Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)
1916-02-20 / 6. szám
XVII. év Zalaegerszeg, 1916. február 20. 6. szám Előfizetési ár: Egy évre K 4'04 Fél évre K 2‘04 Negyedre K 1'04 Egyes szám 8 fillér. . Hirdetések dija megegyezés szerint. Nyilttér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlassics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS Munkatársak: MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER LENGYEL FERENC, BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. Jön a rézgálic. A szőlőtermelés terén a nélkülözhetetlen gálic okoz a termelőknek rettenetes gondot. A múlt évben is rengeteg szőlők mentek tönkre, mert vagy nem kaptunk gálicot, vagy pedig azt a nevetséges csekély mennyiséget is a bajok fellépése után, későn osztották ki, holott a gálic a gazdasági egylet kapuja alatt volt. A hivatalos lap már közölte, hogy a gálic március hónapban kiosztásra kerül csekély három korona árért. A minisztérium intézkedése igen helyes, mert belátták azt, hogy a múlt évben a késedelem következtében milliókra menő károkat szenvedtek a termelők. Örömmel vesszük tudomásul, hogy a gálic a minisztérium bölcs előrelátó gondoskodása révén megjön. Nagyon helyes a rendeletnek az a része, melyben a gálic terület arányában lesz felosztva, miáltal^tán a múlt évi eset elkerülhető lesz, hogy azok a nagy- birtokos urak, kiknek csak mezei gazdaságuk nagy, de szőlőjük kicsiny, azok hordószámra kaptak gálicot, s a szegényebb s kizárólag szőlőgazdasággal foglalkozó kisgazdák pedig csak dekaszámra kapták s azt is elkésve. Az összes kisgazdák érdekében felhívjuk a Polgármester ur figyelmét, hogy időben vegye kezébe a gálic kiosztását s legyen tekintettel arra, hogy ebben a rendkívüli időben azok, kik hadbavonultak szőlőit is kezelik, hogy az azokra vonatkozó mennyiséget is kellő igazolás utján megkaphassák. Z. Horváth Lajos. Mikről nem szabad elfelejtkeznünk? Nem szabad elfelejtkeznünk a zalaegerszegi Vörös-Kereszt-kórhéizról, a gimnáziumban elhelyezett osztályáról; nem szabad elfelejtkeznünk általában a hadsegélyző bizottság működéseiről és nem szabad elfelejtkeznünk nekünk zalaegerszegieknek a Paslek Lajos indítványáról s az ő letett alapítványáról: nem szabad elfelejtkeznük a zalaegerszegi hősök emlékéről. Eddigi gyűjtésünk 269 K 37 f. Dr. Ballag! Aladár. Ha jól meggondoljuk a dolgot, dr. Ballagó Aladár egy nagy védelmező hatalom; a tudományak, az igazságnak, a magyar nemzeti szellemnek, mondjuk erkölcsnek nagy védelmi hatalmassága, széplelkü magyar paizsa. Szomorúság sőt undorodás fog el bennünket, ha látjuk, hogy még a magyar nemzetnek szent históriáját is támadják és piszkot akarnak belé keverni; de öröm és lelki gyönyörűség fog el, ha látjuk, hogy vannak a jó ügynek védelmezői is. Ezelőtt két esztendővel irta volt a „Száműzött Rákóczi“ cimü könyvet egy Szekfü nevű ember, bécsi udvari levéltárnok. A könyvet a Magyar Tudományos Akadémia adta ki. Hogy nem sülyed el most szégyenében! A könyv ellen akkor is Ballag! Aladár akadémiai tag, egyetemi tanár kelt ki legerősebben; a hírlapok közül a*kor is a Magyarország harcolt legtartósab- ban és legtartalmasabban. A: könyvet ismertetni? Fölösleges. Immár talán mindenki tudja, hogy az a könyv egy szóban kifejezve: merénylet. Merénylet II. Rákóczi emléke