Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-04-08 / 10. szám
2 MAGYAR PAIZS 1917. április 8. országot be akarták olvasztani. 1848-ban harcban álltunk Ausztriával. Ez^rt vele é* a német nyelvvel nem rokonszenvezett a magyar, noha nagy Németországgal politikai gyűlöletet nem éreztünk. Egy időben szinte bazafiatlansdg volt a német nyelv tanulása. A német nyelv szellemétől, az úgynevezett germanizmustől féltették szépséges nyelvűn- két, nemzeti jövőnket. Ásztria és Magyarország között azonban 1867-ben létrejött a kiegyezés. Egymásra utaltságunk tudatában a feszültség mindinkább enyhült, a német nyelv erősödő vendégjogot élvez nálunk. A hazafi' aílanság vádja nélkül lehetett már régebb óta hirdetni, hogy igenis kell németül tanulni, mert a német nyelv ismerete hazai közművelődésünkre csak termékenyitőleg hathat. A német kultúra, a német műveltség olyan nagy, a német tudománynak oly tömérdek könyve, lapja van, hogy balgaság lenne ezek elől elzárkózni, mert hisz azokból csak tanulhatunk, amiből pedig tanul az ember, attól nem kel! félni. Az osztrák közvetlen, a német csak kissé távolabbi szomszédunk. Ha zánkban igen sok ember csak németül tud. Ezért van Budapesten sajnos olyan nagy újság irodalom. A bennünket környező országokban nemcsak a műveltebb, hanem az egyszerűbb emberek közül is igen sokan tud- nak németül. A német világnyelv. Akit a sors Amerikába, Afrikába, vagy a nagy tengerek akármilyen kis szigetére vet: talál embereket, akik őt megértik s nem lesz némaságra kárhoztatva. Magyarországnak sok eladni való portékája van, törekednünk kell rá, hogy még több legyen, a mezőgazdasági termékekben: a föld okosabb, intenzivebb megművelésével, a földmives értelmiségének emelésével, az iparban pedig : a gyáripar fejlesztésével. Ha tehát piacot keresünk portékánk részére : az üzleti okosság is, az illendőség is azt kívánja, hogy az illető nemzet- beli vevőt az ó nyelvén szólítsuk meg. Az ilyen megszólitandók pedig, különösen a jövőre nézve: az osztrák és a német. A német nyelvet tehát ránk kényszeríti a műveltség és az üzlet. Ne úgy értsd, hogy aki több nyelvet beszél, az mindjárt műveltebb ember is. Nem : Sok szállodai portás beszél tiz nyelven is, derék, munkás ember, de mégsem művelt ember. A műveltség föltételei lelki finomság, az általános ismeretekben vaíó jdréget, sajog, kínoz. És ha olyankor véletlenül rájuk nyitja az ajtót házastársuk, aki hosszas évek óta szoktak volt meg maguk mellett látni, — mégis úgy néznek rá, mint egy betolakodott, alkalkalmatlan idegenre, aki épp roszkor jóit. S szeretnék tőle megkérdezni, dacosan, hidegen, hogy : — vájjon mit is keres itt? hogyan is jött ide? mikor ez a hely másSé és mindig is másé volt. S szeretnék megmondani neki, az esküdött férjnek, vagy feleségnek hogy nem az esküvő, az évek együtt töltött hosszú sora köti az embert . . , nem, nem, — drága, felejthetetlen órák, percek ; nagy, erős, mindent leigázó szerelem, mely minél messzebb van már tőlünk, annál inkább visszafáj a szegény, nyomorult szivünk érte. És Aline fal-fel csuklott szép, szenvedélyes, nehéz zokogásában a fehér csipkés párnák között. Olyan volt, mint egy trónjától megfosztott, birodalmából száműzött szomorú királynő, ki fényáradatban akarja megkezdeni száműzetésének kínos, keserű napjait, S a gyertyák, a csillár szikrázva ontották a fényt magukból, libegve, táncolva inogtak erre-arra, a kis lángok, mintha egy szépséges halott