Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

24

Te vagy törhetlen paizsunk,

Benned élünk, vagyunk és mozgunk Isten áldj meg! Isten áldj meg!

Óh mily sokan kidülének Folyamán az eltűnt évnek;

S kik most hála-imát zengünk,

Holnap üres lesz tán helyünk.

Azért rövid életünket,

Atyailag gondviseljed,

Ha Te vagy lelkeddel velünk,

Semmi veszélytől nem rettegünk,

Isten áldj meg, Isten áldj meg!

Atyánk! Teremtőnk! Istenünk!

Védd édes magyar nemzetünk!

Vezesd fényre dicsőségre,

Nyereségről nyereségre.

Ki annyi vész közt megtartád:

Jövőre se hadd e hazát,

Óh atyáink nagy Istene!

Legyen gondod e nemzetre,

Isten áldj meg! Isten áldj meg!

Meágyes Lajos.

A tizenkilenczedik század feszületje.

Volt egy nép a többi nép között, ez volt bátyja az elnyomott családok mindnyájának. Ez olyan volt az emberiség Tribuszában, mint a milyen lehetett hajdanában a próféta Izi-ael népe között.

Ez a nép volt kezdeményezője minden jóravaló emberi mozgalomnak. Ez a nép megindult, szólt, vezényelt: Jer- tek! és a többi indult utána mind. Mint megtestesülése