Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-10-22 / 35. szám
2 MAGYAR PAIZS A latinban : inter pares primus = első az egyenlők között. Több hasonlót és egyenlőt is jelent. A magyarban csak kettőt, régiesen szólva : monno-t értünk a pár alatt, vagyis ikret. Kettőnél nem több társ. Ez a két egyenlő társ állhat egymás mellett is, s akkor bajtársak; de állhatnak egymással szemben is, s akkor párbajozók. (Az összetett szónak a részei is megfordultak.) Készséggel el kell ismerni, hogy a latin par (magyar pár) szótól származó szó ellentétes tartalmúak is lehetnek, a mint a belőle származott parallelismus fogalom is bizonyítja, pl.:----------------------------->-----------------------------> eg yirányú párhuzamosság, baj-társak (baj-párok) és :-----------------------------> <----------------------------el lentétes párhuzamosság, pár-bajozók. Azonban a gyakorlati élet szerint úgy áll a dolog, hogy a par-ból lett pariren, paríroz szót a használat már régen, tehát egyebet megelőzve, lefoglalta a verekedésre, az ellent állásra, tehát a nem engedglmes- kedésre. Olyan egyenlő erők, párok, akik, szemben .állnak egymással. Különösen a kardvívásnál szokták használni. Egyik vág a karddal, a másik paríroz, felfogja, magát megvédi, s visszavág és igy tovább verekednek. A parirozás tartalmát régtől fogva igy ismerjük. Hanem van a latin nyelvben még egy szó, rokonalaku : paret-parére. Ez igazában engedelmeskedést jelent. Valószínűleg valamelyik diákműveltségü ember az engeáelmeskeáést a paretre támaszkodva parirozással fejezte ki, öntudatos létére mondhatta s Írhatta parérozás- nak, megkülönböztetvén a parirozástól. De aztán nosza rajta, hatra-vakra „parírozná1 kezdett mindenki, a cipő-felső-rész-készitő- segéd-rgyakornok-helyettes-jelőlt is. Emlékszem, amikor divatba jött az influenza elnevezés, minden szolgáló intelligenciába esett. Egyszóval : szeretnek az emberek „parírozni“ az új szónak, a divatnak, különösen az idegen új szónak. Ha csak azok használnák az idegen szókat, akik értik is, akkor legalább megkülönböztetve látnák a parirozást és a parérozást s nem boszankodnék az ember az értelmetlen zagyvaságon. hangzott a felelet. És a sugarak játszadoztak, enyhén simulva a terephez, majd merész szökkenéssel táncoltak egyik dombról a másikra. Még egy félórát vártunk. Mintha mindegyik egy bizonyos pontot akart volna a dicsőség fényévei övezni. Most mi telefonáltunk az üteghez: — Vigyázat készülünk. És a tiszt egy rántással felnyitotta, a fényszóró d'iafragmaját, mely. úgy ugrik szét, mint a fényképezőgép zárója. A pókhas egy sugarat lövelt ki magából, egy éles, j vakító, folyékony, ezüsthöz hasonló sugarat, amely hirtelen, kegyetlenül csapott le az orosz fényfátyolra. A fátyol átszakadt mögötte is világos let! a föld s a földön mozgó emberek meredtek kővé. Félpercig tartott az egész látomány, akkor már megszólalt a közeli figyelő. — Halló, Scheinwerfer?. . . halló, elég jó volt, a kocka mindjárt kap egypár srapnellt. Most lássuk, hogy a jobboldali fátyol mögött van-e valami? Igen ám, de a másik orosz fényszóró közben már'mindent keresett. Sugara ott ugrált körülöttünk s már egész közel járt, amikor megint megnyilt a mi gépünk szelepe s a táguló pupilla mögül kilő velő fénykéve egyenesen belesütött az ellenséges fénybe. Ahogy a két sugár összeütközött, hirtelen elsötétedett a fehér éter-folyam. Ez a fényhullámok interferenciája. MásodKözbe legyen mondva, akár paríroz, akár paréroz, ostoba alkotmány. A