Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)

1917-01-21 / 3. szám

MAGYAR PAJZS 1917. január 21 Nern egyéb az oka; mert amint jeleztük volt is a Magyar Paizs-ban. Sándor Zsiga ajánlotta a két kisasszonyt s a közönségünk feltétlenül megbízik Sándorban, akit ő ajánl, az jó hegedűművész, aminthogy ebben nem is csalatkoztunk, sőt örömmel telt e! a lelkünk a két fiatal magyar művészben. Még kedvesebbé tette a dolgot az, hogy a kisasszonyok- édesapja jelenleg az itt levő fogolytáborban teljesít őrszolgálatot s ilyen szép ünnepéllyel karöltve történt a családi találkozás. Működésűknek szép elismerése között sok ember szeretett volna apjuk lenni, hogy sírjon örömében. ; Első volt Bach versenymüve. Együttesen hegedültek. Azután Vieuxtemps Ballada és j Poionaise-t Margit, a kisebbik játszotta. Megujrázták s magyar nótát hegedült rá; | Schubert Ave Máriáját és a Méhét Henriin, a nagyobbik kisasszony hegedülte. Wieni- awszky Faust ábrándját megint Hegedűs Henriin adta elő s végül Huber Kunok ábrándját együttesen hegedülték, A fiatal művészeket mindvégig Mihalovich Alice úrnő klasszikus zongoramester kísérte. Petőfi azt mondja, hogy aki a virágot szereti rossz ember nem lehet. Olyan ; bizonyos az is, hogy aki a zenét szereti, ; széplel kü ember. A hangszerek között pedig — bátran állítom, legfinomabb, leg­szebb a hegedű hangja. Legtöbb lélek van benne. Alig hinné az ember, hogy a hegedű j tud beszélni. Nem csak a szakértő ellőtt, a laikus előtt is beszél. Beszél, táncol és ' imádkozik. A Margit hegédühangja táncolt előttünk a csárdásban, Hennin nótája i imádkozik az Ave Máriában s mind a ketten csukott szájjal is beszélgettek velünk j vágedesvégig. Ez a megjegyzés a tartalomra : vonatkozik. Egy másik megjegyzés rájuk az, hogy ! amilyen könnyedén dús játék van a , hangjaikban, anyira szerény, egyszerű, természetes, nemes megjelenésűk ruházatban, magatartásban és játékukban egyaránt. Bárcsak megmaradna ez a tulajdonság j végig nagykorukban is. Akkor mindvégig kettős művészetükért dicsérné a nagy- ; közönség. A harmadik megjegyzésem a játék formájára tartozik. Olyan egyszerű, mint a természet, de olyan szép is mint a természet. Bájosság és kellemesség ez a forma, amit a. korok és nyirettyűk alig láthatóan j libegnek-lebegnek ide-oda, mint mikor a viz hullámain napsugarak járnak tündér- j táncot. A nyirettyűk legtöbbet mozognak, a karok kevesebbet, az arc semmit. Érte a formára támaszkodva—félénk bátorsággal bár, azt állítom, hogy Margit, a kisebbik nagyobb művész. Borbély György.' ssbküss * * * is van a harctéren. Hadd lássák, hogy az j ember még nem felejtette el egészen a csizma j fényesitést, — Hát aztán mi-yen képet csináltatsz, komám, — kérdi a másik. — Milyent, hát- olyan mellképet, — vá­laszol az öreg csont és fényesíti a meg­rokkant bakancsot, jobbügyhöz méltó igye­kezettel . . * Grebenár, a cigány, furfangos kópé volt mindig. Mostanában tartalék-élet idején is sikerült engedélyt szereznie, hogy a közeli városba mehessen bevásárolni. Egyéb megbízása mellett citromot kellett neki hozni a zászlóalj orvosának. Mikor a kommisiórui beszámol, a doktor i ki akarja fizetni a citrom árát. — Azt csak úgy hoztam, — jelenti ki j Grebenár. A doktor félig tréfásan, félig komolyan | szól: _ — Azt hiszed, te more, hogy te engem lekenyereze! ezzel a citrommal. Vagy azt I hiszed, hogy én ingyen elfogadhatom tőled? — Hiszem, amit hiszek, — válaszol j Grebenár, — de az mégsem olyan sértés, j