Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
laszfalakat emelni, de a még meglevőket is, ha egyszerre nem lehet, lagalább darabonként szedegetni, omlasztani kötelesség; de igen is azért, hogy kitűnjék, miszerint a két Bánya elöljárói és közönsége a pi*otestantismus érdekeinek pártolásával, a magyar miveló'dés és hazaszeretetnek ámbár kicsiny, de mindenkor szilárd bástyája volt, s óhajtjuk, hogy az érdemes elődök nyomát, a tisztelt utódok is nem elválasztó felekezeti, hanem egyetemes irányban, az egyházak, iskolák, tudományos intézetek, szóval a város és vidék összes erkölcsi és szellemi érdekét felölelő intézkedésekben, ők, az utódok, a dicső elődök munkáját a keresztyéni hazafiui szeretet buzgalmával és lelkesedésével tovább folytassák! Czelder Márton. I. Grosis amplissis ac Consultissis Dnis Duo Stephano Diószegi Judici Primario caeterisque Jur. Civibus et Senatoribus Liberae R. Cittis Nbánya gravissis Patribus Patriae Maximis et Dnis Pátronis et Fautoribus mihi filiáli cultu et subjectione jugiter honoraudissimis. Grosi Amplissimi ac Consulissimi Dni Dni Patroni milii humiliter coleudi. Addictissimam, debitamque servity mei oblaonem. Kévánatos és örvendetes áldásával látogassa Isten kgteket Tiszteletes Uraim Szivem szerint kévánom! Becsülletes Uraim! s pátrónusim! el-vőttem az kgtek én hozzám expediáit levelit, mind az kgtek én hozzám mutatott Patroci- niumával edgyütt, melyet kgtek mint Becs atyáimnak cum filiali subimissióne mindenkori kész szolgálatommal meghálálni s szolgálni el nem mulatom. Az kgtek nékem levelében aperiált kéván- ságát értem, úgymint dolgaimat úgy intézzem és rendellyem, hogy a kgtektűl praefígalt terminusra, úgy mint ez jövendő 1671-béli Sz. György napjára vagy Pünkösdre (Isten azt adván érnem) le mennyek. — Mely kgtek ebbeli parantsolattyának e potulatumanak faveálni igyekezem, jóllehet szivesen akartam volna ha továbbra való időm is engedtetett volna: mindazonáltal a szükség igy kó- vánván Isten munkáimban megáldván, egésségemet kiszolgáltatván azon lészek hogy ad terminum et diem praefatum az kgtek szolga- lattyára jelen légvek. Hogy ha penig casu quo valami obstaculu4*