szó latin, a képző német, a rag magyar : par- ir-oz. Három nyelvű szó. De hagyjuk ezt. S hagyjuk a félmüveiteket is. Csudálkozni kell azon, hogy országgyűlési képviselők és fővárosi újságírók, tehát cilinderes emberek, használják értelmetlenül. Részemről alig csak pár év óta hallom, olvasom a paríroz szót engedelmeskedik értelemben. Mondom, valószínű, hogy az első ember öntudatosan használta paréroz jelentéssel. De a többinek már csak divat. Még az az az Az Újságban is igy olvastam tegnapelőtt: Az ántánt figyelmezteti a semleges államokat, hogy ha nem paríroznak, úgy járhatnak, mint Görögország. T. i. ha nem engedelmeskednek s nem állnak melléje társként szövetségesül: erővel is a nyakára hág, mint Görögországnak. Az összefüggésből kitalálhatjuk, hogy pl. itt engedelmeskedik értelemben használja; de minthogy paríroz ellenállást is jelent, sőt a gyakorlat ezt szentesítette már : hát kár értelmetlenül használni a szókat. Legalább nadrágos emberek ne tegyék. Borbély György Petőfi a világháborúban. Különösen Jókai szerette fölemlegetni, s szeretett mintegy eldicsekedni avval, hogy Petőfinek az ő szellemóriás baj társának milyen próféciái voltak. Mondjuk, hogy vannak. De ezeket a próféciákat mi eddig még csak 1848-ra és 1849-re értettük, mert csak arra érthettük. íme most közlöm egyik hexaméterben irt versét, mindenki láthatja, hogy ebből csupán két és fél sor nem tartozik szorosan a mai időre, a többi utolsó betűig mind a mai nagy világháborúra vonatkozik. A 9. 10. 11. sorban fekete betűkkel látható ez a két és fél sor. A 49. előtti kis csendre vonatkozik. A kis rapszódiát ugyan egészen a közvetlen következő 49-re irta. De figyelembe ajánlom különösen csak a következő néhány szót: A háború Istene végigszáguld a messze világon s két nemzet lesz ekkor a föld . . . íme a rapszódia: Az ítélet, A történeteket lapozám s végére jutottam. És mi az emberiség története? Vérfolyam, amely Ködbe vesző szikláibul a hajdannak ered ki, És úgy hosszában szakadatlan fóly le korunkig. Azt ne higyétek, hogy megszánt már. Nincs pihenése percekig tarthatott e jelenség. Nekünk perceknek tetszett az idő. Akkor egy haloyány rózsaszínű kör kezdett derengeni az éjszakában. A rózsa, piros, majd lilaszint játszott, azután egy sajátos ibplyakék fényhenger vezetett a levegőn át az orosz fényszóróhoz. A mi sugarunk legyőzte a másikat és a kévénk végén, mintha borszesz kék lángjában égne, ott állt az ellenség tehetetlen masinája ... Olyan varázslatos, elbűvölő volt a tünemény, hogy észre sem vettük a meginduló ágyudübörgést. Pedig mindenfelől elbőgték magukat a csatakigyók s bömbö- lésükre, mint két dühödt véreb nagyokat vakkantottak a Skoda-tarackok. Ahová fényszórónk kinyújtotta csápját, ott csakhamar izzó lángnyelvek jelentek meg a magasban. Úgy dolgoztunk mint zsákhordó munkások: jobbra-balra csavartuk a gépet s ez mintha élne, mintha erezné, hogy mi függ tőle, ügy kereste fénypengéjével az orosz sugarat. Forgott, röpködött, verekedett a három vakító sáv, — mint amikor tüzes üszköt csóválgat a gyermek. Éjfél utánig tartott a párbaj. Akkor két lagé pukkant el a közelünkben. Ekkor elzártuk az árampt s felültünk a kis, sínen járó motorra s két perc múlva már ezer méterrel odébb állt a fényszóró. Régi helyünkön pedig tovább ugattak a halál kutyái. (P.) A megeredt árnak, nincsen, csak a tenger ölében. Vértengerbe szakad majd a vér hosszú folyója. Rettenetes na^pkat látok közeledni, minőket Eddig nem látott a világ; s a mostani