mintha Főorvos ur azt hiszi, hogy egy j Grebenár a citromot pénzért veszi . . . Egy i Grebenár pénzért. . . Hova gondol főorvos i ur ? És könyörögni kellett neki, hogy pénzt 1 fogadjon el a lopott citromért. Önkénles. | Tuczy János tanár tanítása a koronázásról, a gimn. ifjúság eíöft, Zalaegerszegen, 1917. január 4-én. lek. Tanári Kar! Kedves Vendégeink és Ifjúság! December 30-án tették új királyunk fejére Szt. István koronáját. Nem tudhatjuk, milyen érzések tomboltak e napon a király szívé­ben. De bizonyosan átérezte a pillanat jelentőségét. Átérezte, hogy elég fiatalon, 29 éves korában kell trónra lépni, egy rettenetes világháború közepette, oly alko­tások védelmezésére, fenntartására, fejlesz­tésére, melyeket most minden oldalról világfelforgató, dühöngő orkán ráz és tép- des. Kétségkívül látja, érzi feladatának nehézségeit. Szerencsére o t van elődének, Ferencz Józsefnek példája, aki a tapaszta­latok kimeríthetetlen tárházát hagyta örökségül. Ez az örökség az utódnak fülébe zúgja, hogy a magyar nemzet a félreértések szik­lái és tövisei között hű, a vész óráiban tántoríthatatlan. Fülébe zúgja, hogy ez a tetterős, élettől duzzadó nemzet nem fér meg többé a Habsburg-családi trádiciók szabta szűk korlátok között, tehát az utód­nak új irányt kell követni Így e napon mig egyrészről sok év fáradalma, küzdelme; sok megtört remény mögött bezárult az egyik kapu, a másik kapun tetterősen lépett ki a jövő, a sokat szenvedett magyar nemzetnek vérzivatarban pirkadó, remény­teljes hajnala. * ❖ t­A koronázás régi időtől fogva jelképezi az uralkodói hatalom átszállását valamely új személyre. Több helyen ez csak puszta szertartás volt, más államokban nagy köz­jogi jelentőségre emelkedett. De akkora közjogi jelentősége sehol se volt, mint nálunk a szent koronával való koronázás­nak. Ezt a jelentőségét a magyar közvéle­mény és alkotmány napjainkig megőrizte. Így először a szt. koronát ma sem te­kintjük egyszerű jelvénynek, mely esetleg egy másikkal is pótolható, hanem olyan szent ereklyének, mely összetört Magyar- ország önállóságának, alkotmányának, szabadságának eszméjével s mintegy részese a királyi hatalomnak. Másodszor. A koronázásban nem látunk puszta szertartást, mely nem egyéb a ki­rályi hatalom átvételének jelképénél, hanem a koronázás a trónralépés kiegészítő része, betetőzése, mely nélkül a trónralépés jogi­lag befejezettnek nem tekinthető. Harmadszor. A király csakis a koronázás után gyakorolhatja egész teljében uralkodói hatalmát, pl. törvények szentesítését, kivált­ságok osztogatását. Negyedszer. Csakis a megkoronázott királyt tekintjük törvényes, alkotmányos uralkodónknak. Ötödször. A koronázás alkotmányunk szerint országgyíilésileg történik, ami azt jelenti, hogy a királyra, ha mindjárt örö­kösödés utján nyeri is el a trónt, a köz­hatalmat az országgyíilésileg megjelent nemzet ruházza rá. Végre hatodszor, királyaink a koronázás­kor tesznek esküt az alkotmányra és sza­badságra, kiadják a hitlevelet, vagyis amit szóval eskü alatt Ígérnek, ezt bővebb rész­letezéssel írásban is kiadják, törvénybe iktatják. * ^ A koronázás nálunk a királyság erede­tével egykorú. Kötelezővé az 1687. és 1722- 23-iki Örökösödési törvények teszik, a nél­kül, hogy meghatároznák, mikor köteles magát a király megkoronáztatok il. József ezen határozatlanságot ki is aknázta, nem i koronáztatta meg magát. Azért £z 1791 évi ! Ili. t. cikk kimondja, hogy az új uralkodó i trónralépése után hat hónapon belül