Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-08-26 / 22. szám
xvm. év. Zalaegerszeg 1917. augusztus 26 22. szám. Előfizetési ár: Ep;y évre K 6 "04 Fél évre K 3’04 Negyedre K 1'54 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8 sz Szerkeszti: Z. HORVÁTH TAJOS. Munkatársak : I LEjNGYEL FEjRENC l BORBÉLY GYÖRGY laptuiajdonos', kiadó. MEG JELEN*- K HETENKÉNT EGYSZER, Az áGSorpsrél és evvel összefüggő egyéb dolgokról úgy látszik még mindig lehet és kel! Írni, mert az ácsorgás még mindig megvan. Megvan. Hiába hibáztatták az ujságirók és hiába jelentette ki többször az élelmezési hivataloknak legfőbb őre és tisztviselője, hogy megszünteti ezt a rossz állapotot. De hát ha rossz is, s különösen ha kijelentették a megszüntetését: miért nem szüntetik meg? Vagy ha nem szüntetik meg: miért jelentették ki a megszüntetését? Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy csak kellemetlenséget látnak ebben a bagótáncban, de a rengeteg kárt még nem látják benne; bizonyosan senki sem számította ki még azt a szörnyű nagy értéket, ami a nemzet kárát jelenti az ácsorgók munkátalanságával. Hát én sem számitom ki. Akinek valamivel nagyobb agyveleje van, mint a tyúknak, vagy a fókának, az hozzávetőlegesen elképzelheti ezt a kárt. — Ez a „tejjel-mézzel folyó kanaán“ nem csak azért jó mert tejes és mézes elég boldog ország és nemzet azért is, mert a népe elég szorgalmas. Láthatjuk, ha kinézünk a mezőre, hogy az asszonyok s a gyermekek milyen szorgalmasan szántanak vetnek, aratnak, kapálnak; nemcsak az asszonyok, hanem az anyák is szántanak, míg a csecsemő sir a barázdában. Láthatjuk, ha van szemünk. És itt-oít mégis marad szántatlanul, kapálatlanul egy- egy föld. Marad, mert az ácsorgás miatt nem lehet dolgozni. A városi embernek igen rossz sora van. A városi ember alig talál iparost, kézművest, hogy valamit megcsináltasson. Kevés iparos van itthon. Amelyik itthon van: az ácsorog . . . vagy a cédula körül, vagy az élelmi cikk körül. S ha ettől menekül, vállal ugyan valami munkát, de fölszámítja azt is, amit az ácsorgással veszített. Tehát a városi embernek, különösen a tisztviselőnek kutya kemény sora van, s azonkívül neki is kell ácsorognia is. Oh mennyi kárt csinál az ácsorgás a munkaerőkben ! De van ennél egy nagyobb, valóságos rémes baj, amit még nem csinált, de csinálhat az ácsorgás, ha nem szentelünk rá elég figyelmet. Az ácsorogtatás hasonlít a tűzzel való játékhoz. Jó hogyha hallgatnak az emberek a jó tanácsra, Balatonon innen és Balatonon túl. Sohasem lehet tudni, hogy miért! honnan? és mikor? szökik ki egy szikra s hová? és milyen gyúlékony anyagra röpül? Az előre gondoskodás nem félelem, s a figyelmeztetés nem rémi- tés. Tetszik tudni, két mezőn tart a háború. Amott a puskával, emitt a kenyérrel. Puskánk, kardunk és karunk már három év óta bizonyítja legyőzhetetlenségét, sőt vitézségét és hősiességét. Arra számit tehát most az ellenség, hogy a kenyér-mezőn győzzön le. Már pedig, ha visszatérünk és rátekintünk „tejjel-mézzel folyó kana- ánunkra“, nem hiszem én, ha világ végéig tart is a háború, hogy minket ebben legyőzzenek. Van nekünk a citromnál és narancsnál drábább élelmünk bővön. Nincs tehát baj sem künn sem bent. irtózatos volna még gondolatnak is, hogy a meglevő kenyérnek csupán a helytelen kiosztása csinálna bajt. Az amúgy is elégedetlen lélekbe csupán egy durva szót dobjon be a Fegyveres Tamás táblabiró féle tisztviselő, aki mélyen gondolkozik, mert a hasában hordja az eszét:-ez a bedobott szó már tüzcsóvánként röpülne vissza s villámlásként horopodznék az országban. Ismétlem: az előre látás sem nem félelem, sem nem rémités. Közéletünkben pedig még vannak Fegyveres Tamások. Hiába