Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-06-24 / 13. szám
XVIII. év. Zalaegerszeg, 1917. junius 24. 13. 9zám. Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 204 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 íillér. Hirdetések dija: megegyezi« szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség ás kiadóhivatal W lasics-u. 8 sz Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. Munkatársak: í LENGYEL FERENC l BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER, Fölebbezés. Tekintetes Polgármester Urf Zalaegerszeg r. t. városnak május hó 7-én tartott közgyűlésén a tárgysorozat 9-ik pontját, — 1874—1917. — vagyis azt, hogy a városi gazdasági major — ideiglenesen — az erre a célra ideiglenesen átalakítandó Fehér Képi vendéglőben helyeztessék el, a közgyűlés szótöbbséggel elfogadta. Tisztelettel alulírott vagyok bátor ezen határozatot, alábbi indokolással, megfellebezni. Miként felszólalásomban is kifejtem, tudom, hogyha valamikor, úgy ma legelsőrangu érdek a mezőgazdaságnak rendes, hiánytalan vezetése, a minél több termés biztosítása. Ha arról volna szó, hogy Zalaegerszeg csak úgy tud mezőgazdaságot űzni, ha a város gazd. majorját például a Bárány szállodában helyezik el, úgy ez ellen sem mernék szót emelni. Azonban, mert tudom, hogy a város gazd. eszközei és állatai eléggé tűrhető helyiségekben vannak elhelyezve, tehát a tervezett átköltözködést óbban csak kényelmi dolognak tartom. Vagyis nem látom a kényszerítő okot arra, hogy a városnak ezen része visszafejlesz- tessék. A határozat „ideiglenes“ elhelyezésről szól, ami azonban engem nem téveszt meg ! Mert meg vagyok győződve, hogy ha már egyszer a major oda helyeztetett, akkor mindig lesz rá árgumentum, hogy az végre végleg ott hagyassék. .* Az idő halad, az emberek kicserélődnek; ó könnyen lehet, hogy addigra más polgár- mester, más tanács, más képviselőtestület lesz, akikre nézve ez a határozat nem jelent obligót. S hogy ne bízzam az „ideiglenes“ jelző komolyságában, e mellett bizonyít az is, hogy a városi tanács maga is tízezer koronát kontemplál csupán az átalakítási költségekre; a mi azonban tekintve a mai nagy drágaságot, inkább fogja megközelíteni a tizenötezeret. Kérdem, egy ideiglenes elhelyezésért szabad ennyi pénzt kiadni, csupán átalakításért ? És mi történik az eddigi majorokkal? És az évi 3000 korona, amit ma a vendéglő jövedelmez? Ki nyújt garanciát arra nézve, hogy ezek megfelelőleg leendenek értékesítve? Hiszen a Tüttössy utcai aggápoldában, csak néhány éve lett uj istálló és szin építve, tetemes költséggel. Azonban eltekintve a dolog pénzügyi részétől, merem mondani, hogy ez a határozat merénylet a városi szépészeti elv és és fogalom ellen! Én részemről sohasem szavazok olyan szándék mellett, hogy a város esztétikája alája rendeltessék — esetleg — a nagyobb kényelemnek. Minden városban nagy súlyt helyeznek a város azon utcájára, amely utca a vasúti állomástól a városba vezet. Sopron, Bécs, Debrecen, sőt Varasd a vasúti utca külsőbb részein, csak villaszerű építkezést engedélyez. Az idegenre maradandó emléket csak az első benyomás gyakorol. Egerszegen ott van a Kossuth utca torkolatánál jobbról a Grünbaum major, s most pendántjaként, balról odakerül a városi gazdasági major. Lesz ott látványosság: — ha csak a nyíláson keresztül is, — a hágatások és fedeztetések . . . Ezek nagyon, igen szükséges és üdvös dolgok, de nem ott, a város legforgalmasabb, legszebb részén. Zalagerszegnek, tagadhatatlanul, a legszebb, leggondozottabb, legjobban őrzött, leginkább öntözött utcája a Kossuth utca. Különösen szép az utca déli torkolata, mert ott a Baross liget, a kórház, a csendőrségi palota, a szép lutheránus templom előtte a virágos kerttel. Ott a temető, a kálvária, arra mennek a temetések. És oda kerül, oda van tervezve a Csányi szobor, a parkkal, tán épen oda, a gazdasági major — kapuja elé ! Az ott álló 3 elhanyagolt vendéglőt sem tartom a miliőbe illő látványosságnak, ez azonban mégis más, mint egy (gazdasági major, nem is szólva arról, hogy vendéglőt más városok vasúti utcájában is találni. Sőt, — ott lévén