köíe- : les magát megkoronáztaíni, s hitlevelet I kiadni, s az ország törvényéinek, alkot- ; mányának, szabadságának megtartására j megesküdni. Ézen az alapon, íaz itt megállapított for­mában történt jó részt a mostani koroná­zás is. E szerint a koronázási szertartás a kö­vetkező koronázás reggelén, 9 órakor, a király, az országgyűlés és udvara kísére­tében a koronázási templomba indul. Előtte viszik : a nádorhelyettes a koronái, az országbíró a kir. pálcát, a horvát bán az aranyalmát, a főpohárnok Szí. István kardját, egy főpap az apóst, kettős keresztet, tiz four a birodalom 10 zászlóját, Magyar, Horvát, Szlavón, Dalmát, Bosnyák, Szerb, Bolgár, Knnországok, Galicia és Lodoméria zászlóit. A templom ajtajában a papság élén az ország prímása fogadja, a főoltár mellett levő trónhoz vezeti és beszédet intéz hozzá. Ennek végeztével a király az egyházi esküt ’ teszi ie, melyben Isten egyházának és jo­gainak védelmét fogadja. Erre a prímás a királyt jobb vállán, karján és mellén szen­telt olajjal felkeni. A fölként uralkodó pedig a nép felé fordulva Szt. István kard- ! jával három vágást tesz annak jeléül, hogy a vallást bárhonnan jövő veszedelemmel szemben kész megvédeni. Most kezdődig a nagy mise. Evangélium előtt az uralkodó az oltár felső lépcsőjére térdel s itt a prímás és nádorhelyettes a király fejére teszi a ko­ronái. A korona feltevése után jobb kezé­ben a kir. pálcával, báljában az arany al­mával a trónon foglal helyet, hol a priniás e szavakat intézi hozzá : „Tarsd meg e helyet, melyet eddig az örökösödés jogán bírtál.“ A nádorhelyettes pedig a nép felé kiáltja: Éljen a megkoronázott magyar király ! Erre éljenzés, harangzúgás, ágyu- j dörgés között íelhangzi k a hála ének: „Te I Deum.“ Nagy mise után történik az aranysar­kantyús vitézek fölavatása. Ennek végeztével lóra ül a király s egy- háznagyok és főurak által szintén lovon kisérve az esküiéire megy, itt egy emelke- deíiebb álványon, isten szabad ege alatt, főpapok, főurak és az országgyűlés tagjai­nak jelenlétében leteszi az esküt a törvé­nyek -megtartására, alkotmányra és szabad­ságra. Legfontosabb kijelentés a következő: „Esküszünk az élő Istenre, hogy az Isten egyházait, Magyar s Horvát- Szlavón és Dalmátországok törvényhatóságait, egyházi és világi minden rendű lakosságait ingáik­ban, kiváltságaikban, szabadalmaikkal szabadságukban és törvényeikben megtart­juk.“ Végül egyedül vágtat fel a koroná­zási dombra, kardjával négy vágást tesz a világ négy tája felé annak jeléül, hogy az országot bárhonnan fenyegető veszély és ellenségtől kész megvédeni. íme kedves fiaim, hallottátok fölkent, koronás királyunk esküjét az alkotmányra ; és szabadságra! Fontos eskü ! Hisz sza­badság nélkül nincs élet, nincs fejlődés, nincs haladás. Szabadság a szellem éltető ! levegője, melyre szüksége vnn úgy az egyes j embereknek, mint az egész nemzetnek. A I magyar nemzet .mindig lelkesedett a sza- j badságért és ha ezt bárhonnan fenyegette veszély, mindig kész volt érte vérét ontani, életét áldozni. Ez a kötelességünk ma is ! Azonban vigyázzatok a szabadság szent fogalmát félre ne értsétek. Mert olyan kor­ban élünk, mely a szabadság jelszavát lépten-nyomon hirdeti, de mivel sok ember csak magának követeli a szabadságot, másoknak nemr akarja megadni, visszaél a szabadsággal Óvakodjatok a szabadságnak ily helytelen értelmezésétől, gyakorlásától. Mert nincs az a bűn, nincs az a kegyet­t ' . .. • . _ .»tAltrAl

Next

/
Thumbnails
Contents