Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-10-21 / 28. szám
XVIII. év. Zalaegerszeg» 1917. október 21. 28. szám Előfizetési ár: Egy évre K 6'04 Fél évre K 3'04 Negyedre K 1'54 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8 sz M . i LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. Munkatarsak : \ BORBÉLY GYÖRGY LCuCM-G laptulajdonos, kiadó. MEGJELENiK HETENKÉNT EGYSZER, Gyümölcsfa ültetés. i. Ajánlom nagym. dr. Ugrón Gábor belügyminiszter Ur figyelmébe, hogy — a íöldmivelésügyi és kereskedelemügyi miniszter urakkal egyetértőleg — a vasutak és állandó szekérutak széleit alkalmas gyümölcsfákkal, elsősorban almafákkal, az alispánoknak adandó rendelet segítségével minél előbb iiltettesse be. Részemről nem is tartom szükségesnek a megokolást, azonban annyi elgondolható ellenvetése lesz az embereknek, hogy ezekre cáfolatot kell Írni. Ezt megteszem a jövő számban. Borbély György. Á negyedik esz, A fáról már negyedszer hull a levél azóta, hogy az emberek békéje felborult s a háborúnak még mindig nincs vége. Úgy látszik, az ősz nem válik be babonának, pedig mindig az őszt vártuk, tőle reméltük, hogy mire pirosra érleli a gyümölcs héját, mire a kádakban elfolyatják a szőlő levét, az első hóval alászáll a béke, melyet úgy gyászolunk most, mint egy elszállt tavaszi álmot. A negyedik háborús ősznek ma van az első, igazán őszies napja. Az este már vastag ködfátyol telepedett a lámpák villamos körtéje köré, az éjjel metsző szél jött a Bakonyból s végignyargalt az üres utcákon, s reggel haldokló mosolyával ránk borult az évszak minden szelíd pompája. Volt telünk, mely csöndes várakozásban múlt el, tavaszunk, mely a világ leggrandiózusabb és legelszántabb nekikészülésének volt a virágfüzéres tanúja, és sütött reánk olyan nyárnak a napja, melynél tüzesebb és égetőbb még nem perzselt végig ezen a meggyötört földtekén. A leszámolás, az Ítélethirdetés nyarának szánták ezt s az erők roppant nekifeszülésének. S az ágyuk dörögtek, feszültek a karok, sikoltott a fájdalom és ömlött a vér s ami rejtett energia még buzgott ellenségeinkben, mind harcra kelt. De mindez hiába. Szenvedtünk, véreztünk, de helytállottunk. Égig nyúló oszlopát emeltük az erőnek és kitartásnak. Az őszi nap már lebukóban van a látóhatáron s véres sugarai ismét elpihent, üres csatamezőkre esnek. A nagy vihar elült, de sajnos, még sok vihar lesz. Északról, délről, keletről, nyugatról robognak a vonatok. A vonatokon a harc eszközei, a katonák százezrei, kik mind a békét keresik, s mégis harcra indulnak. Valahol nagy csata készül s a mi tekintetünk oda száll az ismeretlen tájak fölé; az őszi estén fázósan összebújó harcosaink közé . . . Ősz van megint, s mikor leperegni látjuk a sárga faleveleket, gondolatunk ő hozzájuk száll, akik ezt a rettentő nyarat megvívták és uj harcra készülnek. Ők ma is ott állnak a határon s talán megérzik, hogy ködbeburkolt alakjukat mint öleli körül szeretetünk. Ó de nagyon kell tudnunk szeretni, hogy szeretetünk tüzénéí fölmelegedhessenek azok, akik az első őszi hidegtől megborzongtak. Hideg szél sivitott a nyütt kabátokon, s a mezítelen lábak megremegtek . . . Ősz van kopogtat a háború negyedik tele és mögöttünk ül a sötét gond. HETI HÍREK. