Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-07-09 / 24. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. julius 9. Ballagj Aladár a „Száműzött Rákócziról“.* — Akadémiai felolvasás. — (Tizenötödik közlemény.) Hogy’ fér ez össze a latin tudománnyal, s általában a tudománnyal ? Hisztérikusnak tudnia kell, mi az az „időpont“ s azt mennyire tekintetbe (kell venni. „Latin tudás“ alatt mást értettek a Prayak és katonák, kik Pomey „'Syntavis ornatáját“ forgatták, hogy minél ékesebben írjanak és beszéljenek latinul; és mást az 1848 utáni nemzedék', mely többé nem ir és nem beszél s ennélfogva nem is gondolkodik latinul. Az a nyelv, mint tőlük idegen, immár csak a könnyen tévedő reflexió tárgya a fordításban. így’ esett, hogy Thaly, elmélyedve Rákóczi franciás korának emlékeibe, a francia „quatrevingt“ analógiájára, mely 4 X 20 = 80, a „sexdecimet“ 6x10 = 60-nak vette. S éppen tudása segédkezett ily elnézés létreho- zatában. Senki a világon nem ismerte úgy a Rá- kóczi-kor minden részletét, mint Thaly. Mikor a sexdecim-et olvasta, ezt ő igenis 60-nak nézte, mert biztos tudása szerint, legalább ennyi tagból állott Rákóczi udvara, aminthogy menten név szerint sorol föl, életrajzi adataival együtt, nem kevesebb mint 58 emigránst. Amit szerzőnk, szokott gunyoros modorában, ekként figuráz ki: Thaly — úgymond — „a sexdecium olvasásakor nem gondolhatott 16-rá; ez a szegénység nem illett volna fejedelme dicsőségéhez. Természetes, hogy 60 emigráns volt, kevesebb csak nem, de bizonyára több lehetett.“„Ezért csinált a többi, részben nem létező bujdosóból egész' bujdosó sereget.“(375. 1.) No hát, ez ha igaz, bármi okból történt légyen, evidens történethamisítás, amivel szerzőnk ismételve is megvádolja Thalyt: „Nem szólunk arról, — írja, — hogy az 58 ember közül egy csomó 'csak Rákóczi halála után jött Rodostóba, továbbá hogy nem egyről elegendő alap nélkül állítja Thaly a rodostói tartózkodást.“ (370. 1.) Csakhogy ilyen erős 'vádat, nem lehet ám egy „fölényes“ „nem szolunkkal“ elintézni! Kiváncsiak vagyunk annak az „egy csomó“ embernek és annak a „nem egy“ embernek kimutatására, aki szám szerint úgy 42 lehet, mert ennyit kell levonni az 58 ból, hogy 16 főre szálljon le Rákóczi környezete. Ki az a 42 ember ? Lássuk a medvét (ha lehet). Hol az az „egy csomó“ Thaly hamisította ember, s hogy hívták őket ? Erre pedig nemcsak Thaly emléke miatt lehetünk kiváncsiak, hanem azért is, mert úgy véljük, Rákóczi környezete nemcsak több „lehetett“ 16 embernél, amint szerzőnk gúnyolódik; hanem több volt 58- nál, meg több volt 60-nál is. Én ugyan s abban a helyzetben vagyok, hogy még azt a 60-at is nagyon, de nagyon fokozhatom. Gyűjteményemben van egy kiadatlan 1727-ki követjelentés a velencei állami levéltárból, melyben Dániel Doífin, a köztársaság konstantinápolyi követe jelentést tesz a szenátusnak, hogy meglátogatta Rákóczit Rodostóban, aki aki itt él — úgymond — „azon magyarjainak körülbelül 200 főnyi kíséretével, kik szerencséje hanyatlásakor sem hagyták őt el (col seguitó di circa dugento de’ sou Ung- heri, ehe non l’hano mai abbandomato nella decadenza di sua fortun.“ Hiába szeretné hát szerzőnk az általa mindig „koldusbotra jutott“ jelzővel emlegetett Rákóczit 16 főnyi udvar fejének föltüntetni; s hiába inti a világot, hogy „sexdecim“ miatt „Thaly Kálmán adatait a legnagyobb óvatossággal szabad felhasználni“ (370. 