Magyar Paizs, 1916 (17. évfolyam, 1-43. szám)

1916-12-24 / 43. szám

XVI!. év. Zalaegerszég, 19*6 december 24. 43 szám. Előfizetési ár: Egy évre K 6'04 Fél évre K 3.04 Negyedre K 1.54 Egyes szám 8 fillér. Hirdetések dija: megegyezés szerint. Nyiltér sora 1 K Szerkesztőség és kiadóhivatal Wlasics-u. 8. sz. Szerkeszti: Z. HORVÁTH LAJOS. Munkatársak : LENGYEL FERENC BORBÉLY GYÖRGY laptulajdonos, kiadó. MEGJELENIK HETENKÉNT EGYSZER. Karácsonynak és újévnek szép ünnepein mivel köszöntsük leg­jobban embertársainkat, felebaráta­inkat ? Mivel köszöntsük most, ebben a — vérözönkorszakban ? Még a mesés hitvallás szerint is ezelőtt öt-hatezer esztendővel volt egy nagy vízözön, az is sokkal kisebb területen lehetett, mint ez a mostani vér-özön. Nagyobb és rémületesebb ez a vérözön, mint a vizözön. Mit kívánjunk felebarátainknak e vérözönbe esett szeretet-karácsonynak s megváltandó újévünknek első em­léknapján! Harmadik éve már, hogy felettünk „holiószárnyaival lebegett a zordon enyészet s pusztító erejét ránk viha- rozta dühe.“ Hadd lebegjen már a béke galamb­ja! „Hadd jöjjön el a Noé bárkája, mely egy új világot zár magába!“ B. Gy. 1917-bea a Magyar Paizs-mk előfizetési ára a régi 4 korona helyett évi 6 korona lesz. Feleslegesnek tartjuk ezt hossza- dalmasan megindokolni. Az okok kö­zül mégis megemlíthetjük a legkiseb­biket: Apapirosnak az ára is emelke­dett annyira, hogy indokolttá tegye a 4 korona helyett a 6 koronát. Avagy elég a mai viszonyok között csak azt is megemlíteni. Hogy most már az a népszerűség céljából fölvett 4 korona olyan kis pénz, ami a nevet­ségessel határos. Magára a lapra nézve, amit az új év elején szokás, a hosszú dicsekvé­sek helyett egyet óhajtunk a közön­ség emlékezetébe vésni, azt, hogy: a Magyar Paizs nem szolgalap. Szere­tettel és bizalommal ajánljuk közön­ségünk számára 1917 évben is. Kérjük egyúttal olvasóinkat, hogy az esetleges hátralékokat, az évi 4 koronákatsiirgősen sziveskedjenek be­küldeni. És kérjük tudomásul venni, hogy 1917. január 1-től kezdve az évi előfizetési díj ö korona. Kiváló tisztelettel a Magyar Paizs szerkesztősége és kiadóhivatala. Zalaegerszeg. A Balatoni Villamos Müvek. A „Balatoni Szövetség“ vezetősége meg­indította akció a villamos müveknek részvény­társasággá való átalakítása ügyében: — mindinkább terjed, lombosodik, izmosodik. A részvények jegyzése napról-napra nagyobb arányokat Ölt és ma már túl vagyunk az egymillió korona összjegyzésen is. Ámde ez az eredmény még nem teljes, még nem haladta túl sem a kívánalmakat, sem a hozzáfűzött várakozásokat. Feltűnő a jegyzéseknél, hogy több nagyobb összegű jegyzés is történt, azonban az apróbb jegyzések igen igen gyér számban történnek, ami kétségkívül jele annak, hogy a Balaton partján lakó nép széles rétege nem ismeri föl a villamos mű óriási fontos­ságát és nemzetgazdasági jelentőségét. Pedig az apróbb jegyzések a legalkalma­sabbak mindig arra, hogy a bizalom kérdése kétségkívül tisztán álljon és hogy az élet-, képesség elismerésére és fölismerésére az egyszerű falusi nép körét illetően eleve biztosnak lássék. A Balatoni Villamos Müvek részvény­jegyzésénél ez idő szerint csak alig számot­tevő, néhány kisebb jegyzés történt, ami bár kétségkívül aggasztó, de mindamellett azonban nem helyrehozhatatlan, sőt hamaro­san pótolható. Végre is itt az ideje, hogy a Balaton körül élő nép