Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-04-09 / 13. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 1916. április 9. 13. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4 0+ Féi évre K 2 04 Negyedre K 1 04 ff. «j »J: ' Egyes szám 8 fillér. . Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz. , , , í LENGYEL FERENC, Szerkeszti: Z. HORVATH LAJOS IV unkatarsak . j GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER Szikrák. Bajtársi szellem a mezőgazdaságban. Az anyagiakért túlhajtott küzdelem nagyon csökkentette az emberekben a szolidaritás érzését, a bajtársi szellemet. Azt hittük, hogy magunk is boldogulunk és sokkal többre jutunk ha a munkába csak a magunk erejét fektetjük s nem szorulunk máséra, aminek okvetlen következménye az, hogy néha a mi erőinket is kölcsön kellett adni másnak, esetleg szolgálatába állítani a közérdeknek. A mostani világháborúnak kellett eljönnie, hogy mindenki lássa, miszerint bajtársiasság nélkül keveset használ a nagy fizikai erő, a fokozott tudás. Mindezeknek csak akkor van értékük, ha azokat a közérdek javára és a közzel egyetértésben gyümölcsöztetjük. Sikert a mostani nagy küzdelmek idejében csakis a lángésznek fellobba- násai hoztak, ha egyénről van szó, máskülönben minden sikert az egyetértő közös munkának, egymás önzetlen, válvetett támogatásának lehet köszönni. Nagyon természetes, hogy a világháborúnak ezt a megbecsülhetetlen tanulságát le kellett vonnia azoknak is, akik a titáni küzdelemben a fronton belül vesznek részt. Amint tudjuk a háború végső sorsára kétségtelenül legnagyobb befolyással lesz a mező- gazdaság. A mezőgazdaság teljesítő képessége épp oly fontos a végső győzelemre, mint a katonák vitézsége s tervszerű munkája. Tudjuk viszont azt is, hogy a mezőgazdaság békeidejében igen jó melegágya volt az önzésnek és nagy mértékben nélkülözte a bajtársi szellemet, aminek meg is volt a rossz következménye, hiszen az összetartás hiánya miatt a mezőgazdaságjelentősége csakis az utolsó időkben tudott valamiképen kifejezésre jutni. Önként következik mindebből, hogy a háború tanulságakép az érdekelt tényezőknek gondoskodni kellett arról is, miszerint a mezőgazdaságban is teljes mértékben érvényre jusson ,a szolidaritás érzése a bajtársias szellem. Két kormányintézkedés van eddigelé ami e bajtársi szellem evolutiójának útját egyengeti. Egyiket a miniszter- tanács adta ki, a másikat a honvédelmi miniszter. Mind a két rendeletben nemcsak apellálnak a bajtársi szellemre, de egyúttal törvényes eszközökkel próbálják meg annak virulását elősegíteni. A kormányrendeletek ugyanis kötelességükké teszik nemcsak a polgári egyéneknek, hanem a mezőgazda- sági munkákra szabadságolt és fölmentett katonáknak is, hogy a saját földjük megművelése után tartoznak munkaerejüket és munkaeszközeiket válogatás nélkül mindazoknak rendelkezésére bocsátani, akiknek földje megmüveletlenül, termése betakaritat- lanul áll. Sok helyütt talán nem igen lesz szükség kényszerítő rendelkezésekre, mert mindig megvolt a bajtársi szellem. Igen sok faluban ambicionálták azt, hogy bevetetlen föld ne maradjon. Ilyen falvak boldogultak is leginkább. Most azonban nem csupán az ambíció kielégítéséről van szó, hanem a közérdek legmesszebbmenő istápolásáról. Ilyenkor teljes örömmel kell üdvözölni az olyan bölcs kormányintézkedéseket, amelyek kissé talán az egyén szabadakarat megnyirbálására vezetnek, de végeredményben a közérdek előmozdításán kivül olyan