Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-04-22 / 12. szám
2 MAGYAR PAIZS 1917. április 22. és fáradság látszana arcomon . . . Vájjon mit gondolna, miért haltam meg ? — vájjon ? »Ihinné-e, hogy a szerelmemért ? Hiszen soha sem hitt . . . egy percre sem . . . miért ? — néha azon a ponton volt, hogy nem kételkedik többé, — láttam rajta ... de egy perc s megint megváltozott . . . vájjon milyen gondolat dobta vissza megint a hitetlenség határszéléről ? ... Úgy szerettem volna belátni a homloka mögé : mi lakhatott ott ? . . . 19. . április 9. Sokszor felriadok az álmomból, olyan igazán, erősen látom a közelemben ; hallom a hangját, hogy nem akarom elhinni, hogy az álom. Nem is az . . . valami a telepátiából .. . biztos ő is virraszt most és rám gondol, dgy mint én reá . . . Tán most jobban, igazabban, teljesebben érzi, hogy mennyire a sorsába kapcsolódtam . . . s mennyire nagy bizonyossággal itt van az én életemben az ó sorsa. . . Ilyen erős, szinte félelmesen komoly érzések, nem szakadhatnak meg két ember között — a távolság miatt . . . Legfeljebb csak még jobban elhatalmasodhatnak felettünk. . . Nincs itt már sem pózolásnak, sem komédia játszásnak helye . . . S hiába szól minden körülmény amellett, hogy örökre elváltunk — nem hiszem . . . egy percig sem hittem soha. HETI HÍREK. Gyüjtsünk a Csány-szoborra ! VI. gimn. osztály édesgyökér szedésből, Z.-Egerszeg 1 K 20 f. Mai gyűjtésűnk I K 20 f. Hozzáadva a múltkori 42699 K 62 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42700 \{ 82 f.
