Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)

1. füzet

Ez alatt Maxentius, főleg féktelen kéj vadászatával, a miben Róma minden előbbi zsarnokait meghaladta, az örök város közérzelmeit maga ellen lázitotta. Atyja Her- culius, megkísértette ugyan öt székétől megfosztani, de kísérlete a katonaságnak ragaszkodásán hajótörést szenvedett.

Galerius az Augusztus, ekkor az ö Caesárját Severust küldötte hadakkal ellene, de Maxentiusnak sikerült ennek katonáit megvásárolni, s Severus elhagyatva Ravennába futott, hol meg is halt. Ekkor Galerius Dioclatiannal egyetértve, régi barátját Liciniust nevezé ki Augustusnak, s ezt Illyriában hagyá, hogy hadaival e tartományt megette fedezze, ö pedig maga Róma felé vezette seregeit s Rómát ostromzár alá fogá, de Maxentius megkezdé az előbbi vásárt, a mit felfedezvén Galerius, nehogy ö is elárultassék, sietve odahagyta Itáliát s nem sokára „con sumtis genitalibus“ meghalt, a mit Lactantius „de mortibus Persecutorum“ czimü könyvében isteni visszatolásnak tulajdo- nitott, lévén Galerius a keresztyénség erős üldözője, de Pomponius Laetus kér. iró szerint, végnapjaiban, üldöző decretumait visszavonta s a keresztyénekkel kibékülni óhajtott.

Ily körülmények közt, a meggyalázott Rómának utolsó reménye csak Constántin lehetett. Ez a világváros kívánságára végre megindult Galliából.

Maximianus Herculius, midőn Rómát fiától Maxen- tiustól elvenni nem sikerült, s minden áron uralkodni akart ismét, megsokalván a lemondás dicsőségét, melyben Diocletián, a salonai bölcs rábeszélése részesité, Galliába ment, vejét Constántint felkeresni, s Massiliában elhelyezkedett, de öt itt veje (hihetőleg politikai okoknál fogva) ostrom alá vévé, s midőn magát megadta: megfőj tatta.

Ily előzmény után lépett az olasz földre Maxentius sógora ellen, kinek atyját már eltette láb alól.

Ezen hadjárat alatt történt az, hogy az égen fényes nappal fény keresztet látott e felirattal „In hoc signo vin-