Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-07-08 / 15. szám
XVW. év. 15. szám. Zalaegerszeg, 1 í97, julius 8. Előfizetési ár: 'Egy évre K 404 Fél évre K 2’04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8 szSzerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. , . . / LENGYEL FERENC Munkatársak: ^ BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. Háborús városi értekezlet. Tivolt János indítványára háborús beszámoló értekezletre hívta össze e hó 16-ára a város polgármestere a v. képviselőket. Egyedüli tárgy: a közélelmezés, a közellátás. Meglehetős gyér látogatottság mellett d.-u. 3 órakor nyitotta meg az elnöklő polgár- mester az értekezletet. A tárgyhoz legelsőnek az indítványozó képviselő szólt hozzá. Felszólaltak még dr. Briglevics, Udvardy Vince, Udvardy Ignác, Fridrich István, Huják István s végül Czobor Mátyás. Határozni azt határozták, hogy semmit sem határoztak. Az-az, hogy még sem volt teljesen hiábavaló az értekezlet, mert a polgármester közel 2 órás beszámolóban, sokszor érthető elkeseredéssel számolt be mindarról, amit eddig tett s amit a jövőben tenni szándékozik. Azt tudtuk, hogy a polgármesteri szék nincs virággal kipárnázva; azt azonban, hogy milyen sokoldalú tevékenységet kellett kifejtenie, mennyi meddő harcot kellett folytatnia a különböző központokkal; mennyi mindenre kiterjedt az Ő figyelme, mennyit kért, könyörgött, sürgetett mig egy kis eredményt tudott elérni, sőt, hogy mennyi eredményt nem lehetett sehogysem elérnie, ezt meggyőzően hallhattuk tőle. Előre bocsátom, hogy a polgármester szerint is, igen-igen kevés a remény arra, hogy jövőbeli lépésének lesz-e eredménye. Nevezetesen: hogy lesz-e a télre szén, koksz, tűzifa, zsir, cipő, ruha, satöbbi. Sőt arra sem kaptunk positiv Ígéretet, hogy egyszerűbb, könyedébb, kielégítőbb, igazságosabb rendszer szerint leend a jövőre a jegy és élelmi cikkek kiosztása. Positiv határozat csak a tekintetben hozatott, hogy felállítunk egy úgynevezett városi közélelmezési hivatalt. Ma ezt az idegölő munkát részben a főjegyző s nagy részben Mezriczky tanácsos végzik. Szerintem ők is el tudnák végezni azt továbbra is, különösen, ha a rendszeren is változtatnak. Másrészt azonban bizonyos, hogy ennek a nem könnyű feladatnak a féligmeddig jó elvégzése elvonja őket a rendes hivatali munkájuktól. Segédszemélyzet, vagyis néhány leányka munkaerő így is, úgy is kell. Most is van. Tehát egy alapos, igazságos, kereskedelmileg is hozzáértő, munka és türelemmel biró szerető emberre lenne szükség, olyanra, akinek a küzélelmezésen kívül más dolga ne legyen. Pénzbe kerül ! Igaz. De mit meg nem adunk mi ma, csakhogy lehető simán, kevesebb időpazarlás, cipőkoptatás nélkül jussunk hozzá élelmicikkeinkhez. Ki néz ma egy-egy fillér árkülönbözetet? Ma, amikor a teheneket már kilehet hajtani a legelőre és annak a parásztasszonynak mégis van lelke egy liter vizezett tejért egy koronát kérni. Es amikor van lelkünk, s csak azon bámulok, hogy van rá elég pénzünk is, hogy azt a koronát lihegve, pihegve gyorsan kiadjuk, nehogy más vigye el az orrunk elől azt a fehéres kotyvaiékot. No de látom eltértem tárgyamtól. Tivolt képviselő kifogásolta, hogy nálunk sokszor ötletszerűen megy a jegy és árucikkek kiosztása. Amikor az egyik már cukrot is kapott, akkor a másik még a jegyét sem kaphatta meg. Az egyik kap vágott borsót, és árpakását, mert tisztviselő, a másik nem kap egyikből sem, ugyancsak azért, mert tisztviselő. A publikum nincs kellően értesítve, hogy mikor, hol, mit kaphat meg? Kérdé: nem lenne-e jó a várost utcák, vagy keriileten- kint kezelni? Hirlap szemelvényeket olvasott fel, melyek szerint Szombathelyen s különösen Kanizsán a különféle jegyeket házhoz kézbesítik. A jegyeket elismervény mellett megkapja a házi ur, vagy házmester és az tovább adja a lakóknak. Ez az eljárás mindenesetre sok herce-hurcától s időfecsérléstől mentené meg a közönséget. Felolvasta, hogy Kanizsán még a hírlapok is állandóan közük az élelmicikkek kiósztásának idejét. Ha valami elkésik vagy teljesen elmarad, fölvilágosítják, megnyugtatják türelemre intik a közönséget. *) Itt is kellene ha mást nem, egy nagy táblát a piacon felállítani és azon informálni a népet. Egyszeri, egy helyen való ki- dobolás nem elégséges. Ez megfelelhet ugyan a törvény betűjének, de nem felel meg a nagy kíméletet, előzékenységet igénylő háborús kivánalmaknak. Mulatságos jelenetekben sem szűkölködött az értekezlet. Ilyen az, amikor