Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-06-18 / 21. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. junius 18. Mindazt, ami Rákóczi korában Magyarországon és az emigrációban történt, szerzőnk ép úgy; mint fenntisztelt osztrák irók, csakis a császárság álláspontjáról nézi, semmi figyelemre nem méltatva a magyar alkotmányt. Az Einrichtungswerkekkel, a Carfákkal, a jure armorummal törvényeink ellenére föllépő despotismus ellen nincs egy szava. Széchenyi hiába-irta meg a, legragyogóbban, hogy a jure armorüm- es a jure naereditario-ország- lás összeférhetetlen : szerzőnk nem vesz róla tudomást. S fennen magasztalva a császárnak „őseitől örökölt hajthatatlaságát“ azzal szemben, kit „a magyar törvények lázadónak nyilvánítottak“ (42. 1), ezt a „szerencsétlenül járt felkelővezért“ (9. 1.), Rákóczit, egész müvén át szakadatlanul ostorozza, különösen négy elmen, melyekre százszor meg százszor, legtöbbször ugyanazon kárhoztató szavakkal, vissza-visszatér, mint a darázs a mézre. Ez a négy titulus exsecrandi: 1. az eskü szentsége; 2. a rendiség; 3. az emigráció; 4. Erdély birtoka körül forog. Rákóczinak mind a négy kérdésben, a tények bizonysága szerint, ethokratikus, ész- es természetszerű az álláspontja, mely mindig céltudatosan irányítja akaratát, cselekvését. Szerzőnk mind a négyből főbenjáró vádat kohol ellene. Lássuk tehát, hogy állunk velük, természetesen nemcsak a magunk szemével nézve, hanem tekintetbe véve azt is, miként nezte maga Rákóczi a maga dolgát, mik voltak indokai, minő sorozatban jelentkeztek azok előtte, s mit szólt hozzájok lelkiismerete, melyet mindig szorgosan megvizsgált, mielőtt hatá- - rozott volna. 1. Az eskü szentsége valóban alapdogmája Rákóczi egesz közéletének. A morális köte- j lezettsegekről általában aZ a felfogása, hogy | „ha azok megtartásáról van szó, a legnagyobb veszélytől sem szabad visszariadni (s’exposer j plutot aux derníers perils, que de manquer i aux engagements). Megvetendő eljárás — úgymond — mindig Ígérni es semmit meg nem tartani, holott eszélyesen kell ígérni és azt mindig meg kell tartani.“ Politikai szempontból magasztositania j kellett az eskü szentségét, mert az egész | magyar „alkotmánynak a királyi hitlevélre le- I tett eskü volt a legfőbb biztosítéka. „Hazánk edcfí^való fégyverre-kelései — úgymond — hqm .’qgyybbül származtatlak,, hanem, hbg£ az ausztriai ház uralkodásától f;ogvást egy király 'sem volt, akj törvényeinket megtartotta volna,“ Pedig Aíagyarofszágon király és hernzét egyaránt alattvalója kell, hogy legyen a törvénynek, melyét együttesen.7 hoznak; azért „a császár Magyarországnak kormápy- zásárui úgy gondolkozzék, mint Angliánál, ha a szabadságainkat megtartani kívánja, melyet ha megcselekszi; hasonló hűséget várhat némzetünktől.“ Látnivaló, hogy Rákóczi eszményképe az 1688-bari megvalósított angol- alkotmányos szabadság, s egész politikai programmj.a a királyi -eskü megtartásán sarkallik. Úgy, hogy amiért ő küzdött; hogy egy önnálló. nemzet félremagyaráz- hatatían alkotmánya azért alkotmány, hogy fünkóionáijon; ' hogy a törvény annyi, mint törvény és ", hogy azt meg keli tartani annak, aki szentesíti : voltakép nem annyira a politika, mint inkább a legközönségesebb józan ész katego-- riájába tartozik. Ennek tagadása az azonos- sági. elv (princípium identi tatis) tagadása, — egy, nem annyi, mint egy,- tíz, nem annyi, mint tiz — ami cfeak úgy íehetséges, ha a feje tetejére állítjuk'a logikát. 