ravatalát világítanák meg. De ez a halott csak mozdulatlan volt . . . s a teste nem jéghideg, hanem forró tüzektől lázas és a szeme nyitva és mereven bámult a semmiségbe, most már könnytelenül. Hirtelen benyúlt a vánkosai alá, előhúzta onnan finom, könnyű kis baliszt zsebkendőjét, erőszakkal szájába tömte, majd fogaival beletépett a vékony kelmébe és kétségbeesetten, híva, lemondva, halk sikolyhoz hasonlatosan kimondta a kedvese nevét, sokszor, sokszor egymásután. tasság, a jó szív, a szegénnyel, gazdaggal egyformán tanúsított jó modor, a szerénység, minden erénynek lehető tökéletes bírása. A Magyar Nemzeti 1 Muzeúm könyvtárában egy milliónál több magyar nyelvű könyvet látsz, pedig mi ugyancsak későn kezdtük a magyar irodalmat, mert néhány évtized előtt latin világ járta, a könyveket, törvényeket latin nyelven Írták. Megizmosodott kultúránk a magyar könyvekkel iavinamódra ajándékoz meg bennünket. Ne hidd tehát soraimból, hogy német betű nélkül nem lehetnénk művellek, tudósak, bölcsek. Csupán azt akarom mondani, hogy a német nyelv bírásával még több eszközünk van az ismeretek megszerzésére. A szakember: az orvos, az ügyvéd, a tanár, az iparos ugyanis olyan hatalmas szakirodalmat taiál német nyelven, amilyennek előteremtésére ezidoszerint képesek nem vagyunk. Azután meg fontos, hogy olcsón álljanak ezek az eszközök rendelkezésére. Ha német napilapot olvasol olykor, ha a heten- kint frissen érkező német képeslapokat, éic- iapokat olvasgatod, a hozzád közelebb álló tudományos szaklapokban buvárkodol, az egész világra nézve szélesebb látókör tárul eléd, mintha csak kizárólag magyar lapokat veszel kézbe, amelyek hazafiságára, fejlett színvonalára, tartalmasságára mindig büszkeséggel tekints. Ha kardoskodom a német nyelv tanulása mellett, ez nem azt jelenti, hogy engedek valamit a magyar jussunkból. Mert megrovom azt az embert, akinek nem elég a sok jeles magyar tanintézet, hanem fiat német tanintézetbe adja s henceg vele, hogy az ő gyermeke kiiiföldi műveltséget szilt be. Ha- zafiallan, csapni való embernek tartom azt a boltost, aki noha jól tud magyarul, az Ördög tudja miért : németül vezeti könyveit. Emeletes ostobaság volt előttem mindig az, hogy néhány tízezer üzletember X. bécsi gyárosnak német leveleket küld, még akkor is, ha a megírásért a szomszédba kel! mennie. Mintha a Magyarországból' bevett sok százezer koronán X. bécsi vagy Y, berlini gyáros nem tarthatna magyar levelezőt, mikor tart franciát, noha máshonnan századrésznyi rendelése sem érkezik. Nem tanácsolom soha, hogy az osztrák-magyar nagykövetségekhez, konzuláiusokhoz — ha dolgod lesz ott — németül írj, meri ott kötelességük magyarul is tudni. Ne merje előttem egy magyar ember se vitatni, hogy szebb a német beszéd, mint a magyar szó; hogy nem szebben cseng a magyar dal, mint a német nóta ; hogy derekabb tánc a cepedíi mint a csárdás. Fordulj el megvetően attól, ki azt mondja, hogy a magyar nép nem olyan jó, olyan derék, olyan nemes, olyan bölcs, olyan művelt, mint a világ bármely nemzete. Egy német katona mondta nekem a háborúban : azért nem mentetek sokra a világtörténelemben, mert nálatok jobbszivű, gavaliérabb nép nincs a világon ! Látod, kedves leányom: ez a jószívűség, ez a gavailérság, ez a mi magyar műveltségünk. A léleknek műveltsége ez, az általános műveltség legfőbb kelléke. A műveltségünk nyelvekkel nem lesz nemesebb, finomabb, de nyelvekkel könnyebben forgolódunk, igazodunk az