Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-04-02 / 12. szám
2 MAGYAR PAIZS A világnak, modor és elegantia dolgában, tanítómestere a fracia nemzet volt. S e nemzetnek több mint {élszázadon át első, irányadó képviselője ugyanazon a téren, maga a. király, maga XIV. Lajos. Azok, akik legjobban megfigyelték, kiemelik veleszületett udvariasságát s az emberekkel való érintkezésben a suum cuique művészetét. Sem azelőtt, sem azután soha fejedelem úgy nem tudott distingválni a kor, az érdem és a rang szerint, mint XIV. Lajos. Nagy emberismerete ezzel haiadt biztos nyomon Rákóczi szive felé, ezzel találta meg az odavezető utat s atyai jó barátként érintkezve vele, mint fejedelemtársával: lelke mélyéig érzett őszinte hódolatra s fiúi tisztelet és szeretetre indította azt. „Mivel — igy vall Rákóczi — a király és a vérbeli hercegek az engem megillető tisztelettel fogadtak, e tisztelet lépcsőjén való magasra emelkedésemnek szemlétele, megszerezte számomra a többiek becsülését, figyelmét, barátságát és jóindulatát, amihez a magam részéről szolgálatra kész nyájassággal és baráti érzülettel — működtem közre.“ Az ancien régime úri világa ez, melyben szerzőnk nem tud eligazodni. Mint egy par- ketre vetődött mesterlegény nézi rég letűnt kor udvari életének hiábavalóságait s kineveti Rákóczit, hogy mikor „kegyelemkenyéren él“, azt az embert „akinek szolgálatában tönkrement“, még tisztelni, sőt szeretni tudja. Az igaz, hogy a szerzőnk fajta modern materialista ilyen esetben más magatartást szokott tanúsítani; de szegény Rákóczi nem lehetett modern ember, mikor a XVII. században született és nem lehetett materialista, — mert az is születés dolga. ■* A francia élet további rajzában szerzőnk megemlékezik arról, hogy Saint-Simon szellemtelennek (de fort peu d’esprit) mondja Rákóczit. Ez igaz, ha az esprit-t „szellemnek“ vesszük. Csakhogy tudnunk kell, hogy Saint-Simon korában, a különben is lefordíthatatlan esprit, jelentésére nézve igen gyakran annyi, mint a semrpitmondás előkelő művészete (art de dire éiégarnment des riens), vagyis a francia nemzeti jellemben gyökerező és azért speciális francia, üres szellemeskedés és léha viccelődés (faire de 1 ’esprit) így aztán Saint-Simon tömérdek dicsérete között, melylyel Rákóczit valósággal elhalmozza, igen jól elhelyezhető, — teszem az „igen bölcs (trésage)“ mellett — hogy a fejedelem nem volt léha szellemeskedő; mig a mai értelemtelen vett „szellemtelen“, a sok dicséret között tisztára nonsens, amit az éles- eszü Saint-Simon klassikus jellemrajzában nem is mondhatott. Szerzőnk azonban tovább is firtatja a szellem kérdését. Nem azt emeli ki, hogy ha szellemnek fordítjuk az esprit-t, akkor Dan- geau Rákóczit nagyon szellemesnek (beau- coup d’esprit), vagy d’Andrezel fenkölt szel- lemnék (esprit sublime) nevezte: hanem látszólag elhárítva Saint-Simon megjegyzését, azon mesterkedik, hogy bebizonyítsa épen azt, ami ellen védelmezi, nagy szemforgatva, hősét. így penderedik elő a következő, nevezetes szentencia: „Rákóczit — úgymond — nyelvtudása is akadályozta a szellemes támadásokra való szellemes visszavágásban.“ (37. 1.) (Folyt, köv.) Mikről nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt-kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyzŐ bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznük a zalaegerszegi hősök emlékéről. Eddigi gyűjtésünk 269 K 37 f. Harctéri levelek, ▼ v v Kedves Tanár Ur ! Teljes eseménytelenségben, de azért kellemesen telik az idő s várjuk a muszkák bejelentett offenziváját alapos felkészültséggel. Jól kiépített állásunkban teljes kényelemmel rendezkedtünk be, hiánynak, nélkülözésnek se híre, se hamva. A jó menázsin kívül elegendő dohány, szalonna, vaj (Dániából) rum, bor, sör feledteti a harctér bajait, különösen pedig a hat hónap utáni szabadságolás. Gondolataink ma a március Idusát ünneplők között vannak és azoknál, kiknek szintén felbérelt ellensége volt az orosz. E szép lengyel művész-lapon fogadja kedves Tanár ur hazafias üdvözletemet. G. E. — Szól Sikota Ferencnek. — Dicsértesek az úr Jézus Kirsztus szent neve 1916 III—7 Tísztöletely Küldöm Soraimat Kedve Síkolyta úram Hálá Isten én megvág Egeség ben melet maganak is Kívánok az Istentőiy Világ hábúrúnak imár nem Lesz vége Míg einem veszik a földnek java népe Besorozták a tezen hét éves gyermekeket Besorózák el is viszik szegény öregeket Öt ven éves regúták nak nem volt bakrétajok Mégis majdnem valamennyi bevált katonának Demég ilen regútája nem volt az országnak Ötven éves embereket hogy besoroznának Hamajd ilen öregek