Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
12. füzet
590 az a bizonyos úriember „Hegne“, elkövetett mindent, hogy Húsz és Jeromos emlékét megörökitse, s miután másként nem sikerült ezt elérnie, a maga költségén állította fel 1862-ban ezt a szerény emléket. Az emlékkövet — mely a borostyántól alig látszik — vasrács övedzi körül, a kis kert négy sarkán hárs, az emlékkőtövében pedig szomorú fűzfa látható. Úgy beszélik, mintha épen ez a hely volna az, melyen Húsz és Jeromos elhamvadtak, ez azonban alig hihető; mert a történetírók szerint, Bruelben egy rajnai szigeten égettettek meg, már pedig ezen emlék jól tova van a Rajna medrétől. Másfelől meg, mivel itt most sziget nem található, és azon hely mely hiedelem szerint a megégettetési hely lett volna csakugyan közel van az emlékhez — ezekből következtethető, hogy ha egészen nincs is eltalálva a hely, de azon a tájon kellett annak megtörténni, s lehet hogy tán a Rajna később szabályozva lett, s talán két mederből egybe szonittatott s úgy nyerte jelenlegi folyását. íme ennyi s ily gyászos eseményeknek volt színhelye Kons- táncz! Nem illő-e, hogy itt az utas megállapodjék, s visszaidézve a múlt eseményeit, figyelemmel vizsgálja meg még azon helyeket, a hova csak egyszer is lépett a reformáczió dicső úttörője. — Szívesen, igen szivesen kalauzolja a vándort a konstánczi nép. melynek ajkán még mindig él Húsz neve. —- Ma már Konstáncz csendes, nem háborgatja nyugalmát senki, vallását protestáns és r. catholikus szabadon gyakorolhatja. Eltűntek a küzdelem napjai, rég elhamvadt Húsz, de a reformáczió, melynek ő egyik állhatatos úttörője volt, felszabadította az emberi lelket a sötétség hatalmából. Jövőre, ha Isten éltet, Bázelről, bázeli tapasztalatok, Gry- naeus, Oecolampadius, Erasmus sirja és emléke, egyetem,' misszi- onshaus, fogok tudósitást küldeni. Fáncsik János, missziónárius jelölt.
