Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-12-24 / 43. szám

XVI!. év.

Zalaegerszég, 19*6 december 24.

43 szám.

Előfizetési ár:

Egy évre K 6'04 Fél évre K 3.04 Negyedre K 1.54

Egyes szám 8 fillér.

Hirdetések dija: megegyezés szerint.

Nyiltér sora 1 K

Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8. sz.

Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS.

Munkatársak :

LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY

laptulajdonos, kiadó.

MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER.

Karácsonynak és újévnek

szép ünnepein mivel köszöntsük legjobban embertársainkat, felebarátainkat ?

Mivel köszöntsük most, ebben a — vérözönkorszakban ?

Még a mesés hitvallás szerint is ezelőtt öt-hatezer esztendővel volt egy nagy vízözön, az is sokkal kisebb területen lehetett, mint ez a mostani vér-özön. Nagyobb és rémületesebb ez a vérözön, mint a vizözön.

Mit kívánjunk felebarátainknak e vérözönbe esett szeretet-karácsonynak s megváltandó újévünknek első emléknapján!

Harmadik éve már, hogy felettünk „holiószárnyaival lebegett a zordon enyészet s pusztító erejét ránk viha- rozta dühe.“

Hadd lebegjen már a béke galambja! „Hadd jöjjön el a Noé bárkája, mely egy új világot zár magába!“

B. Gy.

1917-bea

a Magyar Paizs-mk előfizetési ára a régi 4 korona helyett évi 6 korona lesz.

Feleslegesnek tartjuk ezt hossza- dalmasan megindokolni. Az okok közül mégis megemlíthetjük a legkisebbiket: Apapirosnak az ára is emelkedett annyira, hogy indokolttá tegye a 4 korona helyett a 6 koronát. Avagy elég a mai viszonyok között csak azt is megemlíteni. Hogy most már az a népszerűség céljából fölvett 4 korona olyan kis pénz, ami a nevetségessel határos.

Magára a lapra nézve, amit az új év elején szokás, a hosszú dicsekvések helyett egyet óhajtunk a közönség emlékezetébe vésni, azt, hogy: a Magyar Paizs nem szolgalap. Szeretettel és bizalommal ajánljuk közönségünk számára 1917 évben is.

Kérjük egyúttal olvasóinkat, hogy az esetleges hátralékokat, az évi 4 koronákatsiirgősen sziveskedjenek beküldeni. És kérjük tudomásul venni, hogy 1917. január 1-től kezdve az évi előfizetési díj ö korona.

Kiváló tisztelettel a Magyar Paizs

szerkesztősége és kiadóhivatala.

Zalaegerszeg.

A Balatoni Villamos Müvek.

A „Balatoni Szövetség“ vezetősége megindította akció a villamos müveknek részvénytársasággá való átalakítása ügyében: — mindinkább terjed, lombosodik, izmosodik. A részvények jegyzése napról-napra nagyobb arányokat Ölt és ma már túl vagyunk az egymillió korona összjegyzésen is. Ámde ez az eredmény még nem teljes, még nem haladta túl sem a kívánalmakat, sem a hozzáfűzött várakozásokat.

Feltűnő a jegyzéseknél, hogy több nagyobb összegű jegyzés is történt, azonban az apróbb jegyzések igen igen gyér számban történnek, ami kétségkívül jele annak, hogy a Balaton partján lakó nép széles rétege nem ismeri föl a villamos mű óriási fontosságát és nemzetgazdasági jelentőségét.

Pedig az apróbb jegyzések a legalkalmasabbak mindig arra, hogy a bizalom kérdése kétségkívül tisztán álljon és hogy az élet-, képesség elismerésére és fölismerésére az egyszerű falusi nép körét illetően eleve biztosnak lássék.

A Balatoni Villamos Müvek részvényjegyzésénél ez idő szerint csak alig számottevő, néhány kisebb jegyzés történt, ami bár kétségkívül aggasztó, de mindamellett azonban nem helyrehozhatatlan, sőt hamarosan pótolható. Végre is itt az ideje, hogy a Balaton körül élő nép fölismerje, hogy ez az életrevaló, kolosszális vállalkozás elsősorban is az ő érdekeit szolgálja, Föl kell ismernie vegre, hogy csakis az erők egyesítésével lehet életképessé tenni. Mert hát kihez forduljon a Balatoni Szövetség ez ügyben, ha ne a Balaton körül élő érdekeltekhez ;

— Sokan lángnak még odahaza! (Sajnos, igaz.)

