Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

2. füzet

88

mikép a természet végtelen, sokféle és mégis összhangza- tos, úgy a biblia is diszkért a szellemvirágok ezer nemeivel.

Valóban, isteni művészet nyilatkozik itt! S emellett mégis mily remek emberi mestermü a Biblia !

A sz. írások egyszersmind emberi Írások; együttesen szépségben, erőteljben s hatásban fólülmulhatlanok; de egyenként tekintve, épen mert emberi müvek, nem egyenlők, egyik fölülmúlja a másikat, úgy szépségben mint hatásban. Ézsaiás emelkedettsége, lendülete, lelkének szár- nyalata nem minden prófétának tulajdona, János gondolatainak meredek mélysége nem minden evangyéliom kelléke. Es ennek oka az, hogy Isten, mint egyáltalában a természetben, főleg itt, emberi közegek által, emberek által közvetítve működik és szól. A szentirás ne legyen sem varázsige, sem büv-ereklye; ezért nem akarta Isten valami tiindéri utón Írva már s készen, nyomtatva s minden elgondolható nyelvre forditva az égből alá küldeni.

De ép oly kevéssé helyes az mit némelyek állitnak, hogy Krisztus és az apostolok csupán fokozódott vallásos lelkületüek valának, vallási lángelmék, a költőkhöz hasonlók, kik a vallási igazságokat felfedezték; — az apostolok azon tényleges csodákat, melyek Istennek önkinyilatkozását a világban kifejték, jegyzék fel, miként János bizonyítja ; a mit láttunk, a mit hallottunk, a mit kezeinkkel megtapintottunk, azt hirdetjük tinéktek. Azon lélek, melyet az isteni kinyilatkozás támasztott, ébresztett volt: az emberek tanító mestere; igy lön Írásuk isteni s egyszersmind emberi. Ez az írások keletkezési módja. A határvonal, hol az isteni megszűnnék s az emberi venné kezdetét, nem mutatható fel mindig biztosan. De ez egy bizonyos: mivelhogy Isten élet s a történetben nyilvánul, az isteni kinyilatkozás fokainak tükrözödniök kell a történelemben. Ekkép fejthetök meg a botrányok, melyekbe sokan ütköznek, némely ó szövetségi könyvnél; vannak pontok, melyek