Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-01-23 / 3. szám

XVII. év Zalaegerszeg, 1916. január 23, 3. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4 04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 104 Egyes szám 8 fillér. . Szerkeszti: Z. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER HORVÁTH LAJOS Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u., 8. sz. ......................I LENGYEL FERENC, Munkatársak: j B0RBÉLY GyöRGY lap tulajdonos, kiadó. Vöröskereszt none járt a napokban Magyarországon, hogy meglátogassa a Magyarországba hozott orosz hadi foglyokat. Tehát orosz- országi vöröskereszt néne volt mind a három, mert valamint Magyarország­ból és Ausztriából három ilyen nagy­lelkű hölgy indult volt el a semleges dán bizottság kíséretében, hogy meg­látogassák az Oroszországban elhelye­zett magyar és osztrák katonákat: épugy onnan is három előkelő hölgy jött hozzánk ez igazán szivbéli, sőt hőslelkü missziónak a teljesítésére. Egyik nyilvánságosan is hercegi no, de mindnyájan ragaszkodnak ahhoz, hogy ők csak egyszerűen vörös­keresztes nénék. Szintén elsőrendű orosz hölgy a másik kettő is, amint a jelekből látható. Hárman három felé oszoltak az or­szágban. A Dunántúl jutott Romanova kisasszonynak. Három-három tagból álló küldöttség kísérte útjában Romanova keresztes nénét, a semleges Dániából hárman s a honi magyarok közül is hárman. A fővárosból egyenesen Zalába jöttek, először a zalaegerszegi nagy fogoly­tábor megtekintésére. Dr. Balás Béla főispán, aki ekkor épen Budapesten volt, a ritka vendégek fogadására haza­utazott s már a vonaton találkozva bemutatkoztak egymásnak. Romanova kisasszony, aki szárazán csak vörös­keresztes nénének óhajt neveztetni, igen érdekes alak. A komáromi állo­máson, mikor említik nnki, hogy itt érdekes vár van: Romanova tüntetőleg hátat fordít az ablaknak, hogy őt mitsem érdekli a várak állapota, ne­hogy valaki még esetleg kémnek gon­dolja, ő tisztán csak vöröskereszt néne. (Hát hiszen azt bátran megmondhatja otthon, hogy Komáromban jó várunk van: mig addig jőnének, addig sok „vörös ördög“-gel kellene megbirkóz- niok a keleti vöröskereszt néne test­véreinek. Sz.) Említett előtte a főispán magyar neveket, akik nagy utazásokat tettek főleg Keletre, a Kaukázusban és bel­jebb Ázsiában, Oroszországon keresz­tül. Némely tudósnak a nevére nem emlékszik a kisasszony, de amikor a Széchényi és főleg a Zichy nevet hallja, nagy érdeklődéssel fölrezzen: hiszen ő ismeri, ő tagja a vendéglátó családnak, ahol Sichy nagytisztelettel vendégül fogadtatott. S élénk érdek­lődéssel kérdezősködött a Gróf Zichy- ekről. Ha egyéb nem is, ez bizonyára nagy előkelőségre vall Romanova kis- asszonnynál. Dr. Balás Béla főispán kalauzolása mellett meglátogatták a zalaegerszegi fogolytábort, azután zalacsánban a Gróf Batthyány Pál kastélyában el­szállásolt tiszteket, ahol egy vezérkari ezredes, egy őrnagy, három százados és egy gárdista hadnagy van; azután a zalaszentgróti, Csáktornyái stb. tele­pekre mentek. A vármegye főispánjához már meg is jött a bizottságtól a hivatalos irat, mely a Zalamegyében elhelyezett orosz foglyokról kitünően megnyugtató véle­ménnyel van. Csak jó vélemény lehet abban az iratban. Pliszen mi, közönség, tudjuk jól, hogy nálunk Magyarországon jó dolga van még a foglyoknak is, kivált ha azok csak hadifoglyok. Jó dolguk van a. foglyoknak szana­szét mindenütt a országban, az egyes földműves házaknál elhelyezetteknek, ahol részint dédeigetésből, de mindenütt jó emberi érzésből túltesznek a ren­des