Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-06-04 / 19. szám
2 MAGYAR PAIZS 1916. junius 4. Harctéri levelek, v v v Kedves Pajtás ! Kezdem megérteni, miért oly termékeny igy tavasszal a versirodalom. Még az ily vén csatár is neki buzdul az Írásnak, holott tizennyolc hó alatt ugyancsak elszoktam az írástól. Úgy látszik, mikor visszatér az élet a természetbe, az áldott napsugár felélénkíti az embert is. Felpezsdül újra az életkedv, dolgozik az ős ösztön, hogy maradjon valami emlék a távozó után, egy kis jel, hogy ő is volt valaha. Ismered' természetemet, mindig találok valami le- hangolót a vidámban s derűset a szomorúban. Valószínűleg ez az oka, hogy még itt is elkerüli figyelmemet, vagy legalább is nem ragadja meg kellőleg sem a komédia sem a tragédia. Inkább a drámai esetek kötnek le. Megpróbálok ezek közül egyet- kettőt feljegyezni. Parancsot kaptam, kilakoltatni a háznépet s a hajlékokat felgyújtani az erődvonal előtt. Keserves munka. Tiz-tizenkét ház lakójának sírását, rimánkodását hallgatni, mikor nem segíthetek, mikor magam is jobban szeretnék alkotni, mint rombolni. Meg kell lenni, egy óra múlva lobogva ég itt minden. Hajléktalanná válik sok család és a helyet, ahol kis életek kezdődtek s szűntek meg, nemsokára csak a meredező kémény jelzi, a családi életnek itt oly sűrűn található egyetlen emléke. És sírtak és csomagoltak s inig elgondolkodva néztem ezt a kis tragédiát, közeledik egy csinos rutén leány, kezében pohárral és tejes köcsöggel, sorba kínálja embereimet. Valahol az ő bátyja is a mi ruhánkat hordja. ❖ * * Erősen lőtte a várost az ellenség egész éjjel, sok szerencsétlenségről mesél pár hetes ismerősöm, egy helybeli kolléga. Menekül a lakosság, mert az ágyúgolyó ellen nem oltalmazhatja a védő sereg. Ez a törvényszéki elnök felesége, ez egy városi hivatalnok családja, ismerteti az elvo- nulókat társam. És én nem láttam mást, mint rendetlenül öltözött nőket, borzas fejjel, gombolatlan cipővel, magára dobott ruhával, egyik ágyneműt, másik tyúkot cipelt, vagy felpakolt gyerekkocsit tolt. A baj milyen egyformává teszi az embereket. * Fürödni voltam a dandár fürdőjében. Lenn is aludtam, de reggel 2 órakor útban vagyok vissza az állásba. Térdig gázolom a havat, lassú az előre jutás. Az ég tiszta, tele hintve ragyogó kincseivel. Olyan szép, békés téli kép. A végtelen hómezőben egyedül vagyok. Miért rontja meg ezt is az ember. Dörögnek az ágyuk, a levegő telve a repülő lövedék jajgatása, sírásával. Nyugodtan mehetek, gondolkodhatni. Most nem nekem szól a hangverseny. Valahol azonban nagyon meleg lehet. Két napra rá olvashattad a sürgönyt Uscieskó vitéz védelmezőihez címezve. * * ❖ Száz emberrel ásatom az új vonalat. Előttünk a védősereg, túl rajta az ellenfél. Éjjel van, nyugodtan dolgozhatunk. Egyszerre, mind a záporeső, potyog közénk a golyó. Száz emberem közül egy pillanat alatt egy maradt meg. A többi szétfutott. Mi ez? Gyávaság? Hiszen van köztük arany medáliás is, két óra hosszat egymaga tartott egy árkot, inig segítséget kapva, kiverte a muszkát. Nem gyávaság, észszerű belátása annak, hogy 200 lépésről nem, lehet asóval védekezni puska ellen. Megtaláltam valamennyit egy közeli ház udvarán, ahol krumplit főzettem részükre az éjszakára. * * Azt mondja a géppuska osztag egy legénye, fiatal sváb fiú, nem fél a golyótól, őt nem találja. Régen van kint, soha sem volt sémi baja. Ne beszélj bolondokat, szólok rá. De hadnagy úr, én nem félek tőle. Ne is félj, de a szád se járjon, hanem