2. Lehetetlen küzdelem hőséként akarja bemutatni szerzőnk. Rákóczit, midőn'' az Európa-szerte múló-télben levő, vagy épen idejét múlt rendiség kizárólagos' bajnokául tünteti föl, kinek a központosító absolütis- mussal szemben tönkre : kellett mennie. Rákóczi azonban nem a rendiségért, hanem a közszabadsagert „küzdött. Nincs általánosabb, mindenkire kiterjedő szabadság, rtjirft a vallásszabadság.' S, Rákóczi ez.eszjirét ügyi képviselte, „hogy . küzdelmének nyel,cm'éve alatt vallási sérelem, vagy torzsalkodás egyáltalában nem volt, s léikében harcolt zászlai alatt mind az, Öt felekezet. Plébánosok és görög batykqk, , református és lutheránus prédikátorok, híveikkel együtt egyaránt csatlakoztak hozzá. De vele volt a jobbágy és a polgár, a köznemes és a főnemes is. Úgy, hogy mozgalmában nem a nyugateurópai hasonló küzdelmeknél érvényesülő merev rendiség, hanem az egész ország minden rendű lakosságának (regnicolae) akarategysége jelentkezett, ami siker esetén kétségkívül nem maradt volna megfelelő következmények nélkül. S végre, harmadik szempontból, bár határozott célja a nemzeti uralom (ethniarchia) megvalósítása volt, seregében a magyarral együtt küzdött a német, a tót, a ruthén, és a román, bizonyára azért, mert összes tetteiből türelem és méltányosság sugárzott s 'ezek zálogául az ország összes lakosai legelőször ő általa nyerték el lelkiismereti szabadságuk teljes élvezését. Seregéből csak a rác hiányzott, melyet mint vadonatúj telepitvényt épen a magyarság megbontására hozott az országba a császári uralom. Rákóczi küzdelmének tehát, az örökkévalóságba átmenő lényege nem az időhöz és helyhez kötött rendiség, hanem a nemzeti öncéluságnak, vagy politikai szóval a nemzeti önállóságnak megmentése. Ez pedig elpusztíthatatlan érzelem- és gondolatvilágot reprezentál, melyet le lehet verni, de amely az idők folyamán visszatér, vissza kell térnie, mig az a nemzet él. Mert az önelhatározás és önirányzás akarata: természetszerű, immanens alaptényezője minden nemzeti létnek. 3. Szerzőnk elkárhoztátja az emigratiót, mint állapotot. „Minden száműzött élete — úgymond — a köznek haszontalan, hisz a száműzetésnek megokolása éppen abban rejlik, hogy az otthoni uj rend a régi rend ; embereinek nem tudja többé hasznát venni , és eltávolításukkal kénytelen könnyíteni ; magán." (336. 1.). Valóban nagy politikai bölcsesség, melyből az következik, hogy mivel igazi ellenzéknek nem tudja se uj rend, se'semmiféle kormány „hasznát" venni", tehát verje ki az országból; megteheti, mert erősebb. Meg jobb példa, amit Voltaire elsősorban említ az ellenzéki szellem leküzdésére! „kezdjük — úgymond — a szultánon: az levágatja mindazoknak a fejét, akik nem tetszenek neki.“ Alapos módszer, mely lehetetlenit minden emigrációt és száműzetést. Mikor aztán, azt mondja szerzőnk; hogy az emigráció „hiábavaló erőlködés" (274; 1.) „hiábavaló semmittevés“ (274. 1.), „hiábavaló erőfeszítés“ (2 75. ’*•) $tb., akkor’még' valósággal Mettemichen is túltesz! Az m,ég óvakodott igy beszélni az emigratióról, friss emlékezetében lévén az a tengernyi royalista, aki a monatchicus.«elvet épen emigrálásával mentette meg. ' Historicusnak. azonban' tudnia kellene, hogy a legtöbb modern állam megalakulásának Európában előfeltétele. Amerikában alapja volt a politikai, vagy vallási meggyőződés oly hajthatatlansága, mely a nemzeteknek épen legjobbjait , vitte idegenbe, hogy vagy ott alapítsanak uj hazát' vagy a régit onnan segítsék uj éleire kelteni. „ 4. Rákóczi történelmi hivatottsága fejedelmi származásában gyökerezik, melyet igazi fejedelmi érzés, és gondolatvilág emelt. Ö Erdély fejedelemségét hitbizományul tekintette, melynek birtoka legfőbb biztositéka méltán „elárvultnak“ nevezett nemzete fennmaradásának. S épen legnagyobb ellenlábasával bizonyíthatom, hogy az akkori viszonyok között, mennyire helyesen Ítélte meg a helyzetet. Caraffa, a kor legeszesebb diplomatája, Lipot császárhoz intézett emlékiratában kétségbevonhatlan igazságnak mondja, hogy ■ „Erdély birtoka nélkül Magyarország le nem igázható. Ha Ő Felsége Erdélyben nem uralkodik, Magyarország pem hagy fel a reménnyel, hogy vélt szabadságát vissza fogja szerezni.