kötelezettségeken. Jó sorsban vannak a zalaegerszegi fogolytáborban az oroszoknak: felügyelet mellett kijár az étkezésök, orosz és magyar orvosok vigyáznak az egészségükre, továbbá vízvezeték, csatornázás stb., nem ám úgy, mint a magyar városokban . . . De legjobb dolguk van természetesen azoknak a keveseknek, akik a zala- csányi kastélyba jutottak, akik a magyar lovagiasságot egy gróf Batthyánynak a házában élvezhetik. Romanova kisasszony megírja haza s el is mondja otthon, hogy eljött meglátogatni fogoly honfitársait és látta a magyar vendégszeretetet, a magyarok lelki műveltségét. Megírja és elmondja, hogy a magyarok végső lehelletig haragosan verekednek a háborúban, de békében a leglágyabb szivü népe a világnak. Megírja, hogy a magyar csak az ellenségnek ellensége. És, hogy akinek már nincs fegyvere, az többé nem ellenség. Ezt fogja megirni, mert ezt kell megírnia. B. Vitézségi érem-igazolványok. Gyakran szükségessé válik, hogy a vitézségi éremmel kitüntetett legénység az éremre való jogosult­ságát igazolja. Ezért tehát a legújabb ren­delkezések értelmében minden kitüntetésben részesült legénységi állományú egyént iga­zolvánnyal fognak ellátni. Harctéri levelak, i v ¥ Kedves Ernő (Martin tanár)! Lapodat megkaptam s örvendek, hogy jó egészségben vagy. Hámzm .óntól újra elvetett a sors. Mi most pihenőn vagyunk még rövid ideig, azután Isten tudja, megint hová ? talán a halál torkába? Bizony nem öröm ez, külö­nösen, ha egyeseknek örökké künt kell lenni a fronton. Nekem 16 hónapos kis leánykám van már, szaladni is tud és csak össze-vissza 10 napot láttam, akkor is már egy éves volt. Lontja (Leontin) is itt jár körülöttünk, ő proviant-officier a Divisiónál. Géza valahol az orosz mocsarak között van az erdőrenge­tegekben. írj, mert jól esik egy kis hazai le­vegő, hir, gondolat, érzés . . . ölel Sándorod (dr. Jung). Kedves Tanár Ur! A muszkáktól nem messze, tábori őrsön, egy jóképű fedezékben, finom kályha mellett (csak egy baja van, hogy annyira füstöl, hogy majd meghalunk és úgy nézünk ki, mint a sátoros cigányok), petróleumlámpa fényénél (ez mögen nagy szó a rokitnói mocsaraknál) ülünk és gondolkodunk, hogy tavaly ilyenkor még a vakációnak örültünk, most meg már harmadik hónapja elmúlik, hogy a harctéren vagyunk. Jó kis változás. Halotti csönd van az egész vonalon, szép, havas, csikorgó, hold­világos éjszaka csak neha-néha riaszt föl bennünket a muszka dum dumjának éles pattanása s ilyenkor egy-egy öreg csatár álmodozásából felriasztva megjegyzi, hogy: „máma későn hajt haza a kanász“. (T.-i. a muszka robbanó-golyó ép úgy pattanik, mint a kanászostor.) Mi már pár nappal előbb megkaptuk a kis Jézuska ajándékát: 20 fokos hideget és a muszkáktól egy pár finom cso­magolású „szeretet-adományt“. Ez, mielőtt át ér hozzánk, üdvözöl bennünket földre- fektető hangjával, azután a földre esve vagy már a levegőben csomagolását valami látha­tatlan kéz kibontja és nagy lármával, erő­szakosan szétosztja tartalmát szegény 20-asok közt. Máskülönben a muszka panyek jól ér­zik magukat, mert csendben vannak, úgy látszik, nagyon jó fölvételeik vannak. Nekünk sincs semmiben hiányunk, különösen nincs üvegdolgokban, mert a boguszlavkói üveg­gyár nagy raktárai ép födözékeink mögött vannak s onnét zabrálizhatunk, amennyi csak kell. A fizetést meg elhalasztjuk jobb időkre, mert gazdája annyira megbízott a magyar honvédségben, hogy itt hagyta nekünk s annyi hitelt csinálunk, amennyit akarunk. Kellemes újévet kíván k. Tanár urnák Fülöp Doifi, Dezső Béla.

Next

/
Thumbnails
Contents