Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-09-13 / 23. szám
XVIIi. év. Zalaegerszeg* 1917. szeptember 13, 23. szám. Előfizetési ár: Egy évre K 6'04 Fél évre K 3 0+ Negyedre K 1'54 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8 sz .. ... í LENGYEL FERENC Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. Munkatársak: \ BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENiK HETENKÉNT EGYSZER, Az iskolák. Az iskolák: — a jövendő állam. Tehát mennyire fontos, hogy olyanok legyenek ezek, mint lenniök kell. Az emberiség sorsa függ most az iskoláktól, a rémségek idején. Napjaink dolgai megmagyarázhatatlan módon hatnak a gyermekekre, akik még sokkal nagyobbnak látják az eseményeket, rájuk meresztvén azokat a szép bámuló szemeket, amelyekben minden látvány megnövekedik. És ezekből a kicsinyekből férfiak lesznek és jaj, ha bennük megismerjük a vihar gyermekeit. Az iskolák nevelik az eljövendő félszáza- dot. Évtizedek emberei, asszonyai nőnek most föl és minden figyelmünk a gyermek felé fordul, mert nevelni akarjuk az uj nemzedéket, mert látni szeretnénk az ígéret földjét. Csodálatos, hegy mennyi tanuló iratkozott be az egerszegi iskolákba. Pedig azt hittük, hogy az élet magának követeli már a kis kezeket is, a gyönge karokat is, hogy segítsenek megkeresni a mindennapit. De nem igy lett : a tantermek megtehették a tudást keresőkkel és a szeptemberi napsugár szoros padsorok gyermekarcain játszadozik. Népesek az iskoláink és mi kutatva kérdezzük: miért? Mi fogta meg az emberek lelkét? Talán az állam szavára hallgattak a szüiők ? Nem hinnénk. Sokkal hatalmasabb szónak kellett elhangoznia a lelkekhez, hogy igy a tudás utáni szomjúságot érezték még azok is, akik eddig csak alkoholra szomjaztak. Hittük : hogy uj világ lesz a régi helyén. A régi emberekből már, igen, újak lettek. A lövészárkok embereinek mindennél szentebb szava hangzott az itthoniakhoz, féltve a jövendőt. Akik a halál árkaiban élnek, köny- nyes szemmel, megremegő kézzel Írták haza az asszonyuknak : a mienk már csak a szenvedés, az élet legyen a gyerekeké . . . járassátok iskolába őket . . . s a szenvedő ember zokogva . borúit a földre: haza gondolt, a családjára, a boldogságára, mely oly messzire elmaradt mögötte. A szürke ember sirt, mert a gyermekére gondolt, mert ha arra gondolt, sírnia kellett. És az asszony, az itthon hőse, mint isteni parancsra, hallgatott az üzenetre és elvezette gyermekeit az iskolába ... a kiesd, a nagyot, kezében a tábori kártyával, szemében az átérzés könnyével. Az asszony megállt a zöldasztal előtt és várt, mig aki előbb jött, végez. Voltak ott sokan : szegények, gazdagok, szomorúak, vidámak. Mindet egyformán beírták, mert az iskola egyformán méri a tudást a kopottaknak is, meg a jóruhájuak- nak is. A szegény asszony megnyugodva jött ki a kapun és ment hazafelé. A könnyet letörölte az arcáról és ránézett a. gyermekére. A fiú megérezte a hangulatváltozást, oda simult az anyjához s most ő nézett remegve és szólt: édes anyám, ügy e nekem- is vesz könyveket ? Mit is tehetett volna az anya, mint vett, amit tudott. De a fiú látta az utcán a többieknél a gazdagság szép táskáját, a csillogó körzőt, a tetszetős dolgokat s sóvárogva nézett rájuk . . . haza szaladt, sírt és a szegény asszony kiadta azt a pénzt is, amit tüzelőre szánt, mert nem tehetett másként. A tudást, sajnos, még nem adják ingyen, állam megbocsáthatatlan bűne a drága iskola. Vagy csinálnának iskolát a gazdagoknak és külön a szegényeknek. Mert általában : talán ha a szegénység külön élne, nem is bántaná, tenné szomorúvá, elkeseredetté az embert, mint igy, hogy együtt él a gazdagsággal. A gyermek is legjobban érzi a szegénységét, szülői küzdését, mikor iskolába jár, mikor az egyenlőség szent nevében együtt van a gazdagokkal. Igaz, hogy az iskolának az életre kell tanítania, hol együtt van a szegény *és a gazdag, mi az irigység és gyűlölet szülője. De az iskolába még sem szabad ennyire az életet bevinni. Még korai látni és érezni a gyermeknek a kirívó különbségeket. A társadalomnak keil támogatni a szegényeket már az, iskolába is. Az iskolai . segítő egyesületeknek kell nagyobb módot adnunk a szegénysorsu tanulók fokozottabb támogatására, hogy a szülőknek ne kerüljön oly sokba gyermekük taníttatása. Az életben később úgy sem tudunk a szegényeknek gazdagságot: jó módot adni, adjunk legalább lehetőséget a jó életre már gyermekkorukban, mikor még ezt a gazdagok társadalma a — legolcsóbban megteheti. HETI