Magyar Paizs, 1917 (18. évfolyam, 1-31. szám)
1917-01-01 / 1. szám
2 MAGYAR PAIZS A békéről szóló beszéd a legnagyobb dolog most a világon. A békekötést, — amint ismeretes fölajánlotta a központi hatalmaknak (német, osztrák és magyar, bolgár s török) együttessége, lovagiasan, minthogy ők a győzők eddigelé, s nem igen lehet remélni, hogy immár le- győzettessenek. Furcsa kapkodás keletkezhetett erre az ellenfelek között (angol, francia, olasz, orosz). De örömükben és szégyenükben legalább egy harmadik tényezőik: a hírlapjaik tettek .egy visszarúgást a — levegőben, hogy hát nem kötnek ők békét, hanem összemorzsolnak minket. Azért a békekötés felé csak megyen a folyamat. De természetesen a semleges államok közvetitik ezt a folyamatot. S ezek között leghatalmasabb: az északamerikai egyesült államok hatalma, s ennek elnök-feje: Vilson. Vilson azt mondja, hogy nem ellen- | séges egyesüléseket kell csinálni, hanem egy egyesülést egész Európára vagy inkább az egész földgömbre nézve. Jó ez a célra nézve. De milyen sok van még általában a békekötésig! Mert a mi részünkön a középponti hatalmak már meghódítottak öt királyságot s még egy nehány hajót is csak elsülyesztettek; s evvel szemben ők még csak egy Csingtau nevű várost vettek el a németektől, egy külföldi idegennek segítségével: s mégis győzőknek szeretik magukat hirdetni. Ilyen körülmények között nehéznek látszik a leendő alku. ügy hogy a békének csak a reményében lebegünk, s a háborúban benne vagyunk. B. Cy. rummal köszöntik rájuk az áldomást. Ott vannak mind, csakKőmives szakaszvezetőnek lőtték át a lábát, de azért nem kell neki segitség. Megy ez a maga lábán! Szabó András honvéd egy fél csizmát hoz a hóna alatt s fünek-fának panaszkodik, hogy épen akkor kezdte a másikat is huzni lefelé amikor a szakaszvezető ur parancsot adott, a visszajövetelre. Pedig annak a muszkának már nem kell csizma. A harcos úgyis a mennyországba kerül s ki látott már angyalon csizmát!? A többi az állásban heverő halottakról s pozdorjává lőtt géppuskákról referál boldogan, csak Szabó tapogatja a csizmát, nézi a talpát! Rézszöges még hozzá! A kapitány rövid beszédben dicséri meg a sikerült vállalkozás résztvevőit. Mindenki boldog csak a félcsizma szerencsétlen tnlajdonosa nézi szomorúan tökéletlen kincsét, dühös oldalpillantásokat vet a félábon is katonásan álló szakaszvezetőre, aki őt ilyen rutul megrövidítette. Még egy éljen harsan fel a zászlóaljparancsnokra s megy kifelé a társaság. Szabó hangját még lehet hallani az ajtóban, amint a szakaszvezető felé fordulva morogja; „ez a lövés az Isten büntetése, merthogy ilyen csizma most Kapósban .. . Beteszik az ajtót s a százados leül a kitüntetési javaslatot megírni. A holnapi Höfer- ben benne lesz: Sikerült vállalkozásunk a bukovinai Kárpátokban ... L. L HETI HÍREK. ▼ ▼ T Üzenet a táborba. Zalaegerszeg, 1916. december 30. Levelek, képeslapok, egyszerű tábori kártyák érkeznek hozzánk a harcoló fiuktól. Ó mily különböző irányokba vetette őket a sors, azokat, akik egykor együtt játszottak a homokban, várat építve, akik együtt katonásdiztak, fakarddal és fapuskával a kezükben, a a virágos mezőn akik egymás mellett ültek az iskola padjain. Azután az iskola is szétszórta őket, de azért a karácsony találkozót adott nékik a szülőváros kedves házai között. Most is karácsony volt .... és ti nem jöhettetek haza. Mi, akik még néhányan itthon vagyunk kőzüietek, most rátok gondolunk. Nyirkos, ködös az idő, az olvadó hó mélyen átáztatta a földet. Ó be hideg lehet most a lövészárok, a föld, amelyben védelmet kerestek. Megborzongunk, ha rágondolunk, mert érezzük, amit ti szenvedtek. A kedves kis Sziv-hegy, ahol egykor vidáman „növényeztünk,“ ködbe van burkolva. A napokban hó esett. A havas kis hegy, a havas domboldalak, eszünkbe jutatták a Kárpátok sziklás,, havas hegyeit, ahol most ti' sokkal mélyebb gödröket ástok a kis ásóval, amelynek testvérével, régen, az őszi kökörcsint, a hóvirágot ástuk ki hagymástól. Mig fölér az ember csak a hegyoldalra is, elszorul a lélegzete. S ti mennyivel hosszabb utakat jártok, mennyivel magasabb hegyekre kapaszkodtok fel. A keleti határon, a Capu- Jon, az erdélyi havasokban, Tirol hegyei között. Hol mindenhol nincsenek Egerszegiek! Volhiniában, Galíciában népfelkelők,a Kárpátokban, román földön huszáraink, a Szivó- csoportban, Montenegróban, a Triestet védő karszton a negyvennyolcasok, Tirolban mint magyar vadászok, az Isonzo mellett mint tüzérek. És ti honvédeink, utón vagytok . . . Lihegve szalad veletek a vonat, a kattogása idegzsongitó zene, hogy ne érezzétek, elha- haladva egy-egy állomás mellett: ismét közelebb