Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-01-16 / 2. szám

Zalaegerszeg, 1916. január 16. 2. szám XVII. év Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2'04 Negyedre K 104 Egyes szám' 8 fillér. Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal: Wlassics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak : í LENGYEL FERENjC, 1 BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER A szántóföld részint a kevés ember miatt, részint a rósz időjárás miatt némely helyeken szántatlan-vetetlen maradt. De ha rósz ősz volt, lesz még tavasz, lesz még nyár. Az őszi vetést tehát sok helyen pótolni kell tavaszi vetéssel. A tavaszi gabona valamivel kevesebb értékű az őszinél. Sőt van az őszi búzával egyenlő értékű tavaszbuza is és a kormány ennek a vetésére serkenti az embere­ket s gondoskodik is kellő magról, ahová ez nem juthat, a többi tavaszi­akkal kell pótolni. A fődolog az, hogy műveletlenül és gyümölcsözetlenül ne maradjon egy talpalatnyi föld se, akár őszi, akár tavaszi termésről van szó, akár búzá­ról, akár zöldségről van szó. Ez volt a jelszó a háború elején. De legyen jelszó ez háborúban, békében egyaránt. Békében is erény a szorgalom és munka s békében is jó, ha van mit ennie az embernek. Akadályos kérdés, hogy megvan-é erre a lehetőség? Hát megvan. Megvan, mert a szor­galmat, a törekvést csak meg kell fokozni s az itthonmaradt kevésszámú dolgos ember pótolja a hiányzókat, aminthogy szép példáját láthattuk is ennek, szép határainkon asszonyok és gyermekek, bár néha könnyes szemmel, de kitartó, lelkes erővel szántanak és vetnek. És ha nem győznék, ha lelkes ki­tartósságuk mellett sem győznék ezt: nó, hát akkor sem szabad a magyar földnek gyümölcsözetlenül maradnia. A kenyér ad életet, erőt és egész­séget. Csak okszerű intézkedés kell. Mert van, aki hiányzó^ dolgainkat pótolja. Vannak elegen. Épen annyian vannak jelen, mint a hiányzók száma. Föl is használjuk itt-ott az orosz és szerb foglyokat egyes, szórványos esetekben, néha csak luxusszerüleg és az ők önkéntességük szerint. Ám állami érdekben, kivétel nélkül mindeniknek az erejét föl kellene hasz­nálni elsősorban a kenyértermelés kö­rül. Mert ez az első. S valószínűleg még ők is esznek belőle a ma szántott földből. Hátha nem akarjuk hivott vendé­gekként kényeztetni és ápolni: akkor azt a tisztességes munkát elvégeztet­hetjük velők, amit mi magunk is vég­zünk; ha pedig kényeztetni és ápolni akarjuk: akkor még inkább kezökbe adhatjuk a munkát, mert egészségesebb dolog és nagyobb boldogság a szabad levegőn dolgozni, mint renyhe módon rabságban ülni. Summa summarum bűnös könnyel­műség és nagy ügyefogyottság volna tőlünk, ha egy talpalattnyi földünk is műveletlenül maradna. ____ Ki nyeri meg a háborút? Az emberiség nagy kárára jelenleg folyó világháborút tudvalevőleg Anglia indította gazdasági rivalitás alapján. Az angol kor­mánynak egyik tagja, Grey volt külügy­miniszter annak idején kijelentette, hogy. „a háborút az nyeri meg, aki az utolsó milliár- dot tudja előteremteni“. Bátran mondhatta ezt' a régebben folyt háborúk tanúságai alapján. A tapasztalat azonban időközben más axiómára vezetett bennünket. Ostwald, a. né­metek hires természettudós-filozófusa mondta ki először: ,,A hábony a magasabb rendű szervezet fogja megnyerni“. Úgy véljük, hogy Ostvvaldnak van igaza, annál is inkább, mert az előretörő magasabb rendű szervezethez hozzátartozik a háború pénzügyeinek rendezése, vagyis az, amit Grey mondott. Ez azonban csak egy — bár igen fontos — részlete a tökéletes szervezet­nek. Valóban úgy áll a dolog a mai hábo­rúban, amely milliókra terjedő hadseregeket mozgósitott, hogy előre jól megfontolt és megalapozott szervezet nélkül azt a siker kilátásával nem folytathatni. Vájjon, hogy lássuk el az óriási hadsere­geket ruházattal, élelmiszerrel, fegyverrel, munícióval, egészségügyi dolgokkal, orvos- ságos és kötözőszerekkel; miként teremtsük elő a sikeres hadviselésnél oly nagyiontos- ságu legkülönfélébb