Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-03-05 / 8. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 1916. március 5. 8. szám Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVATH LAJOS , í LENGYEL FERENC, Munkatársak: { BORB£Ly gyCrgy lap tulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER A szervezeti fogyasztók győzelme. Egy hatalmas, győzelmekkel teljes előnyomulásnak a képe tükröződik vissza abból az évi jelentésből, amelyet az ország legnagyobb fogyasztási szövetkezetének, a „Hangyádnak igazgatósága tesz közzé múlt évi munkásságának beszámolójaként. A háború alapjaiban megrázta, sőt felforgatta egész közgazdasági életünket, nincs egyetlen közgazdasági vállalat sem, amelyik meg ne érezte volna a háborút. Ámde szinte csudálatos, hogy az altruisztikus vállalatoknak nem mint hitték ártott, hanem ellenkezőleg, használt a háború tisztitó tüze. Csak az első napokban volt a háborúnak földrengésszerű hatása. Ekkor a cseréplábakon nyugvó gazdasági vállalatok egymásután romba is dőltek. A szövetkezetek szilárdul összerótt kőfala ki- álta a földrengést, sőt ezeket a falakat összetartó erkölcsi erő mintha megnagyobbodott volna. A szövetkezetek ma szilárdabbak, mint valaha. Beszéljenek erről a számadatok, melyeket a „Hangya“ évi jelentéséből veszünk elő. A „Hangya“ múlt évi áruforgalma meghaladta a 46 millió koronát. Az előző évben még csak 30 millió volt a forgalom. Az emelkedés tehát több mint 50 százalékos. Ott, ahol a Szereth vize . . . Irta: Gerencsér Anna. Ott, ahol a Szereth vize sírva mossa a csernovitzi hegyek alját, bennt a fenyők között, a kevésbbé letaposott ösvényen találta meg Ilia, a molnár leánya Gyimess Bandit, a 19-ik honvédhuszárezred népszerű főhadnagyát. A nagy csernovitzi ütközet színhelye jó félóra járásnyira van ide, hogyan kerülhetett tehát ide ? Halálosan sápadt arcával, szederjes ajkaival ráborult a földre, mintha utolsó csókját, melyben bennt zokogott az élet végtelen szeretete, neki szánta volna s az a mohos, gyepszőnyeges puhaföld, olyan szívesen hívta, csalogatta oda a kebelére . . . A lány meglepetten állt meg a halott mellett. Hogyan került ide? mondá hangosan, saját magának. A halottnak látszó magyar katona egy kicsit megmozdult. Ilia ijedten ugrott el mellőle. Hiszen még él ! — mondá meglepetve. — Majd neki bátorodva újra vissza ment a magyar katonához. Domnule, tiszt ur! szólitá meg s egészen lehajolt hozzá. De a katona meg sem mozdult. Domnule, tiszt ur!! kiáltá hangosan s az erdős, sziklás hegyek százszorosán adták a visszhangot. De a katona nem mozdult meg többé. A leány már elhitte, hogy csalódott az imént, mert az a katona nem kel fel többé, hiszen Imponáló szám ez, ami csak annak a jele, hogy a fogyasztóközönség levonta a nehéz idők tanulságait s a szövetkezetek falain belül megnövekedett az összetartás, az egyetértés. Pedig a Hangyának nem kis akadályokkal kellett megküzdenie, hogy üzleti fölényét megőrizhesse. Küzdött mint a többi kereskedő az árubeszerzés, az áruszállítás nehézségeivel. Tisztviselőinek nagyrésze — kereken 221 ember — hadba vonult. Ugyanez történt a kötelékébe tartozó falusi szövetkezetek számos vezetőjével. Az itthon maradottak azonban nem csüggedtek és elvégezték a távollevők munkáját is. Az északi vármegyékben levő néhány szövetkezetei a hadviselés is érintette, azonban mind e bajokon keresztülgázoltak a szervezett fogyasz-r tók s az eredmény az, hogy Magyar- ország egyik legnagyobb szövetkezete, a Hangya, szinte szárnyaló emelkedést tüntet fel. A jelentés részieresen felsorolja, hogy a szövetkezet vezetői mivel ellensúlyozták a háború okozta nehézségeket. Tanulságos olvasmány ez minden érdeklődőnek. Kitűnik a többek között, hogy a szervezettség nemcsak erőssé, de