megtudtuk, hogy a város által fogyasztott, általunk fizetett cukor cassa scontóját nem a város kapja, hanem az valamelyik alap javára kezeltetik. Ez évi tizenöt húszezer korona. Ez bőven fedezné a közélelmezési hivatal és rengeteg nyomtatvány költségeit. Ma a vármegyének más, uj alispánja van, más, a város iránt tán melegebb szelek fognak onnan ránk áramlani, lehet, hogy a cassa scontót, vagyis az az engedmény, amit a gyáros a készfizetőnek adni szokott, vissza adják nekünk. Voltak olyan hangok is, hogy minek rekriminálni ? Mintha a megtörtént bajoknak és hiányoknak felsorolása vem volna magában -véve rekriminálás ? Ilyenformán elmúlt bajokat nem szabadna megemlíteni? Akkor min okuljunk? Sőt az sem volt utolsó dolog, amikor az egyik képviselő, Tivolinak a kanizsai rendszert dicsérő beszédére azzal a nagy trompfal vágott oda, hogy a beérkező panaszok 95 százaléka épen a kanizsai közélelmezés körüli hibákat kifogásolja. Erre ráduplázott a polgármester ur is, mondván, hogy nem régen egy miniszteriumbeli kiküldött járt itt, aki a legnagyobb elismerésének adott kifejezést a közélelmezés mikéntjét illetőleg. Erre aztán sült, főit szegény Tivolt városatyának a feje; két kalapács közé kerülvén őkelme, nem tudott mást dadogni, minthogy, ha igy van, ha amúgy van, akkor — bocsánat — a tévedés az ő részén lehet; romlanak a szemei, vénülj a gyerek, optikai csalódás lehet, hogy Ő a rosszat olyan jónak látta. De mit nem tesz Isten! Czobor képviselő, aki csak később érkezett s aki a fenti párviadalról nem tudott, szóvá tette ugyancsak a nagykanizsai közélelmezési eljárást, ahol ő mint vizsgáló megyei kiküldött vizsgálatot tartván elmondja, hogy ott olyan rendszert és rendet s körültekintő ténykedést tapasztalt, ami párját ritkítja és hogy érdemes volna a kanizsai rendszert az *.) Ma nincs becsületes újságírás. Szerk. Országos Közélelmezési Hivatallal ismertetni, hogy az szerint a minta szerint rendelje el az ilyen hivataloknak a szervezését. így változnak az arczok, hol derűre, hol borúra. Tárgyilagosan azonban igy vitatkozni nem lehet. Elvégre nem vihet az ember egész bizonyító arzenált magával. Ha a Zala szemelvénye, illetve közlése nem volna való vagyis ha az csak Potemkin képet tárna a világ elé, akkor azt hiszem, azt legelőbb Kanizsán cáfolnák meg. Nade azért béke velünk ! Az értekezleten nem sokat végeztünk, de azért mégis tanulságos volt. Ezzel poharamat emelem és kívánom az Istentől, hogy adjon nekünk de mindnyájunknak a télre fát, szenet, zsírt, jó gúnyát, erős csizmát, áldást, békességet. Azonban ha minden elmaradna is, adja meg a Mindenható a rég sóvárgott — Békét! _ T.J. HETI HÍREK. Gyüjísünk a Csány-szoborra! N. N. — K 50 f. Mai gyűjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42703 K 32 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42703 K 82 f. Most összezsugorodik egy kissé a kék- plajbászos és vörös palástos czenzura. Az uj kormány nem barátja a zsarnokságnak. A mint láttuk, a hírlapokban egész oldatok jelentek meg fejéren. Azok mind árulást tartalmaztak volna! Azok mind a hadititkokat árulták volna el?! Különös föltevés már magában az is, hogy a magyar hirlapiró hazája ellen dolgoznék olyan nagy terjedelmi papírlapokon, akár tudatlanság, akár rósz lélekből! Hihetetlen. A dolog úgy áll, hogy nem csak a háborúra vonatkozó dolgokat húzták ki, hanem egyebeket is. A polgári hatóságokra vonatkozó ártatlan kritikákat is kihúzták. Az az, ami nem mehet be a hírlapírónak a fejébe, s lehetetlen, hogy azért ne zörmölődnék magában. A mindenkori zsarnokságnak mindenkori oka és alapja a tudatlanság és a rósz indulat. Az uj kormány felszabadítja a lenyűgözött sajtót. Legalább is melazitja a kötelékeket. A mennyire összezsugorodik a zsarnokság, annyira terjeszkedik a szabadság. Mesés dolgokat írnak Miskolcz városáról, Miskolcz város polgármesteréről. Ott a város lakossága el van látva mindennel. Ott mindent beszerzett a polgármester és mindent arányosan szétosztott a kereskedők között, hogy ezeknek közvetítésével, arányosan jusson mindenkinek, se több, se kevesebb, épen annyi, amennyi kell. Negyvenöt bolt árulja a közönségnek a szükséges portékát. Nem egy. A közönség nem zsúfolódik össze. Rendőrök lova nem tapossa le az embereket rendcsinálás céljából. Mesés rend van Miskolcz városában és mesés boldogság a többi városokhoz képest. Pépig nem is ott van a mese. A mese egye? biitt van. A többi helyeken van mesés rendetlenség és mesés boldogtalanság.