HÍREK. Gyüjisünk a Csány-szcborra! Kuliffay Kálmán Zalaegerszeg 10 K — f. Mai gyűjtésünk 10 K — f. Hozzáadva a múltkori 42712 K 12 í. Összeghez, a Magyar Pai-zs gyűjtése máig 42722 K 12 f. Dr, Steiner Szilárd'főgimnáziumrfanár, tartalékos főhadnagy, aki elejétől fogva harcolt az orosz fronton, most az olasz frontra jutott s itt hadifogoly lett. A zalaegerszegi gimnáziumban szeptember első napján megvolt a beiratkozás, 5-én Medgyesi Lajos igazgató Veni Sancte végeztével ünnepélyesen megnyitotta az iskolát beszédet tartva a háborús viszonyokkal összefüggő különféle tudományokról. Dr, Bonkáló Sándor, kinek a szlaviz- musról irt jeles könyvét méltattuk már, egyetemi magántanár lett Budapesten egyidejűleg azonban még zalaegerszegi iskolánkban tanít. Zalaegerszegi gimnázium több igazgatót nevelt már s most legfiatalabb tagja egyetemi tanár lett, mindezek természetesen büszkeségünkre válnak. A veszprémi püspök fölszenteíése. Roll Nándor dr. veszprémi püspök felszentelése szepiember hó 23 án lesz Budapesten az egyetemi templomban. Az uj püspök ünnepélyes beiktatása október 4-én, a székesegyház felszentelésének évfordulójánlesz Veszprémben. A központi szeszfőzdékről a m. kir. pénzügyigazgató az alábbi rendeletet bocsátotta ki: A központi szeszfőzdék vállalkozói a kerületükhöz tartozó községek területéről a központi szeszfőzdébe beszálütött szilvát és szilvacefrét a folyó évben a m. kir. minisztériumnak 1917. augusztus 16-án 2945—1917. M. É. szám alatt kiadott rendeletével megállapított áron tartoznak átvenni. Az idézett 2946—1917. M. E. rendelet szerint az őszi szilva ára 33 korona nyári szilváé 32 korona, nyári szilvából készült 3—4 °/o-os szesztartalma cefre ára 20 korona, az őszi szilvából készült 5 °/o-os vagy ennél nagyobb szesztartalmu cefréé 30 korona. Ezek az árak fizetendők a beváltó állomásokon, vagy esetleg az egyes községekben átvett szilva, illetve cefre után is. A központi szeszfőzde vállalkozókat utasítja a pénzügyigazgatóság, hogy ezeket az árakat a központi szeszfőzdékben és a beváltó állomásokon függesszék ki. Zalaegerszeg és Nagykanizsa rt. városok polgármesterét felhívja, a községi és körjegyzőket pedig utasítja a pénzügyigazgatóság, hogy ezeket az árakat a városukban községükben és illetve körjegyzőségeik területén hirdetményileg (dobszó esetleg falragasz utján) tegyék közzé azonnal, hogy a közönség kellőleg tájékozódva legyen. A szőlőtörköly és borseprő árát a minisztérium később fogja megállapítani. A király parancsa a Hymnuszról. A király parancsára napiparancsba közölték a legénységgel, hogy a magyar Hymnuszt katonai részről épp oly tisztelet illeti meg, mint az osztrák hymnuszt, amelynek katonai egyének és csapatok részéről tisztelgés jár A király parancsa egysorba helyezi az Isten áldd- meg a magyart a Gotterhalte-val: kik fájdalmasan emlékszünk arra a sok megaláztatásra, ami hymnuszunkat s vele nemzeti önérzetünket minduntalan érte, kell, hogy nagyjelentőségűnek tartsuk e királyi rendelkezést. Mennek a harangok. Borongós, szomorú, őszi nap reggelén bucsozott el tőlünk a mi édes öreg harangunk, hogy ezután majd odafent északon hirdesse érc nyelve azt, hogy van még Aki gondol reánk, oda fenni a csillagtáboron is tulnan .. . Lágy édes zsongással ha nem is reszket keresztül a májusi esték csendjén a hangja, hogy áhítattal összekulcsoljuk a kezeinket s imánkat odaküldjük, ahol olyan könnyű az elmúlás; ahol oly megfeszített erővel küzdenek s oly szent megadással őrködnek felettünk . . . Most ott fog szóllani, hogy ezután édes, szomorú hangja helyett, bömbölő érc szavára hulljanak le a katona süvegek, hogy hadd hulljon le egy-egy elfáradt könnycsepp, az a kibuggyanó piros vér, amely örök időkre záloga lesz a ijöven- dőnek . .. Édes öreg harangunk, súgd meg azoknak, akikhez oda visznek téged, hogy van még Isten oda fenni, aki már megsokalta látni ezt az iszonyú embej harcost, hogy eljö- vend az, ami milliók ajkán az imádság: a béke ! Te voltál a szószólónk mindig, mikor kedveseink, atyáink, édes jó anyáink lelkét szomorú hangod gyors szárnyalással oda vitte a Teremtő elé, vidd most a mi harcoló katonáink leikébe a hős erőt s azután megbocsátást, hogy harc után a kezeik ne ökölbe, hanem imára kulcsolódjanak. Gerencsér Anna. Kérés. „Nem volna-e valaki, aki én nekem megküldené, a múlt ősszel megjelent cikkemet, a „Testvérek“ elműt, vagyis azt a számot, amelyikben ez megjelent. Végtelenül hálás lennék s gyönyörű lapokkal viszonoznám. Gerencsér Anna.“
