Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

11. füzet

néven az egyetemes Konvent vagy zsinat, ha mielébb egy alakuló gyűlésre hivná össze azokat, kiket az egyes, már- már rommá váló egyházak megmentése melegebben érdekel. A megkezdett munka, mint a kis forrásból kiindult folyam, sziklákon és tövises vidéken is keresztül törve, majd készit magának medret, csinál partokat, növekedni fog hitünk talajából s az égnek áldó cseppjeiböl. Nem vagyunk mi még oly szegények, inig van a hitnek egy parányi ereje keblünkben, mely ha kezdetben nem is mozditna hegyeket, de lassan-lassan egy-egy darab kövei, egy porszem hozzájárulásával épitni fogja a romokat, s magyar hazánk örökre áldott téréin, életre költi azon száradásnak indult tetemeket, melyek hivatva lesznek, hogy hirdessék a lélek és evangyéliom erejének elébb lassú, majd sebesebb zúgásával Istennek dicsőségét, a mi hitünknek, szeretetiinknek és evangyéliomunknak diadalát: a Jézus Krisztus által! Czelder Márton.

AZ EMBERISÉG ŐSVALLÁSA.

(Forrás: dr. Ebrard Ágost „Die Anfänge des Menschengeschlechts“ — czimii

értekezése.)

Van egy tantétel, mely korunk „miveltjei“, helyesebben félmiveltjei által eldöntött dolognak, kétségen felüli ijrazsdomak tekintetik, s e tantétel ez: az emberi nem alantas, állatias vadság és durvaság kezdetleges állapotából vergődött fel jelenlegi állapotáig. Az emberi nem — ekként részletezik e tételt — állati durvaságában mindenek előtt csupán legközvetlenebb physical szükségletei (táplálás, védelem az égalj befolyása ellen ruházat és lakás által és nemének szaporodása) kielégitésére törekedett és hogy csak időfolytában, a „létért való küzdelemből“ fejlődött volna ki a társas csatlakozás, a társadalmi szokás és az erkölcsi fogalmak összesége, — a természeti erőkkel való küzdelemből pedig a láthatatlan hatalmak felöli vallásos képzetek s ezekből utóbb az egységes istenségnek képzete állt volna elő.