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg Mai gyűjtésünk Hozzáadva a múltkori Összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig — K 50 f. — K 50 f. 42723 K 62 f. 42724 K 12 f. Ziegler Béla kir. mérnököt kinevezte a keresk. miniszter ur főmérnöknek. Ángyán János megyei kitűnő hivatalnokot kinevezte Bosnyák Géza főispán ur irodatisztnek. Már régen is iászolgált erre Ángyán. Nagy Károly hadnagyot kinevezte a honvédelmi miniszter ur Zalaegerszeg székhelyen Zala vármegye területére takarmány-requiráló biztosnak. Uj malom. Az andráshidai ut mentén fekvő Kovács-féle gőztéglagyárban új vám- gőzmalom nyílt meg a hét elején, mely teljesen automatikus és modern berendezésű, nagy teljesítőképességgel biró Ganz-féle hengerszékekkel és egy pár kővel dolgozik és az őrlő közönségnek már rendelkezésére áll. Szigorítják a vili árny fogyasztást. Bizonyos foka a müveletlenségnek, hogyha erőszakkal, hatóságilag kell keresztülvinni a takarékosságot. Mindenki saját érdekében is legyen takarékos s többet ne fogyasszon, csak annyit, amennyi épen kell. Vau, mi van? Van ácsorgás, repuirálás, maximálás és mind efféle szükséges dolgok vaunak. Rend, nó, ez épen nem mondható, hogy van, Hiszen pl. a maximális ár azt teszi, hogy minimális ár. Tudják ezt jó! a s z e r: 11 c s é í! c- a tiszt v i s e 1 ő le. Just, Gyula, a magyar nemzetnek egyik büszkesége, meghalt 67 éves korában. Melynek elnöke volt, az ORSZÁGYÜLÉSI FÜGGETLENSÉGI és 48-as párt, a pótolhatatlan • veszteség megrendítő érzésével adja tudtára az ország nagy csapásokkal sűrűn ‘ sújtott népének, hogy a népfenség és nemzeti függetlenség harcainak legbátrabb, hajthatatlan és önzetlen vezére JUSTH GYULA a pártnak volt elnöke, országgyűlési képviselő, a magyar országgyűlés képviselőházának volt elnöke 1917. 9-én este Budapesten meghalt. A nagy halottat a Magyar Nemzeti Muzeum csarnokából pénteken, e hó 12-én délután 3 ‘«órakor temettük el a kerepesi temetőbe. Emléke örökkön élni fog, mert egymásra következő nemzedékek hagyományul adják át egymásnak. Függetlenségi pártalakulás Pacsán. A zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt f. hó 14. vasárnap Pacsán tartott szervezkedő gyűlést. A gyűlésre odautazott Gróf Batthyány Pál országgyűlési képviselő, a zalavármegyei függetlenségi és 48-as párt elnöke Vizlendvay Sándor orsz. képviselő, Czukelter Lajos titkár kíséretében, Gróf Batthyány Pál lelkesítő beszéddel nyitotta meg a gyűlést, s ezután Czukelter Lajos a vármegyei párt ügyvezető titkára hosszú beszédben fejtette ki a párt programmját és hangoztatta az általános választójog megalkotásának szükségességét. Ezután megalakult a pacsai függetlenségi és 48-as párt, elnök lett. Szentmihályi Dezső alelnök, ifjú Thassy Imre jegyző, Skulbics András, Nyáry Kálmán, Pálffi László ur. A gyufa 4 krajcár, tehát négyszerié drágább, mint volt. Nem igaz. Csak minden negyedik szál gyűl meg, vagyis csak egynegyed annyi van benne, mint volt; tehát nyolcszorta drágább, mint volt. Nem kell annyit pipázni. Kezdenek a levelek lelopódzni a fákról, az ősz arany terítéke vár a lombokra és a bokrok és a mezők zöld színeinek végtelen tárlata készül. Szelek indulnak felém, a gyászos és. boldogságos ősz tája és lelke jő, Ígérkezik, fenyeget. Menekülni szeretnék, elutazni előle egy lehetetlen vonaton valamerre, de hová, emeddig mehetnék mindenütt október van. Hangtalan csöndes mezőn felejtem szemeimet délelőtti órán, édes hüs levegőben, a nap oly hizelkedően, melengetőén néz a földre, ahogy betegekre szoktak mosolyogni. Napraforgók ágaskodnak imitt- amott, gyenge száron óriás virágok, sárgájuk Tizei és barnájuk elsötétül. Mintha nem is a száruk tartaná őket, mintha dermedten függené- nek mint bámész és a buja tünemények a levegőben. Elkésett fehér pillangók dideregnek ide és tova és egymás után egy kukoricásba tűnnek el, egy száradt szinti sovány és vigasztalan rengetegbe, mintha ott várná valami ünnepély őket, valami otthon és életöröm. Meg-mégrezegnek a kukoricaszárak aszott, megtört nyurga levelei, s a levelek közül színtelen füzérek epekednek jobbra-balra, az éréit vastag csövek beburkolózva rejtőznek itt-ott. Ä kukoricás oly elhagyatott, oly egyforma, oly nyugodt és oly nyugtalan egyforma látvány. Az unt szinti es össze-vissza hajló sürii levelek es .füzérek, ezek hideg őszi estén mily kisérte-