“ (Folyt. köv. HETI HÍREK. ▼ V ▼ Szikszay Jenő 48. gyalogezredbeli főhadnagyot az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartásáért ismételi legfelsőbb dicsérő elismerésben részesítették. Gyújtsunk a Csány-szöborra! N. N. Zalaegerszeg . — K 50 f. Mai gyűjtésünk . . — K 50 f. Hozzáadva a múltkori 42585 K 70 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42586 K 20 f. Grész Elza kisasszony zongoratanár e hó 8-án fényesen sikerült zongoravizsgát tartott nagyszámú tanítványaival, szintén nagyszámú előkelő vendégsereg jelentétében. A vizsga valóságos hangverseny volt. Ballagi Aladár üdvözlése. írja a Magyar- ország: Alig van rá példa, hogy tudományos könyvet hazafias közvélemény oly meleg szeretettel fogadott volna, mint „Az igazi Rákóczit“, Ballagi Aladár nagyszabású munkáját, amely a fejedelmet teljes történelmi nagyságban állítja az olvasó elé és egyben meg nem támadható okiratokkal bizonyítja be hogy mindaz a támadás, amit történelmünk e fényes alakja ellen a történetiró mezébe öltözött bérencek intéztek, históriai alap nélkül való lelketlen hamisítások. Ez i teszi minden magyar érzésű'ember előtt még j becsesebbé az e melléktekintetek nélkül is rendkívül értékes müvet. A közvélemény „Az igazi Rákóczi“ mellett való megnyilatkozásának egyik lelkesítő példáját láttuk tegnap a függetlenségi és 48-as párt értekezletén, amelyen Sághy Gyula indítványára a párt elhatározta, hogy Ballagi Aladárt „Az igazi Rákóczi“ megjelenése alkalmából meleg elismeréssel üdvözli azon.nemcsak a magyar történelmi tudománynak, hanem az egész magyar nemzetnek tett hazafias szolgálatért, amellyel a nemzeti hagyományos kegyelet a nagy Rákóczi fejedelem iránt bő és alapos tudományos érvekkel nagyszámú hiteles eredeti okirattal hathatósan és nagy sikerrel megvédelmezte. Hogy ez a határozat az értekezleten jelenvoltak szivéből és leikéből fakadt, azt meg lehetett állapítani abból a kitörő lelkesedésből, amellyel a határozatot' meghozták. Ez egyúttal a bizonysága annak is, hogy a nemzet széles rétegei.megvetéssel utasítanak vissza minden olyan kísérletet, amelynek akár rejtett, akár bevallott célja: a nemzet nagyjainak kisebbítésével a nemzeti ideálokért való lelkesedés rendszeres sorvasztása és szerető megbecsüléssel Ölelik szivükre azokat, akik — mint most Ballagi — az említett sorvasztó kísérletek éllen öntudatunkat és önérzetünket becsületes, tudományos munkával vértezik. Papp Ferencre bizonyosan sokan emlékeznek még Zalában. Újra kellemetlen hirt ad róla az Estnek mai száma. Pesten történt, hogy a postahivatalokba jutott leányoknak valaki polgári iskolai bizonyítványokat hamisított, némi dijakért. „Az adatok alapján — folytátja Az Est tudósi-, tója — a rendőrség kinyomozta, hogy_ a bizonyitványhamisiiét Pápp Ferencnek .hívják, kolozsvári születésű 47 éves ügynök. Valamikor megyei tisztviselő volt s a múltja felettéb zavaros. 1904-ben lopásra való felbujtás miatt hat évi börtönre Ítélték el, (tudtunkkai 10 évire. Sz.) egy másik alkalommal ' pedig sikkasztásért két évi fegyházra. Papp Ferencnek a kolozsvári 'egyetemen szerzett államtudományi doktorátusa van. Papp a kihallgatásakor meg- valotta, hogy egy ismerős nyomdásznál 50 példányban polgári leányiskolái bizonyítványokat nyomatott és e hamis blankettákon kiállított bizonyítványokkal kereskedett. A hamis bizonyítványokat úgy használtaiéi csalásra, hogy a blankettátjikijállitotta, aztán közjegyzőnél hitelesített, másolatot készíttetett,, s a pályázók e hitelesített masoláí melléklésével nyújtották be folyamodásukat. Papp Ferencet letartóztatták’; á 'rénejőrség pedig megindította a vizsgálatot, hogy ^ főposta női alkalmazottjai közül kik még azok; akik ilyen’ bizonyítványok alapján jutottak álláshoz. hadisegéiy-pestabéíyegetj: v- ; ( * ' ' t .