eredj a dolgodra. Este, csendes időnk van. Kimentek járőreink, igy vonalunkon egyetlen puskalövés sem hajiszik. Túloldalról is csak elvétve. Az őrök lépése tisztán kivehető. Amott kettő halkan beszélget. Bizonyosan az otthonról van szó. Az egyik a géppuska asztalról lógatja a lábát. Beszélgetnek a koromsötétben. Öt lépésre nem látni. Valahol eldördül egy fegyver, muszka figyelő lőtte bele az éjszakába s egy honvéd nem beszélget többé, lefordul az asztalról. Fejbe találta a golyó, ami nem is volt neki szánva. A kis géppuskás sváb fiú volt, többé már nem fogja a golyó. íj! Pótlást kaptunk. Most jöttek hazulról. Pár nappal ezelőtt még szívták az erős erdélyi levegőt. Sok van itt, aki szabadságát kivéve, a háború kezdetétől kint van. Semmi baja s az árokban, bújva bevonuló pótlás egy embere, nem ér a vonalba, srapnelgolyó fején találja. Még nem is látott fegyvei-es ellenséget, pár nappal ez előtt vígan taposta a honi földet. Igazán mindenki saját szerencséjének kovácsa? Julius vége felé éreztük, hogy beborul felettünk. Augusztus első napjaiban le is csapott a menykü. Feloszlott a társaság, kit erre, kit arra sodort a sorsa. Jó magam egy közös gyalogezredhez kerültem. Krajnaiak voltak, derék vitéz katonák, kedves úri emberek. Megtettek élelmezési tisztnek. No rossz dolgom nem volt s ha tőlem függ ma is köztük volnék. Jókor érkeztem, éppen nagy ebédre, évfordulót jubilált az ezred. Dehogy gondoltam én akkor, milyen feladat előtt állok én holnap. Tudvalevő, hogy az élelmezési tisztnek ló dukál s az is tudvalevő, hogy életemben soha lovon nem ültem. Én is kaptam lovat, én nem is kérdeztem minek az nekem, ők nem mondták hogyan kell reá ülni. Azt azonban mondták, hogy minden harmadik nap át kell lovagolnom az egyik ki különített zászlóaljhoz, megvizsgálni, hogy folynak ott a dolgok, nincs-e valamiben hiány. Nincs mit tenni, meg kell tanulni lovagolni. Sejtettem, hogy ez nem nehéz dolog, mert egyszer Czobor Matyi az én kedves otthoni szomszédom elmagyarázta ilyen formán. Belelépsz egyik oldalon a kengyelbe, veszel egy nagy svungot s akkor a másik oldalon lepottyansz. Ébből tudni fogod, hogy a svung ne legyen túl erős s igy a második próbánál felkerülsz a ló hátára s aztán megindítod. Ő is igy tanulta meg. No gondoltam, én okosabban csinálom. Mindjárt először veszem a kisebb svungot. Sajnos a ló, erős, magas állat volt, tekintettel arra, hogy akkorában 15—20 kilóval én is nehezebb voltam, no meg megállani sem akart. így hát váratlan akadályokra bukkantam, de azért harmadnap mégis megtettem a 12 kilométer utat, pedig a bolond muszka azt hitte, hogy egy generális halad az utón. Nem takarékoskodott a löveggel. Azóta sem hiszem, hogy valaha is muníció-hiányban szenvedett. Az ezreddel voltam a szerethi előnyomuláskor s néhány nap múlva részt vettem az erők átcsoportosításában is. Ekkoriban találkoztam volt tanítványommal Fimicscsel is,- aki valahol a Szereth partján alussza hősi álmát. Pár nappal előbb egy kis láncot adott át egyik barátjának, megszerzem s haza juttatom szülőinek. Itt esett el volt zászlóaljparancsnokom is, kivel együtt indultunk hazulról. * * Szeptember közepéig voltam a közösöknél. Éppem megtanultam lovagolni, annélkül, hogy leestem volna, amikor egyszerre kiemeltek a nyeregből. Az ezred az olasz harctérre ment, engem meg egy honvédezredhez tettek át. A leszállás elég nagy ívben történt. A nyeregből beleestem a lövészárokba, azóta sem tudok kikecmeregni belőle. Ott is úgy folyt az élet, mint itt, ezt már