ötletessé és találékonynyá is teszi az embereket. Érdekes ezenkívül a jelentésben az, amely a Hangya háborús jótékonyságáról számol be. A szövetkezeti fillérekből mindig jut bőven jótékonycélra is. A jelentés egyrészét a jövendő tervek körvonalozása képezi. A fogyasztás nag}^arányu emelkedése szinte természetszerűleg készteti a Hangyát a termelés felkarolására. Gyárakra van szüksége a Hangya köré csoportosuló fogyasztóknak, hogy a gyártási haszon is a fogyasztóké maradjon s a gyárak meg is lesznek, mihelyt az idő kissé tisztulni kezd, ami ismét csak azt bizonyítja, hogy a szövetkezetekben rejlő erő nemcsak kereskedelmi téren, de itt is tud hasznára lenni a közgazdasági előrehaladásnak. A szervezett fogyasztók csatája a múlt évben is győzelmes volt tehát. Okulhat belőle az egész ország népe, de okulhatnak különösen a szövetkezeti ügy ellenségei, akiknek végre is be kell látniok, hogy olyan mozgalmat, amelynek erkölcsi alapja van, megakasztani nem lehet. J. D. Mikről neüi szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi V örös-Kereszt-kórházról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznük a zalaegerszegi hősök emlékéről. Eddigi gyűjtésűnk 269 K 37 f. kiszenvedett, halott . . . Felvette az előbb ledobott kendőjét és elindult az ösvényen. De előbb keresztet vetett a halottra. A domnu Zein adjon neked nyugalmat tiszt ur! — susogá csendesen, áhítattal. S amint ott ment a girbe görbe, meredek ösvényen, lelkében egy hang szólalt meg: Nem halt meg, él! — Él, él, él! susogák feléje a sötétzöld fenyők. Ilia megállt. Gyönyörűen szabályos kis fejét lehajtotta és gondolkozott. — Igazán, lehetséges-e? Hiszen az imént, amikor szóltam neki meg sem mozdult. De azért megfordult. Zerge könnyűséggel ugorva át az akadályokat, futott vissza a magyar katonához. Kibontott fekete haja hullámos fürtökben omlott le fejéről, két oldalon keblecskéjére borulva eltakarta ezüst pénzekkel borított, szoborszerü kebelének izgatott pihegését. Gyönyörű, barna arcbőrére kevés kis pirosság lopódzott s szemei, melyek úgy ragyogtak, mint a román éjek legviláglóbb csillagai, nedves fényben égtek, mikor egészen odatérdelt a magyar katona mellé. Fülét rányomta a hátára s a szive feletti tájon feszülten hallgatódzott, hogy dobog-e még a szive? Halkan... lassan dobogott . . . Él! kiáltá felugorva s futott ki az erdőből, keresztül a Szereth hidján. A túlsó parton régi, rozzant, fenyőgerendákból összetákolt malom állt csendesen. Zihálva rúgta be a malom ajtaját. Atyám, — szólt szaggatottan, a futástól fulladozva — ott fennt az ösvényen találtam egy katonát, egy magyar katonát. Folyik a vére, de él meg, dobog a szive. Atyám, hozzuk ide a malomba s gyönyörű fekete szemeivel könyörögve nézett a molnárra. Tácse! hallgas Ilia, — kiálltott mérgesen. — Te azt nem tudod, hogy minden magyar halálos ellensége a románoknak. De atyám, — szólt rimánkodva Ilia — hiszen 5 sebesült, tehetetlen, ő nem lehet ellensége a románoknak. Én fogom ápolni atyám, csak hozzuk ide. S már átkarolta az öreg nyakát s az nem birt többé ellent mondani. Apuskám, te édes, aranyos apuskám, be jó vagy te! — s körültáncolta a szegényes, de tiszta szobát. Édes kis fehér galambom, — mondá halkan, könnyes szemmel az öreg, — volna-e valami, amit meg nem tennék a te kedvedért ? Ilia — mondá félre fordulva, — keresd hát elő a nagy saroglyát. Egy perc múlva már hozta Ilia. — Siess atyám! — kiálltott be és hozd a te nagy kabátodat is 1 Egy negyedóra múlva már behozták a malomba Gyimess Bandit. Az öreg molnár, mint hires kuruzsló, ügyesen bekötötte a tiszt balkara két nagy sebét s gyógyfüveket rakott a csípőn felü'i vágásra. Ilia erősítőt hozott s cseppenkint öntötte a katona lázas homlokára a hideg vizes ruhát. (Folyt, köv.)
