Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelő, 1879 (1. évfolyam, 1-12. szám)
4. füzet
203 tudomására, hogy az egyháztauáes egy a zsinat tagjaihoz intézett körlevélben azon elvet állitá fel, hogy szükségkép megkereszteltnek kell lennie annak ki az egyházhoz tartozik, s kivált confír- inátióban részesülni kíván. A törvény állapitá meg az egyházba lépés feltételeit, de keresztséget ezek között nem említ, csak azt kívánja, hogy a zürichi polgár tényleg, vagy csak hallgagólag is a nemzeti egyházhoz csatlakozzék. Az állam akarja, hogy az egyházban tökéletes lelkiismereti szabadság uralkodjék, de súlyos iga alá hajtanák a polgárokat, ha kívánnák, hogy azok, kik az egyházba lépnek,, a rmystérium* egy nemének vessék alá magukat. A bizottság reméli, hogy az egyház tagok, úgy mint az államtanács nem fogják megengedni, hogy az egyháztanács az egyházba lépést ily szertartástól tegye függővé.“ Éhez kommentár nem szükséges. Le Christianisme an XTX. Siéde. 8 sz. (febr. 21.) 1879. Könyv és lapszemle. Gyám intézeti beszéd. Melyet a magyarhoni e. e. e. gyámintézetnek XVIII-ik évi közgyűlése alkalmával, besztercze- bányai 1878. okt. Ifi-kán tartott német isteni tiszteletet elmondott Dr. C r i e g e r u Ármin Nándor, lovag, lipcsei lelkész, és a némethoni Gusztáv Adolf egylet központi elnökségének titkára, Lefordította Z e 1 e n k a Pál e. e. e. gy. jegyző által. Miskolcz Forter Rezső könyvnyomdájában 1878. Ifi. 1. ára 10 kr. az e. c. e. Leopoldianum javára. Az evángvéliomi hitbuzgalomtól áthatott megszentelt ezen beszédben, látjuk mily gondot fordit az evangyéliomi egyház Magyarországon a protestáns hitéletnek ébren tartása, s a gyenge erőtelen tagok megmentésére. Olvasásakor, ev. testvéreinknek buzgalmát a magunkéhoz hasonlitván, köny tolul szemünkbe s szégyen pir arczunkra. Ott a vallás iránti buzgalom s az őnfeutar- tás szent kötelessége összegyüjté az erőket, hogy necsak megmentsék de virágzásnak inditsák a hervadozó tagokat. Mi meg üdvösséget, virágzást zsinattól konventtől várunk, s fényes egyhaztanáes felállítása stb. felett keserítjük egymást! Atyámfiái! Férfiak! Kövessük ev. testvéreink példáját, cselekedjünk, az Ur nevében gyűjtsük, tegyük össze filléreinket, lelkünk buzgóságát, állítsunk egy egyetemes gyám-egyletet vagy közpénztárt, bizonynyal a szeretet ezen munkája minden szerves egységnél jobban összefüzendi, s az Ur kegyelmével áldja meg lelkeinket.