élet gyakorlati terén, ahol azt vallják : ahány nyelv, annyi ember. Azt mondtam : később próbálkozzál meg a horvát nyelvvel. Olyan nyersen hangzik ugy-e ez a tanács, mikor nálunk mindenki francia nyelvvel finomkodott, s ahol azt hitte a hirtelen meggazdagodott jámbor Niemand, hogy a famíliája azonnal nobel lesz, ha a kisasszony lányai franciául tanulnak a harminc koronás tudatlan, erkölcstelen, tüdővészes bonnetól, akit magát sem értenek meg Párisban. Azután nálunk divat volt az is, hogy a francia mellett angolul is tanuljanak. Noha e két nemzet most ellenségem, mégsem tudok nyelvükről megvetően beszélni. Az ő fejlett nyelvük a másik két világnyelv, tagadhatatlanul szép, ha valaki járatos bennük. Kell is annak, tudni, akinek dolga szó kott lenni Párisban, Londonban. Ott költi el, azaz költötte el és fogja majd elkölteni szorgalmasan termő szép Magyarország nagybirtokainak mesés jövedelmét anélkül, hogy ide haza való kötelességeket érezne. Kell annak e két nyelv, aki diplomáciai (követségi) pályára készül, kell azoknak a keveseknek, akiknek a két országgal komolyabb üzleti összeköttetésük van, vagy a kik luxusból Utaknak a nagy világban. Ha azonban idegen nyelvre időt, türelmet, pénzt ködünk, a németen kivül oiyan nyelvet tanuljunk, melyet első sorban ide haza vagy a közvetlen szomszédságban használhatunk. (Folyt, köv.) HETI HÍREK. — Sági János volt keszthelyi kitűnő kollégánknak, a Balaton-kultura szerelmesének, mindenek között derék Írónak a háborúból küldött magán levelét s a lányához irt nagyfontosságú közérdekű inteimi levelét közöljük és fölhívjuk rá olvasóink figyelmét. Dr. Korbűi Károly ügyvéd hirdetési fizetéséből fenmaradt — K, 50 f. Mai gyűjtésűnk — 50 f. Hozzáadva a múltkori 42698 K 42 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42698 K 92 f. Miröi nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös- Kereszt-kórházról, a gimnáziumba elhelyezett osztályról ; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélgző bizottság működéséről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ó letett alapítványáról : nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. Gyűjtésünk összege 330 K 52 f. — Kiírták a pályázatot az alispáni állásra. Zaiavármegye hivatalos lapjának legutóbbi számában kiírták a pályázatot az alispáni állásra. Az állás évi 6400 korona kezdöfizetéssel és a megyeházi természetbeni lakással van egybekötve, A pályázati kérvényeket április hó 8-ig kel! benyújtani Zala- tnegye föispáni hivatalához. — Az alispáni állásra, hir szerint, egyedül Kolbenschlag Béla vármegyei főjegyző fog pályázni s igy megválasztása egyhangú lesz. — A választó gyűlés május 11-én lesz. —- A zalaegerszegi Nővédelmi Hivatal érdekes kiáliitást rendez husvét első, második és harmadik napján. A vezetőségnek sikerült megnyernie a király koronázásán résztveít megyebeli urakat arra, hogy engedjék át a koronázáson viselt díszruháikat egy kiállítási bemutatásra. A kiállítás Zalaegerszegen a Kath. Házban lesz 1 K belépővel 8. és 9-én a közönség részére, 10 én pedig az iskolák ifjúsága részére. A bevételt a Nővédelmi Hivatal saját céljára, vagyis a szegények segélyezésébe fordítja. — Schütz Samu áldásos életének 76-ik évében meghalt Budapesten március 27-én. Jónevü kereskedőnk, Schütz Sándor az édes testvérét gyászolja benne. — Hangversenyek a jótékonyság szolgálatában. A zalaegerszegi irodalmi és művészeti kör rövid időn belüi már kél i*.