adta ki a jelszót a belügyminiszter ur, hogy nem a közönség van a tisztviselőért, hanem a tisztviselő a közönség érdekében. Ezt többször és nyomatékosan is szükséges hangoztatni, sőt jó utánanézni is. Az ácsorgás nagy és sokféle bajt csinálhat. Az ácsorgást megszüntetheti a központi legfőbb tisztviselő is, megszüntethetik a vidéki kisebb hatóságok is — egyszerűen úgy, hogy negyedekre, vagy utcákra osztják szét a cédula és élelmiszerkiosztást; a dologtalanságot enyhíthetik úgy és, hogy a tisztviselők vasárnaponként osztják ki, a cédulákat, — egyébféle módozatokkal, a közönséggel való egészséges bánás-, móddal pedig elejét lehet venni mindenfelé elkeseredésnek és mindenféle tüzcsovának. Mert ne tessék hinni, hogy ami nem volt, az meg nem lehet. Az ácsorgást meg kell szüntetni, s a durva hangot a pokolba kell kergetni. Borbély György. A magyar kávétermesztésrő! megemlékeztünk már a múlt számban. Azután hozzánk is jött eredeti értesítés a helyszinéről. K u s z k ó István kolozsvári tisztviselő, az Állami Tisztviselők orsz. Egyesületének választmányi tagja, kint járt Aranyosrákoson, részletesebben megismerkedett a dologgal s részletesebb tudósítást küldött a lapoknak, ebből jött egy példány kozzánk is. Kuszkó különösen a tisztviselők figyelmét szeretné fölhívni elsősorban, először azért, mert ők vannak legjobban rászorulva az Isten áldásának a segélyére, de meg azért is, mert ennek a kávénak kis mértékben való terjesztése semmiféle nagy alapot nem igényel, sem pénz, sem munkaerő nem kell hozzá, a családban asszony, gyermek, lányka fáradtság nélkül könnyen elbabrálhat evvel a kávébabbal. Egyébiránt Kuszkó értesítése szószerint a következő: „Zamatos italt nyújtó, kuba kávét termesztenek teljes sikerrel hat év óta Aranyos- rákos községben. Ez indigena egy ezermester székely mintagazda Borbély Ferenc kertjében díszük, nagy szerencséjére, a mai káváinség enyhítésének. A kisbirtokos csak saját háztartása részére termeszti a drága növényt. Egyébként felnőtt leányai a kávéültetvényesek, ők vetik el s szüretelik le. Tavasszal, íörökbuzavetés idején felásott, vagy szántott talajba vetik a kávémagot, szépen sorjába a konyhakert szélére. A kikelt növényt két Ízben megkapálják. Aug. elején a megérett, megsárgulí kávéhüvelyeket leszedik, kicsépelik, a kávémagot megszáritják. Azután leforrázzák, s ezzel a magról leválik a külső kesernyés héja, erre ismét megszáritják s azután pörkölhető és fogyasztható az erős, zamatos honi kávé. Meleg fövenyes, laza talajt szeret, verőfényes, védett oldalon. Ilyen talajban eddig minden évben dús magot adott a kávé. Agyagos, vagy televénydus talajt nem kedvel. Borbély Ferenc kávéültetvénye tehát a kísérletezés évein már rég túl van. Meg van a gyakorlat immár a tömegtermesztésre. Örömmel veszik a kávé ily könnyű termesztésének hirét a tisztviselők országszerte. Hiszen az mindenfelé élénken foglalkoznak a konyhakertészettel, s a kertek tábláit értékesen fogja szegélyezni a legdrágább hüvelyes, a kávé. Az állami tisztviselők országos egyesületének választmányi tagja Kuszkó István kolozsvári beszerzési csoportelnök alkalmi kiszállása rendjén tüzetesen megszemlélte ezt a kávételepeí, mely első az országban. Tapasztalatairól jelentést tett az Erdélyi Gazdasági Egyesület kiváló elnökének, báró Jósika Gábornak. A növényből, a hüvelyből, a kávémagból mintákat küldött be. Javasolta, hogy az egyesület összeköttetéseivel szerezzen be legalább egy métermázsa forrázaílan, tehát csírázó képes kávémagot, most, a szedés idején. Ezt bocsássa Borbély Ferenc rendelkezésére, hogy a tömegtermelést megkezdhesse s a jövő évi első tömegíermésből vetőmagot adhasson az ország kis termelő tisztviselőinek.