a rendezett marhavásártér is, a vásáros népségre nézve közszükséglet, hogy ott vendéglő is legyen. Noha én azt tartom, hogy az a hely jó lesz idővel valami középületnek, vagy bérháznak. Ha egy vendéglő nem megy, nem prosperál, annak, következésképen nem mindig az épület az oka. Néha a viszonyokon, sokszor a vendéglősön is múlik. Mindezeket egybevetve, kérem a tekintetes polgármester urat, kegyeskedjék jelen feleb- bezésemet Zalavármegye Törvényhatóságához felterjeszteni. Mély tisztelettel Tivolt János városi képviselő. HETI HÍREK. Olvasóinkhoz! Lapunk nyomdai okokból eddig nem jelenhetett meg. Ha ily szegényesen is, de ezután hetenként egyszer oda kerül olvasóink kezébe. Gyiljtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg — K 50 f. Mai gyűjtésünk — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42700 K 82 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42701 K 32 f. Mikről nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályról, nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéséről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról; nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. Gyűjtésűnk összege 345 K 52 f. Gyémántlakodalmat tartott az öreg Kaszás Pál, aki az aranylakodalmán még eljárta a ropogós csárdást. Most, házasságának a 60 évében szintén jó egészségben van s ahoz képest elég friss. Kossuth utcai házából vitte a menyasszonyt oltár elé; a 200 éves ősi házból, mely gazdát is cserélt, végre legkisebbik fia a sok közül, Kaszás János megvásárolta az ősi házat, talán csak azért, hogy az öreg Kaszás itt tartsa meg gyémántlakodalmát is. Az öreget tisztelő családnak igen sok tagja van : az unokáknak s dédunokáknak a száma mintegy 80. Királyi köszönet jött az ország népéhez. A miniszterelnök Ur névaláírása mellett őfelsége királyi iratot intézett hozzánk, amelyben csoportonként dicséretet és köszönetét mond a mezőgazdáknak, iparosoknak s külön az asszonyoknak, hogy a háború nyomasztó súlyait önfeláldozóan és hősiesen viselik. A kéziratból — valószínűleg tévedésből — kimaradt a kereskedő és a tisztviselő. (Bizalmas!) A Magyar Paizs hátrálékos előfizetőit tisztelettel arra kérjük, hogy — legalább azok, akik megtehetik — az előfizetési dij fejében hirlapirói honoráriumként megfelelő értékű korpát küldjenek a szerkesztőnek, nem azért, hogy megegye, hanem hogy a malacát eltartsa. Ebben a kérésben pedig az a legfontosabb, hogy nem tréfa. Korpát kérünk. Emlékezhetünk, Petőfi is kért babért a sorsból ; nem azért, hogy a fejét ékesítse vele, nem, hanem, hogy a lovának adja. Hanem ez igazán csak tráfa volt, külsői beszéd, s a lovai is csak képzeletbeli, pegazus-ló volt. Mi azonban valóságosan korpát kérünk. A sors ma össze-vissza kavarja a poé- zist a rideg valósággal, az idealismust a realismussal, a cifraságot a hasznossággal; fölcseréli az ambróziát a kenyérrel, a nektárt a borral s a babérkoszorút a korpával. Tehát korpát kérünk. A régi versirók igen kényesek voltak: csak a borról zengettek én eket, pedig a pálinka is hevít és lelkesít rövid ideig, sőt a a vörös hagyma is izgat és kitűnő fűszer- szám. Egy orosz iró megénekelte a vörös hagymát; egy magyar hírlapíró azt óhajtotta, hogy koszoruzzák körül a kerítését hagymakoszoruval, Jászay Mari, mikor- egyszer valami bátor emberek csúfságból hagymát dobtak neki a színpadra, illedelmesen megköszönte, fölvette s másnap jóízűen megette szalonával. Mi azonban csak korpát kérünk. Nem épen azért, (hogy megegyük, hanem hogy a malacnak adjuk s a malac ad aztán nekünk fris kalbászt és jó szalonnát. Igazságos maximált árról van szó. S aki igaz hűséges újságolvasó s igaz barátja a lapnak, tehetségéhez és nemes indulatjához képest áldásos feleletet adjon mikor a szerkesztő korpát kér. Nincsen szív az emberekben; irta volt Csokonai Tihanyban. Hogy volna szive a központnak ? mondaná most, ha élne. Hadd öntözzük hát szivünk hő érzelmét kevés jóbarátunkba, újságolvasóink leikébe s kérjünk korpát. Mind a szép hives patakra a szarvas kívánkozik, mint ahogy várja a hajnal hasadást a pacsirta; Mint a fü a harmatot. Mint a virág a napot.
