Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

28

és a mikor szükségeltetni fog, mindannyiszor fölemeli a „Figyelmezö“ derék szerkesztője jövőben is hatásos szavát, s magasan fogja lobogtatni, ha a jelenségek ngy kivá- nandják: az evangyéliom tiszta fényű szövétnekét.

Engedelmével tisztelt barátom! egy körülményt még is meg kell említenem, mely ha áll, méltán aggódtat minden hü és értelmes protestánst. Mondják, inkább suttogják ugyanis, hogy egyik fő, sőt tán egyedüli ok, a miért a „Figyelmezö megszűnik: a részvét hiány. Ez sajnos, igen sajnálatos, — s a protestáns egyház jövőjét illetőleg aggasztó sőt veszélyes köriilménynyé fajulható ok lenne.

Igaz, hogy magyar hazánkban, minden hitfelekezetü lelkészek közt, alig ha nem a protestáns lelkészek azok, kik hallgatóik által leggyengébben fizettetnek. Más hitfele- kezetüeknél ugyanis, a csekély népességű egyházak lelkészeit, vagy az államtól gazdagon javadalmazott főpapság, vagy bizonyos e ezélra rendelt vallási alapitvány segítik legalább annyival, hogy megélhessenek. Óh a magyar protestáns egyház főpapjai közt, aligha nem volt olyan, ki előtt eléggé ismeretesek voltak tán a megélhetés gondjai is; sőt aligha nem volt olyan is „qui efferretur, vix reliquerit.“ Tudom én, hogy sz. bibliánk szerint a lelkészek nem urai, de pásztorai a nyájnak; de azt is tudom, tudja a világ, hogy a magyar nyáj, tekintettel a mai kor változott viszonyaira, pásztorai anyagi helyzete, javítása iránt, még is figyelmesebb lehetne. És mindezek daczára, aligha önmagunk előtt is pirulnunk nem kellene, ha azt látnok, hogy a tiszántúli ref. egyházkerületben is, hol a ref. lelkek számára a 800,000-ct jóval felül haladja, a belhivatalnokok száma pedig a 2000-et szinte megközelíti, — a ref. vallás egyházi érdekek képviselése czéljából meginditott két folyóirat sem bírná magát fenntartani!! Pedig nem lehet és nem szabad felednünk, hogy a „prot. egyházi és iskolai lapot“, — e legrégibb s