi erőfeszítés nem fog hiányozni arra nézve, hogy a jelenlegi háború véget érjen. A fokgyarmat uj kormányzója Sir H. Robinson, ki a múlt évi deczember 30-án ment a fokvárosba, ezen értelemben láttatott el utasításokkal.