béke Ez csak ama sircsend, amely villámnak utána A földrendítő mennydörgést szokta előzni. Látom fályolodat, te sötét mély titku jövendő. És, meggyujtván a sejtés tündéri tüzét, e Fátyolon átlátok, s attól, ami ott van alatta, Borzadok, iszonyodom, s egyszersmind kedvre derülök És örülök sziláján. A háború istene újra Fölveszi páncélját s kardját markába szorítván Lóra ül és végigszáguld a messze világon, És a népeket eldöntő viadalra kihijja. Két nemzet lesz a föld ekkor, s ez szembe fog állni: A jók s a gonoszok. Mely eddig veszte örökké, Győzni fog itt a jő. De legelső nagy diadalma Vértengerbe kerül. Mindegy. Ez lesz az Ítélet, Melyet Ígért isten, próféták ajkai által. Ez lesz az ítélet, s ezután kezdődik az élet, Az örök üdvösség; s érette a mennybe repülnünk Nem lesz szükség, mert a menny fog a földre leszállni. Közli: Borbély György. 1916. október 22. HETI HÍREK. ▼ ▼ ▼ Elmennek a harangok... Hónapokkal ezelőtt hiresztelték, hogy viszik a harangokat ágyút önteni ; de hála az Égnek, eddig a mieinkre nem került rá a sor! De most a göcseji metropolisba is elérkeztek a pogányok, akik a haza oltárára kívánják a harangokat. Oda adtuk ; — hát iszen szívesen adtuk azon célból, hogy szent rendeltetésüktől eltérve emberöléssel is a békét szolgálják. De mégis még a korlátoltabbaknak is az volt a megjegyzésük, hogy már ezekre sem nézhetnek rá, már ezeket is elviszik : hát akkor mivel harangoznak ezután. Hát igaznak igaz ; — de maradt mégis egy, amelyikkel lehet harangozni; csak beharangozni a szt. misére és a halottat kiharangozni nem lehet oly szépen ezután, mert egy hang csak egy hang. No de majd hozzászoknak ehez is, ha a misét pontosan tartja az esperes, akkor a harmadik harangszóra majd csak együtt lesznek a jiivek. Amikor a „Szt. Antal“ kis harangot a torony ablakából lebukfenceltették, hát bizony a rózsafüzér idősebb asszonyai sírva fakadtak és mentek haza, mert ők ezt jó lélekkel nem nézhetik, hogy ezután a második harangot is, a Szt. Ferencet is csak úgy kiákoibolitsák szent helyéről, ahová 1834-ben felszentelve, felkoszoruzva, zsolozs- nák éneklése mellett lett felhúzva, hogy a békét hirdesse. De uram bocsájts — a Szt. Ferencet nem dobták le a toronyból, hanem egy nagy kalapáccsal verték ott helyben agyon. Ezt azután már nem hallgatták többé a rózsafüzérek sem, hanem ríva mentek haza, hogy mégis az útra felkoszoruzzák a kedves szt. harangokat. Ezután a második harang is leérkezett darabokra tördelve a toronyból, mindkét harang részeit megkoszorúzták, nemzetiszinü selyemszallagokkal díszített élővirág koszorúkkal a hajadonok, hogy úgy menjenek emberölő, békét hirdető és szerző utolsó utjokra. És ekkor odaállott szeretettg esperesünk teljes egyházi díszben és elbucsuztatta a két harangot úgy, hogy szem szárazon nem maradt és sirt bizony az ottlevő közönség apraja-nagyja, vallás- különbség nélkül ; — mert mindenkinek van vagy volt valakije a gyilkos háborúban. Ezután elindult a menet utcahosszat templomi zászlókkal, fehérbe öltözött iskolás leányok és nagyobb hajadonok soraival, elöl a megváltó keresztjével, hogy illő tisztelettel kisérjék ki őket a faluból, ahova annak idején pompával hozták be a harangokat; kikisérjék a Szt. Antal és Szt. Ferenc tiszteletére keresztelt harangokat, melyeket a békesség jjirdetése miatt neveztek el e szentekről; — de most embergyilkolás utján kell, hogy a békét szolgálják, — kell, hogy annyi könnyel előre megszentelt ágyú a békét szerezze meg hazánknak.