fölismerje, hogy ez az életrevaló, kolosszális vállalkozás első­sorban is az ő érdekeit szolgálja, Föl kell ismernie vegre, hogy csakis az erők egyesí­tésével lehet életképessé tenni. Mert hát kihez forduljon a Balatoni Szövetség ez ügyben, ha ne a Balaton körül élő érdekel­tekhez ; — Sokan lángnak még odahaza! (Saj­nos, igaz.) — No kiibujnyi! (Gyertek elő.) — Sajkát fogj! (Vezényelve.) — Pipát súlyba, mikor velem beszél. Maga is csak olyan Tisza Pisla katona, öreg, ippeg hogy nem Gyula. (Tegye el a pipát! Gyula = civil.) — No osztég hogy cserkelődtünk, (vagy csormókondtunk) a csepőtésbe. .. (Bujkál­tunk, felderítve a bokros, tüskés terepet. Járőrmese.) — Kaptam is e Vopekot. (Bronz vit. érmet.) — Ladomérné máineg muriznak. (Vladi­mírnál megint erős ágyutüz van.) — Két napja hallom, hogy nyomják a gombot egyre. (Ágyúval dolgozzák az ál­lásokat.) — Nálunk még nem gdjzolt a muszi. (Nem csinált gáztámadást; muszi = muszka.) — No, látom, meggyütt a fölvételünk. (A gránátmentes fedezékek építésére érkezett újabb cementlap, miket a szegény honvé­deknek kell becepelni a vonalba százegy árkon.) — Kaptunk koronázási bort ! Hát te nem kaptá ? (Tréfa.) Sajnálom, hogy a leghasználatosabbat nem jegyezhetem ide: — túl drasztikusak. Pedig akárhány nagyon; kifejező. Küldötte: Sz. /. Harctéri „küszóliások,“ Szemelvények a honvédszótárból. — Gyerünk muszkacibakér’! (Töltényért, kézigránátért.) — Hajt ki a katidsz. (Mikor a robbanó­golyó valahol a közelben explodál; a hang hasonló az ostorcsapáshoz.) — Had pötyögtessen. (Egyes puskalövé­sekre.) Csak az ágyúval ne veressen ! — Ne áj fö, mer kupán lön! Megen ide­nyom egyössztüzet. — Ne be! (Ne beszélj annyi hiábava­lóságot.) — Mámeg katiznak. (Aknát lőnek. Kati = aknavető; rendszerint a rossebbel v. tetves jelzőkkel együtt van használatban, inert:) — Máj felel rá a muszka! (Még pedig gránáttal szokott.) — Nem megmondtam, hogy idedobat! (Idelő ágyúval.) — No e megdöglött. (Nem explodált lö­vedék.) — De rondán suhét ez a grobidny. (Ne­héz macskák.) — Kukukoricdz velünk a muszka; csá­ván mán. (A tüzér az irányzót.) — Bújj meg! Forradna be minden ágyucsől (Stb. de ez reprodukálhatatlan.) — Ehun megen! Most ütötték a békére a pöcséieí! — Érik mán a dolog. (Gúny: hiszen vége lesz már a háborúnak, közel a béke ! Tudnivaló: egy tiszt ezt a kifejezést hasz­nálta, mikor honvédéit lelkesítette a csön­des napokban. A visszavonuláskor aztán valamelyiknek eszébe jutott és felkapták.) r— Kiállítja a muszka a szabadságlevelet. (Értsd többféleképen.) — Azért nem vonulunk be a nagykáder­hoz! (Nem leszünk foglyok.) — Jó világ lehet odaát, hogy annyi csomagot küldöz a panyi. (Csomag = srap- nell, gránát, akna; panyi = orosz.) — Nem kivánnya sógor? A maga cso- maggya úgyis elment a 103-ra. (eggyel nagyobb postaszámra, ergo: elveszett.) — Bizoin hozzá, hogy nem csapták meg; csak járőrbe ment. (Megkerülhet, amint a járőrnek sem kell okvetlen vissza nem térnie.) — Há nyomat most? (Hova lő?) — Valahova a pacalosokhó lőhetett. Hátra a lógósokhoz.) — Arra, hogy mi mindennap egypdr jó­képű csomagot ne kaptyunk, hát arra, mon­dom, szó sincs. (Ez a mondás teljes egé­szében használatos ; de minden szót hang­súlyozni kell.) — Jó vóna elógni, ebadta. {Elógni, ká­ló gni, meglógni, hátralógni, átlógni a musz­kához s egyszerűen: lógni változatokban.)

Next

/
Thumbnails
Contents