érünk az uj feladatok, az uj harcok, színhelyéhez, sorsunk ismeretlen végzéséhez. A képeslapok, melyeket küldöttetek, mutatják nekünk az utat, melyen jártatok, az irányt, mely felé mentek. Ujjunkkal mutatva a térképen, követünk benneteket, s elképzelésünk gyorsröptü madara előre odaszáll, ahol győzelmes harcokat várunk. A jövő eseményeit ott sejtjük, látva az „eszközök,, eltolását, mint a sakktáblán a figurák útját. Ó ha csak vórtelen játszma volna, ha a figurákat, csak egy futárt is, alkotó százezer között nem volna az, akit szeretünk, féltünk. Mily parányi ez az egy a százezer között s ennek az egynek a sorsa a féltés izgalmával tölt el bennünket; az egyekből alkotott százezer sorsa: győzelme örömet fest arcunkra Utato-kat csak a százezerek utjának szabad látni — mikor az egyén csak atom. Utón vagytok, fölvonultok. Eszünkbe jut gyerekkorunk hatalmas Gulliverje, amikor négy ujja között kifeszitette a zsebkendőjét és azon vonultatta föl a liüputiak katonáit. A király és a nép bámulva nézték és félték a hatalmas embert, kinek kezében százezrek sorsa van. Egy ilyen hatalmas Gullivert látunk mi is. Előtte térkép, a térképen seregeket jelző testek. Egyszer itt, másszor ott tűnnek fel a tömegek, de mindig győzelemre: egyszer visszatartva náluknál nagyobb erőket, máskor előretörve. Látjuk ezt a Gullivert és tudjuk, mi itthon, meg ti is ott künn, hogy ennek a kezében, ennek a rendelkezése alatt nyugodtan nézhetünk az ujesztendő elé. Távozik a tizenhat is. Nem marad más utána, mint fájdalom és szomorúság. Holpap már itt a másik év az ő ismeretlen sorsaival, fájdalmaival. Most, a fordulónál rátok gondolunk, kik távol töltöttétek tőlünk a karácsonyt. Minden érzésünk, gondolatunk, a tiétek, kik harcoltok a békéért. Talán meg csak néhányat alszunk és békében álmodhatunk. ___________________1917. január 1. Mi kről nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vőrös-Kereszt-kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról. nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi hősök emlékéről. * Gyűjtésünk összege 319 K 37 f. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 í. Mai gyűjtésűnk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42613 K 22 í. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42613 K 72 f. Csalánt gyűjtöttek -az ősszel mindenfelé ahol lelkes vezetők voltak. A Zalaegerszeg gimnáziumi ifjúság Martin Ernő tanár magyarázatára mintegy fél métermázsa csa lánt gyűjtöttek s a napokban adták át a hadvezetőségnek. Nem volt czukor és petroleum néhány hétig Zalaegerszeg számára. Most már van czukor is, petroleum is. Sőt ami fő, már jegyek is valamely mindezekre nézve. Hét fia van a háborúban. Lukács László zalabaksai embernek3 a hét derék gyereke különböző frontokon harczol derekasan. Az japát, aki hét vitéz katonát adott a hazának néhai öreg királyunk egy I. F. J. monogrammal ellátott ezüst órával es 500 koronával jutalmazta meg. A királyi iroda a napokban küldötte Zalába a királyi tárgyakat. Az alsólendvai főszolgabíró utján a Zalabaksai körjegyző kezéhez jutottak, aki szép ünnepség közben adta át az öreg Lukácsnak. Vendéglőkben és kávéházakban a záróra (az a világ csúfjára ismeretes „fájerront“) 1917. januárjában a belügyminiszteri rendelet szerint este 11 órakor lesz. Felhívjuk közönségünk szives figyelmét a Zalantcgyei Központi T akar ékpénztárnak lapunk mai számában közzé tett hirdetményére. A nevezett pénzintézet most önsegélyző osztályának XII-ik csoportját nyitja meg. Nagyon előnyösnek tartjuk a belépést ebbe a csoportba, mert a betevőknek 5% kamat van biztosítva, ami a jelenlegi viszonyok között rendkívüli kedvezménynek tartható, másrészt a hitelt keresők is előnyös feltételek mellett részesülhetnek olcsó kölcsönben. Jaj az árdrágítóknak. Az országos köz- élelmezési hivatal elnöke sürgős leiratban arra hívta föl a községi hatóságot, hogy a közszükségleti cikkek árusítását a lehető legszigoruabban ellenőrizze úgy a piacon, mint a mészárszékekben, hentesboltokban és egyébb üzletekben s azokkal szemben, akik a hatósági árakat túllépik, a legszigorúbb könyörtelenséggel járjon el. Megköveteli a közélelmezési hivatal elnöke, hogy minden árdrágitási ügyben hozott kihágási bírósági ítéletet hozzá terjesszenek föl, hogy maga is meggyőződjék annak szigorúságáról. A rendőrség akként tesz a rendeletnek eleget, hogy jövendőben a visszaéléseket elzárással is bünteti s az Ítélet a hírlapokban közzétételi. „Fogadó“ Orsz. Vendéglős 111 Országos Pincér Szakközlöny III Szakközlöny Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Rákóczi-ut 13. Egyedüli heti legelterjedtebb szaklap.
