Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

7. füzet

348

marozsközí szent társaság pecsétje 1701.“ — Ezen pecsét nyomó általadattathatott a csongrádi seniornak 1702. julius 2-3-án a nyirbáthori zsinatban, midőn a néhai zarándi tractus romjai reá bizattak. — És hogy 1701-ben kőrözsmaroszközi név használtatik, oka az, mert az egyházmegye székhelye B.-Jenő 1658-ban, mint ref. egyház elenyészett s alszik mind e mai napig. — Tehát azontúl nem neveztethetett róla, ezért nevezi Kocsi Cs. is sármellyékinek 1677-ben.

c) Az 1549- és 1550-iki évi toronyi zsinatok is az egykori Boros-Jenöi egyházmegye területén tartattak a Maros balpartján, akkor O r o d megyében, mert 1699-ig a Maros Orod- megyének csaknem közepén folyt, úgy hogy Krassó, Temes és Torontálmegyék északi része Őrödhöz tartozott. Feküdt pedig Torony mezőváros Pécskával átellenben, a mai Rácz-Szent- Péter község táján, s valamikor Torontálmegyébe eshetett, ő adván nevet a megyének. (Torony-tál = Torony-völgy vagy lapály.) Lásd bővebben: Tudományos gyűjtemény. i833. V. és XII. füzet. — Tartattak pedig a zsinatok Petrovics Péter védelme alatt, ki az úgynevezett Bánátnak volt, Zápolya végrendelete szerint parancsnoka. E zsinatok idejében még alig lehetett Boros-Jenő reformált egyházzá alakitva, élvén földes ura, Losonczi, a reformáció ellensége. Úgy vélem azért, hogy abban az időben, legméltóbban neveztethetett ez az egyházmegye k ö- rözsmarosközinek, s alkalmasint úgy is neveztetett, mind- addig, mig nem 1585-ben Mágocsi Ferencz birtokába jutván adományozás utján Boros-Jenő, ő elősegitette Boros-Jenő reformálását, mely is aztán már 1596-ban esperesi székhely lön, vagy talán előbb is, a mennyiben 1584-ben szatmári lelkészszé lévén Szegedi Lőrincz, 1585-ben Almási János borosjenöi lelkészválasztatott seniorrá, ki viselte is azt i6o4-ig, mikor Ugocsa- megyébe ment Gyulára, hol szinte esperesti hivatalt is viselt. — Torony városa egészen 1552-ig, végpusztulásáig, a Bakics család birtoka volt. Lásd Budai: Polgári Lexicon. IL köt. 192. lap. B. betű.

Ily állván a dolgok, a végeredmény az, hogy a helvét- hitvallásnak aláíró 10-ik egyházmegye, a „keresmarosensis“; mely a betűk kopottsága miatt 1615-ben már Szenczi Czene Péter által „bezermeniensis“-nek olvastatott, s igy állott elő későbben az 1855. és más kiadásokban ma is olvasható „böszörményi“ nevezet.

Rá ez Károly.