Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

357 Tisza Kálmán min. elnök s dunántúli e. k. főgondnok urnák, két részre oszlik. Első részben vannak azon átalános viszonyok, melyek ellen kellett küzdenie dunántúli egyh. vidékeinken a magyar protestantizmusnak, hogy mindannyiszor vére és élete árán váltsa meg, az evangyéliomi hit, meggyőződés és lelkiismeret szabadságát. A második rész az egyes gyülekeze­tek múltját és jelenét adja elő. Mindkét rész, átalán az egész mü — mert a szó igaz értelmében annak lehet mondani, nem csak a barsi s dunántúli vidékekre, de az összes prot. egyházra közérdekkel bir. Egy keserűen szép koszorú ez múltúnk meze­jéről, melyet annyi vihar gázolt, pusztított ugyan, de azon az evan­gyéliomi életet és szabadságot egészen meg nem semmisíthette. Mi­dőn e nagy gonddal készitett művet, a prot. egyházunk múltja iránt érdekkel viseltetők komoly figyelmébe ajánljuk, azon óhajtá­sunkat fejezzük ki: bárcsak egyházmegyéink történetét egyen- egyen, ily lelkes gonddal megírva bírhatnánk, hogy már vala- hára, egy hivatott által Írott egyetemes magyar egyh. törté­netnek örvendhetnénk. A jelen sivárságában s kietlenségében fel kell támasztanunk a múltnak azon elhullott, de meg nem tört hőseit, kik egyházunkért s az ez által képviselt szent eszmékért lelkesültek, s szenvedni és meghalni tudtak. A dunántúli h. h. egyh. kerület 1879. ápril 28. s követ­kező napjain Pápa városában tartott közgyűlésének j.könyve. Kiadta YTályi Lajos e. kér. főjegj^ző Pápán 1870. negyedrét 84. lap ára 54 kr. Mint ezen köszönettel vett j.könyv mutatja, a zsinati előmunkálatokét átalán a zsinat ügyét, egyh. kerületileg első a dunántúli e. k. tárgyalta. — Úgy pedig, hogy az egyh. megyék véleményei nem csak tekintetbe, de sok részben irány­adóul vétettek. A dunántúli e. kér. ezen elfogadott határozata szerint, nem tekintve az egyh. kerületek nagyságát, minden kerületből 12 —12, a hat főiskolából 1 — 1, összesen 66 zsinati képviselőt javasol. E szerint, különösen a tiszántúli s erdélyi kerületben, több egyh. megye választhatna egy egyházi és vi­lági képviselőt a zsinatra. — Szóljunk irodalmi utón is ezen megállapodáshoz még a Convent összejöttéig. — A dunántúli egy. kerület az országos egyh. tanácsot elvetvén, egy országos gyűlést javasol, az elvetés és javaslat ez: „Az országos egyh. tanácsra vonatkozó részt, a kerületek autonómiájába vágónak tekintjük; a munkálat egy ismeretlen nagyhatalmat akar a kerületek fölé helyezni — központosítást, mely még a polgári életben sem bizonyult üdvösnek. Az egyh. kerületek ezen szeervezkedés által, megyékké, teljesen aláren­delt közegekké nyomatnak, s pár ember kezébe adatik a hata­lom. A dunántúli egyh. kerület, midőn ezen részt elvetette — ennek tevésére a tapasztalat utasította. Tudjuk a pátenses idők­ből, hogy egyes vidékek, egyes egyének egészen a magyar prot. ev. ref. eg'yház érdekei ellen nyilatkoztak, s csak a kerü­letek, azok többsége, erélyes és hajthatlan viselete s felszóla­lása eredményezte azt, hogy a fejedelem tanácsadói kénysze­24*

Next

/
Thumbnails
Contents