— No kiibujnyi! (Gyertek elő.)

— Sajkát fogj! (Vezényelve.)

— Pipát súlyba, mikor velem beszél. Maga is csak olyan Tisza Pisla katona, öreg, ippeg hogy nem Gyula. (Tegye el a pipát! Gyula = civil.)

— No osztég hogy cserkelődtünk, (vagy csormókondtunk) a csepőtésbe. .. (Bujkáltunk, felderítve a bokros, tüskés terepet. Járőrmese.)

— Kaptam is e Vopekot. (Bronz vit. érmet.)

— Ladomérné máineg muriznak. (Vladimírnál megint erős ágyutüz van.)

— Két napja hallom, hogy nyomják a gombot egyre. (Ágyúval dolgozzák az állásokat.)

— Nálunk még nem gdjzolt a muszi. (Nem csinált gáztámadást; muszi = muszka.)

— No, látom, meggyütt a fölvételünk. (A gránátmentes fedezékek építésére érkezett újabb cementlap, miket a szegény honvédeknek kell becepelni a vonalba százegy árkon.)

— Kaptunk koronázási bort ! Hát te nem kaptá ? (Tréfa.)

Sajnálom, hogy a leghasználatosabbat nem jegyezhetem ide: — túl drasztikusak. Pedig akárhány nagyon; kifejező.

Küldötte: Sz. /.

Harctéri „küszóliások,“

Szemelvények a honvédszótárból.

— Gyerünk muszkacibakér’! (Töltényért, kézigránátért.)

— Hajt ki a katidsz. (Mikor a robbanógolyó valahol a közelben explodál; a hang hasonló az ostorcsapáshoz.)

— Had pötyögtessen. (Egyes puskalövésekre.) Csak az ágyúval ne veressen !

— Ne áj fö, mer kupán lön! Megen idenyom egyössztüzet.

— Ne be! (Ne beszélj annyi hiábavalóságot.)

— Mámeg katiznak. (Aknát lőnek. Kati = aknavető; rendszerint a rossebbel v. tetves jelzőkkel együtt van használatban, inert:)

— Máj felel rá a muszka! (Még pedig gránáttal szokott.)

— Nem megmondtam, hogy idedobat! (Idelő ágyúval.)

— No e megdöglött. (Nem explodált lövedék.)

— De rondán suhét ez a grobidny. (Nehéz macskák.)

— Kukukoricdz velünk a muszka; csáván mán. (A tüzér az irányzót.)

— Bújj meg! Forradna be minden ágyucsől (Stb. de ez reprodukálhatatlan.)

— Ehun megen! Most ütötték a békére a pöcséieí!

— Érik mán a dolog. (Gúny: hiszen vége lesz már a háborúnak, közel a béke ! Tudnivaló: egy tiszt ezt a kifejezést használta, mikor honvédéit lelkesítette a csöndes napokban. A visszavonuláskor aztán valamelyiknek eszébe jutott és felkapták.)

r— Kiállítja a muszka a szabadságlevelet. (Értsd többféleképen.)

— Azért nem vonulunk be a nagykáderhoz! (Nem leszünk foglyok.)

— Jó világ lehet odaát, hogy annyi csomagot küldöz a panyi. (Csomag = srap- nell, gránát, akna; panyi = orosz.)

— Nem kivánnya sógor? A maga cso- maggya úgyis elment a 103-ra. (eggyel nagyobb postaszámra, ergo: elveszett.)

— Bizoin hozzá, hogy nem csapták meg; csak járőrbe ment. (Megkerülhet, amint a járőrnek sem kell okvetlen vissza nem térnie.)

— Há nyomat most? (Hova lő?)

— Valahova a pacalosokhó lőhetett. Hátra a lógósokhoz.)

— Arra, hogy mi mindennap egypdr jóképű csomagot ne kaptyunk, hát arra, mondom, szó sincs. (Ez a mondás teljes egészében használatos ; de minden szót hangsúlyozni kell.)

— Jó vóna elógni, ebadta. {Elógni, káló gni, meglógni, hátralógni, átlógni a muszkához s egyszerűen: lógni változatokban.)