megirtani neked, a külömbség 600 lépés, t. i. itt annyival volt közelebb az ellenséges vonal, bár itt sincs 800-nál messzebb. Novemberben váltam el tőlük, én ide kerültem, ők meg nemsokára toporucznál pusztították a muszkát. így esett, hogy a harcok engem elkerültek, mindig másutt voltam, amikor az elhagyottak tüzbe kerültek. Ebből magyarázhatod első levelem ama kijelentését, hogy dacára az itt töltött 12 hónapnak harcban mégsem voltam. Hogy fölöttem srapnell robban, körülöttem gránát szántja a talajt s a levegőben apró darazsak zizegnek, ez megszokott dolog, ez nem harc. Még a munkában is ideig-óráig tart csak fenn bennünket. Ebből a sok irkafirkából csupán annyit vehetsz ki, hogy szép lassan fokozatosan jutottam előre, igaz hogy nagyon előre egész a határig, én meg azt szeretném kivenni, vájjon ha nem is egyszerre, de legalább ilyen fokozatosan haza kerülök-e, vagy jogosan danolgathatom Ma még piros élet, Holnap fehér álom . . . íjí :jc i’í Megint bolondul a muszka tüzérség, ugyancsak küldi a tábori csomagot. Kiszólok a legényemnek, ne mászkáljon ilyenkor, hanem igyekezzék fedél alá jutni. Nagyot csattanik s az orrom előtt vágódik a porba néhány töltelék golyó. Azt mondják senkinek sem történik baja, amig a neki szánt golyó el nem indul. Vájjon van-e praedestinatió? # £ Farkasszemet néz a két vonal, itt is, ott is emberek lesnek egymásra. Jaj annak, aki célt mutat. Pár száz lépéssel hátrább négy lóval szántja a zsíros földet a magyar. Csak az emberi életben találkoznak igy az elietétek ? Egész nap hallani a pacsirtát, fenn van a magasban, s még feljebb mél- tóságosan úszik a sas, nem egy, de egész csapat. Imre. HIVÁTÁLOS HIRDETMÉNYEK, A magyar királyi honvéd hadapródiskolákban az 1916 —1917. tanév kezdetén betöltendő helyekre pályázat hirdettetett. A feltételek a városházán (I. em., 2. sz. a.) a hivatalos órák alatt megtekinthetők. Zalaegerszeg, 1916 május 20-án. A m. kir. belügyminisztérium 9925—1916. számú körrendeleté alapján figyelmeztetem a közönséget, hogy a hadrakelt sereghez tartozó egyének a hadianyagból egyes csekély értékű és hadicélokra nem használható tárgyakat, elöljáró katonai parancsnokságuk Írásbeli engedélye alapján tulajdonul megszerezhetnek s azokat tovább is adhatják. A fölött, hogy a hadrakelt sereghez nem tartozó katonai, vagy polgári egyének megtarthatnak-e hadiemlékül egyes olyan tárgyakat, amelyek a hadrakelt sereghez tartozók, de az előbb emlitett engedéllyel nem rendelkező egyénektől kaptak, esetről-esetre a cs. és kir. hadügyminiszter határoz. Átengedés esetében erről a kérvényezőnek az illetékes katonai parancsnokság Írásbeli igazolványt állít ki. írásbeli igazolványnak a hiánya azzal a következménnyel járhat, hogy az illátő tárgyakat a hadügyi igazgatás birtokosuktól esetleg bevonhatja és ellenük a büntető eljárást téteti folyamatba. Zalaegerszeg, 1916 május 20-án. A m. kir. földmivelésügyi minisztériumnak 70300—VI. 2. 1916. számú rendelete folytán felhívom a gazdaközönséget, hogy a karté- kooy állatok (rovarok) és élősdi növények ellen való védekezésről a jelen rendkívüli viszonyok mellett, midőn a termelés lehető fokozása érdekében minden tényezőnejr vállvetve kell dolgozni, kiváló gondossággal intézkedjék. Nevezetesen a hernyóirtást minden birtokos különös figyelemmel hajtsa végre. A cserebogár, ha valahol fellép, szintén irtandó a már előzőleg ismertetett módon. A vértetü ellen való védekezésre szintén nagy súly fektetendő. A cukor és takarmányrépát pusztító lisztes