közlekedési eszközök tömegét, ha ennek szervezetét már jóelőre nem készítettük? ­De nemcsak a harctéren álló hadsereg szükségleteinek födözésére szabad gondol­nunk, hanem az otthon maradt polgárok és családok legkülönfélébb szükségleteire is már jóeleve figyelemmel kell lennünk. Ha az or­szágban visszamaradt polgárság bármely irányban hiányt szenved, ez megbosszulja magát a harctéren is. Hiszen az otthonmara­dottak is harcosok, amennyiben a csatavo­nalban álló hadsereg szükségleteiről tartoz­nak gondoskodni. Nyersanyag vagy hitel hiányában pedig ezek nem képesek ezeket a szükségleteket előteremteni és nem tudják az állammal szemben egyéb polgári kötelessé­geiket sem teljesíteni. De vájjon mily vissza­hatással volna is az, ha az ellenséggel szem­ben álló harcos otthonról esetleg következe­tesen arról értesül, hogy agg szülője vagy családja anyagi szükségben szenved? Megértjük ezekből, hogy minden háborút viselő, állam nemcsak a hadsereget, hanem ezzel pármuzamosan az államot még gazda­ságilag is tartozik szervezni. Másszóval: a hadsereg mobilizációján kívül még háború esetére szóló gazdasági mobilizáció tervét is el kell készíteni, hogy a háborút a győzelem reményével megindíthassuk és folytathassuk. Harctéri levelek, (Folytatás.) Standort, 1915 dec. 20. Már-már örültünk, hogy szép száraz tél lesz ismét és hozzá is fogtunk a fakorcso­lyák készítéséhez, de megint tavasz lett, fel­olvadt a jég, mely a front mögött terült el. Egyébként kellemes egyformaságban telik egyik nap úgy, mint a másik. Ünnepnapokon céllövő-versenyt rendezünk s dicsőség mel­lett cigaretta is jut a győztesnek. A napok­ban egy eleven őz volt a céltábla, mely a drótakadályok előtt szaladgált. A tüzérség kergette ki a közeli erdőből és volt izgalmas lövöldözés rája. Természetesen a mi vitéz századunk terítette le a gyönyörű állatot. A szomszéd század váltig erősiti, hogy az ő golyója talált s követeli magának az őzet. De nem azért baka a baka, hogy ami egy­szer a kezében van, kiengedje s igy mi esz- szük az őzet, a bőrét azonban a szomszéd kapta. Nagy bőség van mostanában a fronton. Esténgént kocsiszám jön a csomag — az ünnepekre s van öröm ilyenkor. Ha vala­mire volna még szükségünk, megszereziiet- jük a közeli faluban levő kantintban, mely­ben katonák a segédek s a nyereség jóté­kony célra megy. Emlitésreméltó a fronton levő katonák nyelve, beszédjük módja. A katonaság ugyanis megtanulta a civil­lakók nyelvéből a gyakran előforduló sza­vakat, kifejezéseket s először tréfából, majd pedig szokásból használja őket beszédjében. A zalai bakák például megfordultak Orosz- Lengyelországban és Galicziában; sokat meg­tanultak a „polák“-ok nyelvéből, ugyannyira, hogy csak bámul az, aki először hallja a bakáknak orosz-lengyel nyelvtudományát. Ezenkívül a közös baka, aki békében is nagyra volt német-tudásával, most még töb­bet tanult a sógor nyelvéből. Természetesen, ezeket is magyar hangzású szavakká csiszolja a nyelvlustaság, vagy inkább a nyelv szelleme. így pl. a futóárok (Laufgrabe) lábgrábti a göcseji fiúnak, a lőrés (Schiescharte) sű- sarti, az előőrs (Vorpost) korcliposzt ő előtte. A támaszpontot (Stüccpunkt) tücpontnak mondja, az edényt pedig, amelyben a mená- zsit szállítják a Stellungba, kokkiszlinek (Kochkissen) hívja, a világító-rakétát (Leich- rakete) lejtrakétának, a Feldwachét föLvár- tának és végül a Hilfsplatzot hirsplaccnak ejti ki. Ehhez járul a fentebb említett orosz-lengyel tudomány. A kenyeret nem is említik itt másképen, mint kleba, a vizet vodának hívják; szerezni, foglalni annyit tesz: zabrálizni. Szól az egyik baka: Van most all esz doszt a (bőven), kleba, vutki, flejs, kartofli, olykor akad egy kis jajkó (tojás), mléko (tej) és maszla (vaj) is. Nem adunk a panyera, ha mondja: nyima nyic secko zabrali moskali vojáki (nincs semmi, mindent elvittek a muszka katonák). Felel a másik : most dobzse, gudisz (gut isi), de Kárpátokban nyima, hanem zsimnn (hi­deg) az doszta.

Next

/
Thumbnails
Contents