Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

Minél szilárdabban fogott ezen mindenképen alapos bizonyítási eljáráson alapuló meggyőződés helyet kortársaink fejeiben, • annál világosabb, hogy mind az, mit a Biblia s Mózes 1 — 11-ik részeiben az emberi-nem őstör- ténelméröl elbeszél, legcsekélyebb történelmi értékkel sem bir, hanem oly monda-tömeget képez, milyenhez hasonló bármely népnél képződött akkor, mikor az elkozdett ref- lectálni a világ és az emberek keletkezésére és e kérdésre: „honnan mindez?“

De vájjon, csakugyan megdönthetlenek-e a bizonyité- kok? Részben nem. Igaz és hamis össze van ele^vitve e

C> O*'

nézetben; két, egymástól egészen eltérő kérdés van itt összekeverve; és igy félig igaz tényekből, oly következtetést vontak, mely még a tényeknek teljesen igazvolta esetében sem birna jogosultsággal.

Legbiztosabban fogunk czélt érni, ha az igazat, mi e bizonyitékokban rejlik, kifejtjük, és azt igazi értékére leszállítjuk.

Hogy művészi képzettségben és találmányokban, ha- haladást mutat fel az emberi-nein története : azt okos ember nem tagadhatja.

Nagyszerű haladás fekszik a kőkor köbaltája és a fém-munka között, mely a bronz baltát állította elő, és ismét a vas fegyver, a lőpor, a percussiós és a hátultöltő puska feltalálása között. Analog haladást mutatnak a hasitó- fa, vagy faág, melylyel a vadember nagynehezen ássa fel kertföldét és az azték ember bronz ásója; az inkának, dunainak, az európai földmivesnek ekéje és a gözeke, — a héber cséplő-szánkó és gözcséjdőgép, — vagy az indiánok cserekereskedése és a megmért és megfontolt arany vagy érez, a vertpénz, papírpénz és a szédelgők részvény forgalma közti külömbségek. E haladás azonban, nagyban és egészben tekintve, nem más, mint átmenet az egyes ember munkájától, melyet az minden részeiben, épen ezért nem különös tökélylyel végez, a munka felosztásig,