Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

10. füzet

448

kik hisznek benne, el ne veszszenek, hanem örök életet vegyenek“. „íme, ez Istennek báránya, ki a világnak bűnét hordozza“ ! Ezeknél fogva nincs itt különbség, zsidó és görög, szabados és®szolga, férfiú és nő között. „Az evangyéliom Istennek hatalma minden hívőnek idvességére“. A Jézus Krisztusban megjelent isteni irgalom e végtelenségét, melynek tárgya az ember (nemcsak a zsidó és görög), alapszik a keresztyén egyetemesség, azaz, az egész emberiségnek szánt Krisztus Jézusban való üdv általánosságából, minden gondolkozó, hivő és szerető keresztyénre sziikségszerüleg következik a misszió, vagyis azon intézmény, mely a Krisztus által szerzett üdvöt minden embernek felajánlja.

Ezért vonul át arany fonalként — eltekintve az ó szövetség jövendöléseitől — az egész uj testamentumon a missziónak gondolata. Jézus saját szavai és oktatásai az „egyéb juhokról, melyek nem ez akolból valók“, a mennyországról, mely „mustármaghoz“, „kovászhoz“, „kivetendő hálóhoz“ hasonló; „a keletről és nyugatról, északról és délről való vendégekről, kik az Isten országának asztala körül ülni fognak Ábrahámmal, Izsákkal, és Jákóbbal“, „a nagy vendégségről“, melyre az előbb hivatalosok nem akartak elmenni és hova ezután a vendégek „a város utczáiról és szorosiról“ hozattak elő; a „szőllőhegyről“? mely a mivesektöl elvétetett és mások kezére bocsáttatott; a „magról“, mely a földbe hull, elrothad, hogy sok gyümölcsöt hozzon“; az „ítéletről“, melyen visszatérésekor meg fogja Ítélni a népeket mind, az egész világon elterjedt „Isten országáról“ szóló evangyéliomnak predikálá- sáról; „életéről“, melyet felajánl „váltságul sokakért“ stb., •— mindezen oktatásai arra valók voltak, hogy tanítványaival megértesse üdvének világra szóló egyetemességét; s őket apostolokká nevelve, kiadhassa nékik felséges misz- sziói parancsát : Nekem adatott minden hatalom mennyen és a toldön; azért menjetek el mind e széles