ellen, s az ő révén a magyar szabadság- harc és a magyar nemzeti szellem éllen. Már a cim nem jó. Egy magyar Kossuth, egy magyar Rákóczi nem száműzött. Számüzöttek a hajdani csalafinta1' avagy nem csalafinta görög hadvezérek s száműzött a kislelkü római Ovidius és Cicero, s lehet száműzött a nagy Napoleon is, akiket törvényes határozatok és uralkodói hatalmak telepítenek ide vagy oda s tartanak rabságban és akik onnan siránkozva kérezkednek haza, de nem engedik. Rákóczi és Kossuth önkéntes bujdosók s nem kergetettek; hiszen nekik nem is kellett volna siránkozniok, mint Ovidiusnak meg Cicerónak, csak fejőkkel egyet biccenteni s megmaradhattak volna. De ezek a magyarok bujdosásukban is urak, magok keresnek lakóhelyet és végig függetlenek. Ez csak a cim. Mindjárt elolvastam a könyvet s vidéki paraszt eszemmel is átláttam, hogy rósz könyv ez, veszedelmes könyv ez a magyarok számára (s ezt a saját pénzünkön nyomtatta ki és sokszorosította a Tudós Akadéma); átláttam, hogy keresve keresi a gyalázatokat s rákeni Rákóczira. Három újságcikket Írtam róla. S jól emlékszem, avval fejeztem be összegezésül, hogy egyelőre ezt a könyvet meg kell égetni. Mert van a mithologiában a Herkules hidrájáról valami különös hit, hogy ha a fejét levágják, száz nő helyébe. Aztán a füvet is hiába kaszálgatod. A könyv Írója időközben egyetemi magántanár lett. Persze, hogy a magyar történelmet fogja tanítani, első sorban Rákóczit. Később majd Kossuthot. Most megint fölemelkedők Ballagi Aladár, s lelkének egész hevével nagyot dobbantott. Mintha mondaná: Hát álljunk meg még egy szóra. Nagy felolvasást tartott az Akadémián. Kimutatja benne ezer okmánnyal bizonyítva, hogy ez silány tákolmány, hamis fércelmény, szándékosan rosz- indulatu irás; napnál világosabban kimutatja, hogy szerző ezt a könyvet gézengúz csavargóknak, csaló gazembereknek, akasztófára való hazugoknak az írásaiból állította össze többnyire s igy kisebbítette meg a nagy Rákóczit. S ahol nem ezek után ir, ott saját , maga csinál költői stílusokat s — vért sir a magyar ember — erős szokása szerint mindig gúnyosan a meglőtt fogoly-madárhoz hasonlítja Rákóczit, amely körül vígan, jó kedvvel csattognak a többi jó madarak; s az utszéli szamár bogáncskóróhoz hasonlítja, amely körül vígan virítanak a többi virágok (pl. a szekíük. Sz.). Ajánlom, olvassák el a könyvet, de olvassák el a Ballagi bírálatát is. Megjelent most a Magyarország-nak hat számában. Úgy van, hogy a könyv szerzője az egyetemen fogja tanítani a történelmet. Dr. Ballagi Aladár előadta most immár másodszor is az ő nyomatékos véleményét. Ez a tiszteletreméltó nagy munka, mint a jégverés, leverte a könyvet is, Íróját is; de nemcsak ezt; ez méltatlan ellenfél volna a nagy kritikával szemben. A nagy Ballagi leverte azt a tábort inkább, amely a bécsi levéltárost a pesti egyetemre tette. E nagy előadás után valószínűleg ő nem fog tanítani az egyetemen. De ha mégis ... ha ezt a súlyos csapást érzéketlenül viselné el az a tábor védencével együtt: akkor is valószínű, hogy nem tanítana, mert nem lenne, kit. A „hallgatók“ nem azért mennének a terembe, hogy hallgassanak. Azt hiszem, igy lenne. De eltekintve efféléktől, tiltakoznunk kell nekünk egyszerű embereknek is, nekünk egyszerű, de nagy közönségnek, nekünk, akik apák vagyunk,