1.): mert ez az „egyetlenegy, de symptomatikus példája“ menthetetlenül csütörtököt mondott. Már most mi lesz Thaly Kálmánnal, ha az egyetlenegy példa füstbe ment? Mi lesz vele? Mesemodó-e, aminek a Száműzött Rákóczi cimü akadémiai kiadvány tartja, vagy történetiró, akit a Magyar Tudományos * Az egész cikksorozat megjelent a »Magyarországában. t Akadémia e címen méltatott nagy jutalmára!? Még pedig nem is olyan rég’, alig múlt hat esztendeje, most is életben levő öt hisztori- kus egyhangú véleménye alapján. Akkor még, 1909-ben, a bizottsági jelentés Írója, dr. Angyal Dávid, érdem gyanánt emelte ki az akadémia szirte előtt, hogy Thaly folytonos munkássága, úgyszólván tudós izgatása, menyit tett a „Rákóczi-kultusz erejének fokozására.“ — Most más szél fuj, tehát a tudomány köpönyege is megfordult. V A rehabilitáció. Szerzőnknek tudnia kell, hogy mindabban, ami az idegen udvar és a magyar nemzet közti viszonyra vonatkozik, minő szigorú kútfő-kritikát kell gyakorolnunk,, hogy csak megközelíthessük az igazságot. Még az országgyűlési akták is a legnagyobb vigyázattal használandók. Törvényeink nem fejezik ki híven a rendek végzéseit, mert az udvari kancellárián egész közönséges, mondhatni bevett szokás volt hogy szentesítésre fölterjesztett törvényeket önkényesen megmásították. Országos jelentőségűvé lett e részben az 1604-ki törvények meghamisittása, a XXII. t.-cikk önkényes becsuztatásával, ami mát oly durva merénylet volt s oly viszonyok közt követék el, hogy nem maradhatott titokban. De ha később nem is fordult elő ilyen fokú hamisítás: különböző betoldások, kihagyások sűrűn konstatálhatok az országgyűlési irományokban is, melyeket a personalisok és az itélőmesterek idomitgattak, helyesbítettek, aszerint, amint, a legfelsőbb kormányzat érdekei megkívánták. S szinte fölösleges külön kiemelnünk a sok kifogásolt, mágánlevelezésben leleplezett tömérdek jegy- zőkönyvhamisitást; mert a jegyzőkönyvek különben is, a dolog természeténél fogva, nem annyira a tiszta történelmi valóságot, mint inkább a többségi pártok felfogását tükrözik vissza. Ha a nyilvánosság aktái is ily képet mutatnak a hozzáértő előtt, hát még mit tárnak föl a diplomatiai akták, melyeket hivatalos titok hét pecsétje zárt el a nyilvánosság elől. Egy diplomatiai levéltár, amellett, hogy a közjó vagy az államfő érdekében tett hűséges szolgálatok emlékmúzeuma, egyúttal szinte olyan mint egy kiborított szemetesláda, melyben egymást érik a szennyira- tok, pletykamagazinok, hamisítványok, de- nunciatiók, kémjelentések. E közleményeket a gyakorlati politika ismeretes úgynevezett patkányai és konyhamalacai szolgáltatják, kiket az államférfiak néha faute és mieux, néha még akkor is alkalmaznak, mint ezt pl. Schwemer kimutatta Meternichről, mikor a maguk judiciumában bizakodva, úgy gondolják, hogy a sok hazugság közül ki tudják halászni a szemérnyi használható igazságot. Vájjon tekintetbe vette-e szerzőnk a hatalmi, főként absolut hatalmi érvényesüléssel járó eme veszedelmes útvesztőket, az átsá- gok, fogások és huncutságok eme labirintusait ? És ha, amint láttuk, megbízhatatlanság címén kíméletlenül paskolja Dangeut, Saussu- ret, Mikes Kelement, Thaly Kálmánt, e derék, beezületes embereket, kiket eddig hiteles tanuknak tartottunk: vájjon kiterjeszti e ezt az, ő szigorú kritikáját Rákóczinak azon kortársaira is, kikről aki ismeri őket, aligha állíthatna ki hasonló bizonyítványt? Ebbéli kérdésünkre azzal válaszoluuk, hogy ezennel bemutatjuk a nyilvánoság teljes kizárásával működött azon urakat, kiket szerzőnk hiteles tanuk gyanánt vonultat föl Rákóczi ellen. 