Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1. füzet
26 Ezt a népet az avas idők emberi meggy ülőitek, teker- vényes ösvényeken, kopott utakon megkerülték, hurkot vetettek nyakába, lefogták, megkötözték. Azután hátára tették a keresztet, melyet magával vitettek ki a gyalázat dombjára; ott ismét nyakába varrták, a kiket lerázott magáról : a királyokat, a kik tépett köntösén megosztoztak. Hét esztendeje múlt .már, hogy a világ oda csödült a vesztőhelyre és nézi, bámulja, hogy mit csinálnak a sisakos hóhér inasok. Hét esztendeje múlt már, hogy a hét sovány marha hizik, a csontbőr franczia tehénen, hét esztendeje múlt már, hogy az avas idők emberei az Írástudók, a fai’izeusok, publikánusok, a papi fejedelmek " pénzváltók, az emberi nemzet láttára feszitik, hét ,e már, hogy húzzák a kötelet, mit átvetettek az akasztófán, melyre a népek megváltóját húzzák. Hét éve, hogy a csőcselék kiőltötte nyelvét és mulatja magát a fölhúzottnak kapálódzásain. Sőt harmincz esztendeije annak, hogy harmincz pénzen eladták .........................................és most bőrével a né met sisakot húzzák be. Az egyik a keresztet támasztja, a másik a szeget veri bele. Falloux tövis koronát nyom fejére, Montalembert eczetes méreggel itatja és Bonaparte Lajos, egy nyomorult katona oldalba szúrja. A keresztet ostromló sereg gunyja között felkiált: Eli! Eli! lomma sobaktani I Én Istenem ! én Istenem! miért hagytál el engemet! Vége van! elvégeztetett! a franczia nép meghalt. A nagy sir megnyílt, a hullát beledobják és Európa egy nagy követ gördít a koporsó szájára. A feltámadás harmadnapja esztendőkre nyúlt már, a szent asszonyok késnek, a hulla rothadásnak indult, varjuk kárognak a sir fölött, aggódva kérdik a jók: „ki gördíti el a követ a koporsó szájáról?“ Ámde a koporsóba nyujtóztatott halott megmozdult, az ifjú köztársaság angyala nyalábra szedi a