nek a csatában kely meni orosz angaiy farnczíanak múszaj tönk re meni az funczut talían is majd futva meneküly Mind mast Rarancsínály meg Semísülyt A Világ hábúrúnak akor Lesz majdvége Ha majd ely vesz a földnek java népe Kik majd élet ben maradnak talán jabat érnek Hanem az a sak szép Lány ki hoz megy majd fér hez Most a románok kezdik az új duda nóttát Ők akarják ely dönteni egész világ sorsát De ha az ágyúk dörögnek eldobják a dudát futva meneküly ely hagya az írhaját Ezel bézárom Levelemet Maradok Tísztöletely Kedves Sikolta úram Varga Ferenc. A rendőrségen át az ügyészségre. Farkas Lajosné helybeli lakos panaszt tett a rendőrségen, hogy 10-én lakásáról nagykendőjét valaki ellopta. A rendőrség a tettest özv. Magyar Jánosné helynélküli cseléd személyében kinyomozta, ki lopás miatt már több ízben állott eljárás alatt. * 1915 december óta Zalaegerszegen napirenden volt a szerszám- és lópokróclopás. Faragó Bélánénak lakattal bezárt istállójából 1 pár lószerszám, í lópokróc tartóláhcokkal; Böröndi Jánostól 1 pár lószerszám; Zimics Ferencnétől 1 pár teljes lószerszám; Grosz Győzőtől 1 egyes lószerszám; Gutmann Árontol 1 pár lópokróc; Szökrönyös Józseftől 3 darab iópokróc; Szabados Jánosnétól 2 darab lópokróc és Goldgruber Adolftól 2 pár lószerszám veszett el. A tettest azonban hosszú időn át nem sikerült kinyomozni, mig végre f. hó 11-én Bogárdi Ferenc közhuszár személyében kézrekerült, amint az egyik ellopott lószerszámot zsákba rejtve a városból ki akarta vinni. Kihallgatás során beismerte a lopásokat és előadta, hogy az ellopott tárgyakat vidéken, környékbeli falukban adta el. Mivel az orgazdákat megnevezni nem tudta, a rendőrség a huszárral együtt Ságod, Zalaszentiván és Szepetk községekben is nyomozást tartott, ahol az ellopott szerszámokat és pokrócokat Beke Mihály, Madzag István ságodi, Kelemen István és Németh Sándor Zalaszentiváni, valamint Divold János szepetki lakosoknál föltalálta, lefoglalta és visszaszállította Zalaegerszegre. Az összes ellopott tárgyak, melyeknek értéke 800 koronát tett ki, megkerültek. Az elfogott huszárt a rendőrség átadta a katonai hatóságnak, a többiek ellen pedig megtette a feljelentést az ügyészségnél. * Schwarcz Jolán felír ónő feljelentést tett a rendőrségen, hogy utazókosarát feltörték és abból az összes ruháját ellopták. A nyomozás során megállapitást nyert, hogy Lehner Mária pincérnő követte el a lopást, aki a Göndöcs-féle vendéglőben volt alkalmazásban és Schwarcz Jolán gummiköpenyében utazott el Nagykanizsára, ahol egy nyilvános üzletbe lépett be. A rendőrség visszakisérie, az ellopott ruhaneműket nála megtalálta és mivel a lopást beismerte, letartóztatás után átadta a kir. ügyészségnek. * Az öngyilkossá lett Josefert Ignác hátrahagyott levelében azt említette, hogy része volt egy magzatelhajtásban és miután a lelki- ismeretfurdaiásokat nem bírja ki, inkább a halált választja. A nyomozás során beigazo- lást nyert, hogy Josefertnek hosszabb idő óta viszonya volt Rinkó Mária cseléddel, aki Breisach Sámueiéknél szolgált. A leány beismerte, hogy a viszonynak következményei lettek és hogy a kellemetlenségektől szabaduljon, egyik helybeli szülésznő segítségével a magzatot elhajtotta. A terhelő adatok alapján Rinkó Máriát a gyanúsított szülésznővel együtt letartóztatta és átadta a kir. ügyészségnek. __________ 1916. április 2. HE TI HÍREK. V ¥ ¥ Pásztor Imre tanár immár a harmadik 10 koronát küldi a lövészárokból. Az első 10 koronát a zalaegerszegi meghaltak emlékére; ez a lapunkban gyűjtött Paslek — gróf Batthyány Pálné féle adakozások között van; a másik 10 koronát a gimnázium elesettéinek emlékére küldötte s ezt átadtuk Medgyesi Lajos igazgatónak, aki gondoskodni fog a továbbiakról is, amint már ezeket annak idején föl is jegyeztük. Most a harmadik 10 koronát a diákok ösztönzésére küldötte versenydijul annak a számára, amelyik legtalálóbb emléksort ir versben vagy prózában elesett katonáink emlékére. Ezt a 10 koronát átadtuk Suszter Oszkár tanárnak, az ifjúsági önképző kör vezetőjének. — A jövő számban közlendő érdekes szép levelére felhívjuk közönségünk figyelmét. Gyüjísünk a Csány-szoborra! Zal&v ár megye törvény- hatósága Zalaegerszeg 500 K — f. Mai gyűjtésűnk . . 500 K — f. Hozzáadva a múltkori 42078 K 50 f. összeghez, a Magyar Paizs gyűjtése máig 42578 K 50 f. * A múlt héten szépen gyarapítottuk alapunkat a kamattal, ma pedig 500 koronával erősítjük megint. Ez az 500 korona azt jelenti, hogy Zala- vármegye közönsége 1907-ben megszavazott a Csány-szoborra 5000 koronát, úgy, hogy évenként adja ki