1. Vetési László, világjáró kalandor, hol a maga neve, hol Pierre Müller és Miloffski álnév alatt; előbb a bajor választónál, majd XIV. Lajosnál Rákóczi ügyvivője. Éleseszü, furfangos diplomata és katona, de cégéres korhely, jellemtelen ember, akinek a Dárius kincse se lett volna elegendő. Szorultságában eladta magát, a Rákóczi által az ő hűségére bízott 236 darab diplomatiai aktával együtt Savoyai Eugenek. Rákóczihoz intézett saját leveleinek az eladott iratok közt levő nagyszámú másolatai, kétségtelen hamisítványok, azon egyszerű okból, mert 5 annak idején csak kivonatban másolta le az elküldőt leveleket, s ezekből koholt aztán, megváltozott -uj helyzetéhez alkalmazott színezéssel és betoldásokkal jobbára uj leveleket 1715-ben, amikor az üzletet szerencsésen megkötötte. Ugyanekkor emlékiratokat nyújtott át a császárnak, melyekben Rákóczit Bercsényivel együtt csak mint „roszhi- szemü, törvény- és esküszegő embereket“ tünteti fel, kik mindig csak „megánérdeküket hajhászták a közjó ürügye alatt“. Ettől fogva mint fizetett kém élte a világát, vagy mint szerzőnk mondja, — szokott kiméletességé- vel, egy immár gutgessinnt gavallérról lévén szó, — „Rákóczi és emberi megfigyelésével foglalkozott.“' (356. 1.) (Folyt, köv.) HETI HÍREK. ▼ ▼ T Kinevezés. Zala vármegye főispánja dr. Zomody József közjegyző-jelöltet közigazgatási gyakornokká nevezte ki. Gyüjtsünk a Csány-szoborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésünk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42588 K 22 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42588 K 72 f. Vörös-Kereszt egyleti évi gyűlés. A Magyar szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének zalaegerszegi fiókja rendes évi közgyűlését folyó 1916. évi junius 30-án délután 4 órakor Zalaegerszegen, a városháza nagytermében tartotta sipeki Balás Béla főispán elnökletével. Lapunk zártakor kapjuk a hirt, hogy a tisztviselőknek megadják a háborús évi segélyt — fizetésüknek 25, 30 és 35°/0-a erejéig. A XL, X., IX. osztályuaknak 35%, a a VIII., VII. osztályuaknak 30%» a felebb- valóknak 25%. Az iskolai értesítők közül eddig beérkezett : A zalaegerszegi áll. el. fiú — leány — olakülvárosi és a gazdasági ismétlő fiú és leányiskolák értesítője; közlik Novák Mihály és Tikk László ügyvezető igazgatók, összesen 1318 gyermeket tanított 27 tanerő. A Vörös-Kereszt Egyesület zalaegerszegi osztályának a vezetősége fölhasználva a Péter-Pál napi ünnepet, az egyesület részére filléres gyűjtést rendezett. Sok szép fehérruhás kisasszony ostromolta a járó-kelőket, s a kellemes ostromnak önkényt hódolva mindenki szívesen rakta obulusait a perselybe. Kavicsozzák a zalaegerszegi nagyutcát, amelyik a megyei közigazgatás keze alatt van. Hengerelnek, kavicsoznak ... Ha meghalok, ezt fogják a sírkövemre írni: Meghalt pozvai sárga kavicsban. Annyit emlegettem életemben a pozvai sárga kavicsot! Ez a Pozva község ugyanis itt van Zalaegerszeg mellett két kilométer távolságra. Halmai, hegyei csupa apró sárga kavicsból állanak. Tanácsoltam számtalanszor a hatóságoknak, hogy ebből hintsék meg a zalaegerszegi széles poros utcákat, nem lesz többet sem sár, sem por, s a szekér úgy guru’ rajta, úgy ? nem úgy, hanem kellemesebben, mint az aszfalt járdán. Szóbelileg feleltek is rá, hogy az kivihetetlen, mert teljesíthetetlen költségbe kerülne. Igen! a város határában levő két kilométeres pozvai sárga kavics behozhatatlan s a költsége kivihetetlen. Azonban a badacsonyi vagy sümegi hegyekből vásárolt s vasutakon, szekereken hordott bazalt kő fizethető. Mert evvel csinálják a zalaegerszegi nagyutcát. A követ áztatják, öntözik, gőzös henger nyomkodja füsttel, füttyel, síppal. Valamelyik utcsináló mérnöknek eszébe jutott talán száz évekkel ezelőtt már, jobban mondva rájött, hogy a szikla vagy bazalt kő igen erős. Tehát erős ut lesz belőle. Abban igaza van, hogy ez a kő erős, talán a gránitnál is erősebb. De annyi időn át nem tudták közvetlen tapasztalatból megtanulni, hogy ebből a legerősebb kőből lesz egyúttal a legrosszabb ut. Hallottak ugyan az emberek valamit harangozni arról, hogy a nyugati országokban is csinálnak