erényeket csöpögtelek az arra hajlandósággal bíró földművelő nép leikébe, amelyek ha önként fakadtak volna fel régebben, ma már a magyar mezőgazdaság teljesítő képessége kielégíthetne minden kívánságot. Nézzünk körül az egerszegi határban: látjuk, hogy az emberek, asszonyok csoportosan dolgoznak a földeken. Kisegítik egymást, mert csak úgy tudják megmunkálni a földet, mely kenyeret ád, élni enged. Soha ily kölcsönös megértés, bajtársi szellem: egymáson segítés nem volt a föld népe között, mint most, a rettentő háború idején. Az emberek oda adják egymásnak segítő, erős karjukat csak úgy, mint az igavonó állatjaikat. Látunk kicsiny és nagy lovakat párba fogva, párba nem illő igásokat a szekerek előtt. Ezek mind, mind a bajtársi szellemet hirdetik. Az itthoniak megértették a távoliak üzenetét: segítsétek meg egymást: győzni fogtok, mint ahogy mi győzünk az ellenségen, majd győzitek ti is, kevés karotokkal is, a munkát . . . Mag- és palántakiosztás a Balaton mellett. A Balatoni Szövetség ez évben is nagymennyiségű konyhakerti magot és palántát oszt ki a balatonmelléki kistermelők között. A magvakat a m. kir. földművelés- ügyi miniszter bocsátotta a szövetség rendelkezésére a kincstári birtokok magfeleslegéből. A palántákat a Somogykiliti-i minta- zöldségtermelőtelep termeli. Égő tűz az élet. Ezt a tüzet nemes anyag: az emberi lélek táplálja. A test csak zsarátnok ebben a tűzben. Érintésre pattanik ki belőle egy-egy szikra, mely pillanatnyira világit ugyan ; mégis fényt vet a tűz anyagára: a lélekre. Békességes időkben bőven termelték a kevesebb gonddal terhelt lelkek a világosságot adó szikrákat. Most, ezekben a vészterhes időkben is ki-ki csillanik a kisebb társaságok körében ez a szikra s mosolyt lop a szemlélők arcára. A mosoly csak az emberiség tulajdona. Az allat örömét üvöltéssel, játékos ugrándozással fejezi ki. Az ember arca az igazi öröm közepeit mosolyra derül. A mosoly véghetetlen jóságu lénnyé varázsolja az embert. A varázs hatalma alatt az ember színes, tiszta képet alkot a szikrafény mellett arról a lélekről, amelyből s amelyre a fény villant. Akaratom az, hogy a lelkekre világitó szikrákat esetről-esetre meg- rögzitem. Előfordul itt a jó pajtás megtréfá- lása, megjelenik itt a nyelvsajátság; helyet lel a nemzet s a faj iránti kötelességek fokozatos sürgetése. De mindegyik tárgy az emberszeretet magasztos érzésén átszűrve. Nevek azért nem kellenek ide, mert a nagy mindenségben úgyis név nélkül bolyongunk. Aki ezt a nézetet nem osztja meg velem, az menjen el a mai idők határjelzőjéhez: a tömegsírhoz. Szedje fel a kiásott rögöket és szerezzen arról bizonyosságot, hogy az a világosabb rög volt é Tóth Pál teste; avagy a sötétebbet, feketébbet hitták é ezelőtt rövid idővel Horváth Istvánnak! A bizonyosságról engem is győzzön meg, azután egy sor sem jelenik meg név nélkül a — Szikrákból . . . * A menetszázad. Csodás idők járnak mostanában. Ősz apák bajusztalan gyerekekkel egy sorban csinálják a történelmet. Vassal. Izomerővel. Nélkülözés közepett. Viharral dacolva. Hidegben dideregve. Otthon után vágyó lélekkel. Egy-egy parancsszó százezreket állít a megritkult sorokba . . . Pista pajtásunkat az iskola padjáról hívta el a parancsszó. Gondolhatják hát, hogy a férfi ékességről: a bajuszról, ő még csak . . . álmodbatik. Természetadta meztelenszáju a pajtás. Kész céltáblája az ingerlésnek. Béla, a társaság humoristája mesél : Tegnap alkonyaikor a felső templom előtt kullogó
